Fenyő Noah: Újpestről megnyílhat előttem a Bundesligába vezető út
– Novemberben lapunknak azt mondta, a Bundesligába vezető úton szüksége van egy lépcsőfokra, hogy elérje a célját. Az Újpest a megfelelő klub ehhez?
– Több ajánlatot kaptam, és az újpestire mondtam, hogy minden szempontból megfelel – válaszolta a Nemzeti Sportnak a húszéves Fenyő Noah, aki az Eintracht Frankfurt kölcsönjátékosaként tölti az idény második felét a lila-fehéreknél. – Szeretem ezt a klubot, sok a szurkolója, tetszik a csapat stílusa, és az is fontos volt a döntésemben, hogy a korosztályos válogatottból jól ismertem Szélesi Zoltán vezetőedzőt. Úgy ítéltem meg, ha mindent beleadok és kivívom a játéklehetőséget, itt tudok a lehető legmagasabb szinten futballozni, ami különösen fontos nekem azután, hogy Frankfurtban az „ifi BL-ben” és a negyedosztályban szereplő tartalékcsapatban játszottam.
– Úgy érzi, innen lehet dobbantani?
– A tárgyalások alkalmával felvázolták, hogy ha jól alakul az újpesti időszakom, azaz kimagasló teljesítményt nyújtok, Dárdai Pál kapcsolatrendszere révén lehet esélyem visszatérni a Bundesligába, ami vonzó jövőkép. Mielőtt aláírtam, több emberrel beszélgettem: olyanok véleményét kértem ki, akik ismerik a magyarországi futballviszonyokat, az NB I-et, és mindenki megerősített abban, jó helyen leszek. Beszéltem a nagypapámmal is, biztatott, hogy szerződjek Újpestre – és nem csak azért, hogy közelebb legyünk egymáshoz.
– Németországban rendkívül nehéz betörni a felnőttfutballba. Mi választotta el az Eintracht Frankfurt első csapatától?
– Az akadémiáról felkerülni óriási lépés, ami nem csak rajtam múlik. A nemrégiben menesztett Dino Toppmöller vezetőedzőnél sokszor edzettem a felnőttekkel, a klubtól kétezerhuszonkilencig érvényes profi szerződést kaptam, edzőtáboroztam is a csapattal az Egyesült Államokban, ám sok tényező közrejátszott abban, hogy nem kaptam meg a lehetőséget. Látni kell, egy ekkora klub költségvetése óriási, és ha a helyzet úgy kívánja meg, a kockázatminimalizálás érdekében rengeteg pénzért szerződtetnek játékost ahelyett, hogy a saját nevelésűt építenék be. Óriási volt a versenyhelyzet a posztomon, pazar labdarúgók szerepeltek a középpályán, úgyhogy a fejlődésem érdekében az volt a legjobb döntés, ha kölcsönben máshol folytatom.
– Miben kell előrelépnie ahhoz, hogy a legmagasabb szinten versenyképes középpályás legyen?
– Sokat tudok futni, pontosan passzolok, bírom a strapát, viszont hiányzik még a meccsrutin, a tapasztalat ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben jó, higgadt döntést hozzak.
– A pályán és a pályán kívül hogyan halad a beilleszkedése Újpesten?
– Szerencsére jól, mert befogadó a közeg. Az első két hét még az ismerkedés jegyében telt – új taktika, új öltöző –, de szerintem már belerázódtam. Nyilván sokat számít, hogy ismerem a vezetőedzőt, illetve hogy néhányan Németországból érkeztek a klubba. Korábban évente többször jöttem látogatóba, úgyhogy ismerem Budapestet. Most élek először Magyarországon, és meg kell hagyni, az itteni élet egyelőre jobban tetszik, mint a frankfurti.
– Az is tetszik önnek, hogy a középpálya tengelyében futballozhat?
– Ez döntő szempont volt a klubválasztásban. Az U21-es válogatottban gyakran játszottam belső védőt, amivel nincs bajom, ám hosszú távon a hatos szerepkörében képzelem el magam. Miután Szélesi Zoltán elmondta, Újpesten a középpályán látja a helyemet, nagyon megörültem. Azt várja tőlem, hogy a hátvédsor előtt sok párharcot vívjak és szerezzek labdát, amelyet aztán pontosan játsszak meg. Eddig öt bajnokin kaptam szerepet, szerintem kezdetnek jó volt a teljesítményem, de még sokat kell fejlődnöm, és jobban meg kell ismernem a magyar bajnokságot.
– Kihívás az UEFA Ifjúsági Liga és a német negyedosztály után az NB I?
– Persze, hiszen ez már felnőttfutball. Intenzitásban nem érzek nagy különbséget, taktikailag azonban felkészültebbek a csapatok, tapasztaltabbak, dörzsöltebbek a játékosok. Németországban is volt, hogy szabálytalankodtak ellenem, de közel sem annyit, mint Magyarországon – ehhez is hozzá kell szoknom.
– A Cube adatai szerint védekezésben jó számokat hoz, párharcai több mint kétharmadát megnyeri, sokszor szerez labdát, viszont támadásban ritkán kockáztat, pedig a technikai képzettsége alapján lehetne bátrabb – a Diósgyőr ellen gólpasszal felérő volt az indítása.
– A szakmai stáb az életkoromnak megfelelően kezel, ugyanakkor érzem a bizalmat, megkapom a lehetőséget, igyekszem élni vele. Minden alkalommal úgy lépek pályára, hogy meg kell mutatnom, mit tudok, különben elveszíthetem a helyemet.
– Féléves kölcsönszerződést írt alá a lila-fehéreknél, de a megállapodása tartalmaz vételi opciót. Milyen célokkal érkezett és meddig tervez Újpesten?
– Szeretnék annyit játszani, amennyit csak lehet – ez a legfontosabb, mert ez alapozhatja meg a jövőmet. A Frankfurtnál figyelik a játékomat, folyamatosan tartom a kapcsolatot a klubbal, úgyhogy bízom benne, meggyőzöm arról, érdemes velem számolni. Viszont a futballban nincsenek előre megírt forgatókönyvek, senki sem garantálja, hogy helyem lesz az Eintrachtban, szóval még az is előfordulhat, hogy hosszabb távon maradok az Újpestben. A csapat hátulról építkező, labdabirtoklásra alapuló, kezdeményező játékstílusa passzol hozzám, úgy érzem, megtaláltam itt a számításomat.
