Kocsis Dominik: Csalódás lenne lecsúszni a dobogóról

– Meglesz a bronzérem?     
– Jól bekezdtünk a kérdéssel… – felelte Kocsis Dominik, a DVSC 23 éves támadója. – Nem szeretek ígérgetni, az viszont biztos, hogy mindent megteszünk érte. Az összes mérkőzésen győztes mentalitással lépünk pályára, de a futballban bármikor benne van, hogy pontot vagy pontokat veszítesz.

– A Debrecen a huszonegyedik forduló óta ott a dobogón áll: csalódás lenne, ha lecsúsznának?     
– Egyértelműen. Az NB I-ben minden mérkőzésen maximálisan koncentrálnod kell ahhoz, hogy a végén elérd a kitűzött célt. Az viszont örömteli, hogy rengeteget fejlődtünk, főleg a tavalyi idényből kiindulva…

– A Zalaegerszeg és a Paks üldözi önöket: melyik csapat veszélyesebb a Lokira?     
– Nekem a Zalaegerszeg kifejezetten erősnek tűnik, nagy meglepetés a teljesítménye. Bevallom, olykor öröm nézni, ahogyan játszanak, nagyon összekapták magukat, figyelni kell rájuk. Természetesen a Paksot sem becsüljük le, pontosan tudjuk, hogy milyen jó csapat.

– A legutóbbi hat bajnokin csupán egyszer nyertek, viszont csak egyszer szenvedtek vereséget – sok döntetlent játszanak.     
– Valóban sok iksz csúszott be. Viszont pozitívum, hogy nem kapunk ki, sok helyzetet dolgozunk ki a meccseken. A legutóbbi Puskás Akadémia elleni mérkőzésen is kialakítottunk legalább öt-hat lehetőséget, ám döntetlen lett a vége. Emberek vagyunk, mi is hibázunk. De említhetném a Nyíregyháza elleni találkozót is, szintén pontosztozkodás lett, de a helyzetek alapján ott is bőven megvolt az esélyünk a győzelemre.

– Térjünk rá az ön teljesítményére. Októberben és novemberben kiválóan futballozott, gólokat szerzett és gólpasszokat adott, azóta viszont nem talált a kapuba. Zavarja?     
– Január végén, február elején eltiltás miatt kihagytam négy bajnokit, ami egyáltalán nem tett jót sem mentálisan, sem fizikailag… Ha nem is jönnek a gólok, azért jó formában tértem vissza, lehetne már öt-hat gólpasszom is. Akik ismernek, jól tudják, hogy meglehetősen kritikus vagyok magammal szemben, de most tényleg nem tudok rosszat mondani. Dolgozom becsülettel, arra törekszem, hogy segítsek a Lokinak, előre nézek, a gólok és a gólpasszok pedig biztosan jönnek majd. Örülök, hogy a mérkőzéseken helyzetbe tudok kerülni és kulcspasszokat tudok kiosztani.

– Ha már a négymecces eltiltását említette: volt ideje átgondolnia a történteket?     
– Még mindig zavar a döntés, nem is szeretnék erről hosszasan beszélni… Hiába fellebbezett a klub, sajnos helybenhagyták a súlyos büntetést. Jó formában fejeztem be az őszt, majd január végétől négy meccset a lelátóról néztem végig… Nehezen dolgoztam fel, igazságtalanságnak éreztem. Nem volt egyszerű, hogy a többiek készültek a hétvégi bajnokira, én pedig a pályán futkorásztam. Nem jó érzés az ilyen. De már nem foglalkozom vele, tanultam belőle.

– Visszatérése után ismét a kezdőben találta magát. Úgy fest, töretlenül bízik önben Sergio Navarro vezetőedző.     
– A bizalom rengeteget jelent, de hozzáteszem, ha nem teljesítenék jól, biztosan nem tenne be a csapatba. Amikor Sergio Navarro megérkezett Debrecenbe, sokat beszélgetett velem, segített „helyre tenni” a fejemet. Fejlődni akartam, és ő is azt szerette volna, hogy előrelépjek. Nagyon szeretek együtt dolgozni vele, kiváló szakember.

– A válogatott szünet után a Ferencvárost fogadja a Loki. Legutóbb elhozták a három pontot az Üllői útról, meglesz odahaza is a győzelem?     
– Közhely, de ugyanúgy készülünk, mint bármelyik más meccsre. Tiszteljük az ellenfeleinket, nem érdekel, hogy a Ferencvárossal vagy bárki mással játszunk. Való igaz, legutóbb nyertünk az Üllői úton, miért ne sikerülhetne a Nagyerdei Stadionban is? Különben is, a dobogón akarunk végezni, ehhez pedig nagyon fontos lenne a három pont.