Mégsem Kazincbarcelona – Deák Zsigmond jegyzete

NEM TUDOM, KI TALÁLTA KI a szóviccet, de telitalálat volt, mint ahogy az is biztos, azt szokták becézni, akit-amit szeretnek. Ennek alapján a barcikai „Kazincbarcelona” többeknek kedves, főképpen persze a helyieknek és azoknak a borsodiaknak, akikben nem diósgyőri szív dobog. Régebben még az ózdiak, majd a mezőkövesdiek képviselték első osztályú szinten a helyi labdarúgást (Miskolc, Ózd és a Kazincbarcika a vármegye három legnagyobb városa), de most nagyon úgy néz ki, a történelmi „kétborsodis” bajnokságot követően kikopnak az NB I-ből. A barcikaiak csak átszállójegyet váltottak, első idényüket bizonyosan nem közvetlenül követi a második, hiszen a 29. fordulóban matematikailag is biztossá vált a kiesésük.

Nekem azóta kedves a helyi foci, hogy 1990-ben osztályozón kis híján feljutottak már, akkor tűnt fel náluk a magyar labdarúgás egén bizonyos Lipcsei Péter. Utána is kibérelték az NB II-es dobogót, annak a csapatnak a tagjait gyakorlatilag fejből fel tudom sorolni, mivel jó kis spílerek voltak egyedi vezetéknevekkel: Sztahon, Planéta, Kondás (Elemér, a későbbi debreceni sikeredző), Hauberger, Asszony, Ternován, Csipke, Deszatnik (Péter, alias Deszka, akit aztán szintén vitt a Ferencváros…) és a többiek. Tavaly beteljesült a nagy álom, a városi klub kivívta a története első NB I-es szereplését, amihez két volt válogatott DVSC-s törzsgárdista, Varga József és Bódi Ádám is sokat tett hozzá.

A keret ezután szokás szerint alaposan átalakult az első osztályra, de az eredményeket nézve nehéz lenne állítani, hogy érdemben erősödött volna. Gyakorlatilag a kezdetektől sejteni lehetett, hogy az eleve gyengébbek közé sorolható, ráadásul saját stadionja alkalmatlansága miatt a hazai pálya előnyét sosem élvező borsodi kiscsapat lesz az egyik kieső. Mint említettük, a 29. fordulóra vált ez ténnyé, de azért szögezzük le, akadt néhány emlékezetes meccsük a tapasztalt tréner, Kuttor Attila vezette sárga-kékeknek, például a szomszédvár DVTK miskolci 4–0-s kiütése. Hamarosan kiderülhet, hogy ezzel amolyan Dugovics Tituszként magukkal rántják-e megyei riválisukat a mélybe, persze ez nem csak rajtuk múlik. Valljuk be őszintén, túl mély nyomot nem hagytak maguk után az NB I-ben, jellemző, hogy a három és fél évtizeddel ezelőtti összeállításukat jobban ismerem, mint a jelenlegit. Persze ez csak részben a „kazincbarcelonaiak” hibája, de azért jelzésértékű. Majd legközelebb jobban megy, addig is marad a katalán névrokon csodálata.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!