Nuno Campos: Sokan felfigyeltek arra, ami a ZTE-nél történik

– Felkészültek a folytatásra?     
– A játékosok jó munkát végeztek, Horvátországban pedig nagyszerű pályákon edzhettünk, erős ellenfelekkel játszhattunk – mondta lapunknak adott interjújában Nuno Campos, a ZTE FC portugál vezetőedzője. – Ilyenkor ugyebár nem az eredmény a legfontosabb, bár mindig jó győzni… A lényeg, hogy minden játékos megkapta a meccsterhelést, nagy intenzitású összecsapásokon léphettek pályára két erős élvonalbeli együttes, a horvát Gorica és a szlovén Koper ellen. Fontos, hogy két különböző játékstílust képviselő csapattal találkoztunk, ez segít a fejlődésben.

– Eligazolt Klausz Milán, Krajcsovics Ábel és Bodnár Gergő, az érkezők oldalán pedig a tizenkilenc éves nigériai Akpe Victory és a húszesztendős argentin Nicolás Elosú neve szerepel.     
– Egyrészről örülök, ha egy játékos eléri azt a szintet, hogy felfigyelnek rá, hiszen ez a fejlődés egyik legjobb visszaigazolása. Szakmai szemmel persze már másképp nézi az ember a változásokat, nem könnyű új játékosokat beépíteni idény közepén, pláne, ha fiatalokról beszélünk. Nos, a munka ismét elindult, felépítjük őket, de ehhez természetesen ismét időre van szükség.

– Már nyáron is sok közép- és dél-amerikai játékos érkezett, s most is jött egy argentin. Hogyan választják ki a légiósokat, edzőként nehéz ilyen sok fiatallal együtt dolgozni?     
– Elsősorban a játékosmegfigyelőink feladata, hogy felfedezzék a tehetségeket. Ha komolyan szóba jön egy-egy név, akkor közösen megbeszéljük, majd döntést hozunk. Olyan tehetséges fiatalokat keresünk, akikről azt gondoljuk, gyorsan beilleszkednek, elérik a várt szintet, s hosszú távon megoldást jelentenek. Persze az sem titok, a játékosok továbbértékesítése is célunk, hiszen az anyagi stabilitás is fontos. Edzőként amúgy nincs nehéz feladatom, a futballisták fejlődni és tanulni akarnak. Inkább az jelent kihívást, hogy közben az eredmények is jöjjenek, de hallom a visszajelzéseket, azt, hogy a játékosok élvezik a közös munkát, szeretnek edzésre járni, jól érzik magukat, ez pedig még azokra is igaz, akik kevesebb játékpercet kapnak.

– Nehezen kezdődött az idény, rengeteg változás történt a klubnál, és sokat kellett várni az első győzelemre is – ez nem volt frusztráló?     
– A nyáron sok fiatal érkezett sok országból, volt, aki nem beszélt angolul. Nos, ez nem egyszerű helyzet a vezetőedzőnek, mert az nem működik, hogy az öltözőben elmondok mindent angolul, portugálul és spanyolul is. Nehéz volt a kommunikáció, s még több idő kellett a fejlődéshez. Ami ez ügyben fontos: a vezetőség nagy türelemmel viseltetett, remek kapcsolatot ápolok Damián Pedrosa elnök-vezérigazgatóval és Andrés Jornet sportért felelős elnökkel. Megvan közöttünk az összhang, egy célért dolgozunk, ugyanaz a felfogásunk a labdarúgásról. Szóval ők türelmesek voltak, és megjöttek az eredmények is. A nyári változások és a kezdeti nehézségek után kevesen gondolták, hogy a téli szünetet a középmezőny tagjaként töltjük. Nagyon örülünk ennek, de a legfőbb célunk továbbra is a bennmaradás. A jelenlegi hetedik hely is mutatja, mekkora fejlődésen ment keresztül a csapat az első félévben.

– Gyakran hangoztatta, megvan a saját játékfelfogása, -rendszere: életképes ez Magyarországon?     
– Húsz éve edzősködöm, több mint hetven mérkőzésem volt a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában Paulo Fonseca segítőjeként, sok trófeát nyertem, így pontosan tudom, hogy az általunk és most már általam képviselt elképzelés működőképes. A ZTE vezetői azért választottak engem, mert tudták, miképp gondolkodom a futballról. Azt tudom, hallom, hogy Magyarországon egyre többször és többet beszélnek a Zalaegerszegen történtekről, a folyamatról, arról, milyen sokat fejlődtek a futballisták az eltelt hónapokban. Felfigyeltek az emberek a munkánkra és a játékosokra is, és ez jó jel.

– A jelenleg a Lyont irányító Paulo Fonseca segítőjeként anno sikeres volt, és mégis a saját útjára lépett, vezetőedző lett. Miért döntött így?     
– Nagyon fiatalon kezdtük együtt a munkát Paulóval, az utánpótlástól indulva jutottunk el a Portón és a Sahtar Donecken keresztül az AS Romáig. Megjártuk a negyed-, a harmad- és a másodosztályt is, öt éven keresztül gyakorlatilag ketten alkottuk a szakmai stábot. Könnyű volt együttműködnünk, ugyanis pontosan ugyanaz a gondolkodásmódunk. Mindent megbeszéltünk, egymást fejlesztettük, sok új részletet kitaláltunk és gyönyörű sikereket értünk el. Az AS Romától való távozás után rengeteg felkérést kaptam, s mivel csaknem húsz évig folyamatosan dolgoztam, nem is tudtam elképzelni, hogy otthon üljek… Tapasztalt voltam, úgyhogy a vezetőedzői poszt volt a következő logikus lépés a pályafutásomban, így a Santa Clara szakvezetője lettem.

– Mielőtt Magyarországra érkezett, tudott bármit is az NB I-ről?     
– Jó a kapcsolatom Paulo Sousával, és amikor Magyarországon dolgozott, láttam néhány mérkőzést is. Világos volt, hogy a magyar élvonalban nincsenek könnyű meccsek, a tabellán hátul lévő csapatok is legyőzhetik az élbolyban lévőket. A személyes tapasztalatom pedig a következő: nagyszerű az infrastruktúra, hétről hétre kiváló létesítményekben játszhatunk, és a magyar bajnokság megfelelő terep arra is, hogy fejlesszük a fiatal játékosokat.

– Temperamentumos edzőként hogyan érzi magát Magyarországon?     
– Otthon érzem magam. Az emberek kedvesek és visszafogottak, de ahogy én, úgy ők is szenvedélyesen szeretik a futballt és a Zetét. Sokat sétálok a városban a feleségemmel, s ha odajön valaki hozzám, mindig kedves szavakat kapok – a mai világban ez a nyugalom, ez a biztonság nagy öröm.