Szabó István: Nekem is van bőven hiányérzetem

– Ha valamelyik együttesnek jókor jött a válogatott szünet, az a Nyíregyháza…     
– Teljes mértékben egyetértek – mondta lapunknak Szabó István, a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője. – Nem úgy kezdtük az idényt, ahogyan elterveztük, bennünk is van hiányérzet, főleg a mutatott játékot tekintve. Sokat dolgozunk azon, hogy igazi csapattá érjen a társaság, de látni kell, ha olyan nagy a mozgás a keretben, mint amilyen nálunk volt a nyáron, az nem megy egyik napról a másikra – vagy legalábbis nagyon ritka, hogy villámgyorsan, néhány hét alatt összerázódik a csapat.

– Jó játékosok érkeztek, erősödött a Szpari kerete, de az is látszik és érződik, hogy a szurkolók – és talán a játékosok is – túl magasra tették a lécet…     
– Kétségtelen, a legtöbben azt hitték, hogy már az idény elején sorra nyerjük a meccseket – de elég sokszor megborotválkoztam én már ahhoz, hogy tudjam, ez nem ilyen egyszerű, ráadásul nehéz meccsek is vártak ránk, három olyan klubbal is találkoztunk, amely a nemzetközi porondon szerepel vagy szerepelt. Pályára léptünk Felcsúton, itthon a Ferencváros ellen és legutóbb Győrben. Félreértés ne essék, nem szeretnék párhuzamot vonni például a Manchester United és a Szpari között, de tapasztalhatjuk, hogy az angolok hosszú évek óta szenvednek, pedig némi túlzással azt szerződtetnek, akit csak kedvük támad. Ez is bizonyítja, számos összetevő kell ahhoz, hogy egy csapat sikeres legyen, de ez időbe telik, csakúgy, mint anno Kecskeméten. Remek példa még a Paks is, ahol évek óta együtt szerepel a csapat magja, a futballisták ismerik egymás gondolatát is. Ugyanakkor látok fejlődést: a legutóbbi, ETO elleni bajnokin körvonalazódott, mit is szeretnénk játszani, rá is szolgáltunk volna egy pontra, sajnos kikaptunk egy késői góllal egy-nullára.

– A hat bajnokin gyűjtött négy pont, a hét szerzett és a tizennégy kapott gól nagy csalódás?     
– Annyira szoros a mezőny, hogy egy-két győzelemmel már ott lehet lenni a középmezőnyben. Több meccsünk pechesen alakult, elég a felcsútit említeni, több mint nyolcvan percig vezettünk kettő-egyre, aztán mégis kikaptunk. A hét szerzett gól nem annyira gyenge teljesítmény, a tizennégy kapott viszont fáj: minden csapatomra jellemző volt, hogy stabilan, egységesen védekezik, ezt még nem értük el, de azon dolgozunk, hogy mihamarabb így legyen.

– Ezért is érkezett még az utolsó pillanatban Eneo Bitri?     
– Tudjuk, milyen jó játékos, vezéregyéniség, akit láttunk az ETO-ban. Azért is kellett valakit szerződtetni, mert több védőnk is kiesett a sorból, és nem tudjuk, hogy Temesvári Attila és Alaxai Áron mikor térhet vissza – és az sem volt mellékes szempont a döntésünknél, hogy amikor a sérültek felépülnek, még nagyobb lesz a verseny a csapatba kerülésért. Az megnyugtatja a szakmai stábot, hogy a futballistáink nem ­izom-, hanem kontaktsérüléseket szenvedtek el – így Nagy Dominik is –, vagyis az edzésmunkánk megfelelő. Ezek tények, nem magyarázkodásnak szánom – nem is olyan családból származom, amelyben ez a szokás. Fontos kitérni a szurkolókra is: igazuk van, amikor kritizálnak, hiszen mint mondtam, nekem is van bőven hiányérzetem a futballunkat látva. Le a kalappal előttük, hiszen kitartanak mellettünk, és biztos vagyok benne, ez is így marad, a csapat pedig meghálálja ezt.

– Hibázott valamiben?     
– Biztosan, de nincs olyan edző a világon, aki ne rontana el valamit. Lehet, olykor másik játékrendszert kellett volna alkalmaznom vagy más játékosokat kellett volna a kezdőbe vagy a kispadra neveznem, de ilyen mindig előfordul. Tartunk önértékelést a szakmai stábbal, nem seperjük szőnyeg alá a gondokat.

– Gond adódott Aboubakar Keitával is, mi több, a középpályást azóta kivásárolta szerződéséből a Diósgyőr. Mi történt?     
– Kezdőként számítottam volna rá az ETO ellen, csakúgy, mint a felcsútiak és a ferencvárosiak ellen is, de úgy döntött, nem utazik el velünk Győrbe. Ő és a menedzsere kérték, hogy a klub bontsa fel a szerződését, hogy ingyen távozhasson. Nem akarom ezt minősíteni, a legfontosabb, hogy ez a probléma megoldódott.

– A hírek szerint Pavlosz Korrea is visszatért Magyarországra, de a védő nem szerepelt a keretben az ETO ellen.     
– Játékosunk családi okok miatt utazott haza néhány napra Ciprusra, de már visszatért, és teljes erőbedobással edz.

–  Idehaza hamar elfogy a türelem, de minden jel arra utal, hogy a Nyíregyháza kivétel – miután az előző idényben benn tartotta a csapatot az NB I-ben, úgy tűnik, a gyengébb kezdés ellenére is teljes a bizalom ön iránt. Persze ez a normális, helyes hozzáállás.     
– Én is így érzem. Szóba sem került a váltás, sokat beszélgetünk Fekete Tivadar ­sportigazgatóval és Révész Bálint elnökkel, jó a viszonyunk, látják, mit akarunk felépíteni. Szeretek itt dolgozni, megkedveltem a várost is, a munkakörülmények jók, a drukkerek pedig imádják a labdarúgást. Az igényszint alatt maradtunk, de még nagyon hosszú a bajnokság, bizakodom.

– Jövő hét szombaton Békéscsabán játszanak a Magyar Kupában, s bár nehéz meccsnek ígérkezik, az esetleges győzelem lendíthet a csapat szekerén?     
– Mint tudjuk, a siker az egyik legjobb csapatépítő, tehát igen, arra készülünk, hogy továbbjutunk. Tiszteljük a Békéscsabát, ráadásul idegenben sosem könnyű nyerni. Célunk, hogy egyre nőjön az önbizalmunk, és ezt a bajnokságban is kamatoztassuk, legközelebb a Paks ellen odahaza.