Orbán Viktor: Varga Zoli a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is

A műsor „személyeskedő rovatának” elnevezett részében Lentulai Krisztián többek között különböző sportolókról kérte ki Orbán Viktor véleményét.

Kemény Dénes: „Három arany után nincs miről beszélni.”

Egerszegi Krisztina: „Fantasztikus. Nem csak ő fantasztikus, hanem az is, hogy úgy dönt valaki huszonvalahány évesen, hogy az élet nem csak úszásból áll. Családot is akarok és gyereket is akarok, és ennyi volt. Még volt benne két-három arany és azt mondja, hogy jó, ennyi. Ez a döntés, ami a hírnév, a siker, a vonzással szemben meghozott életvezetési döntés, szerintem nagy lelki erőről tanúskodik. Mindig kedveltem őt, és ez a döntése pedig nemcsak kedvelést, hanem tiszteletet, tehát a sportolói becsületen, dicsőségen túli tiszteletet is kivált belőlem.”

Darnyi Tamás: „Darnyi az egyik király, vagy a király. Vegyesen mind a két számban kétszer nyert olimpiát, nem tudom, mikor lesz ilyen. Látom, Hubert (Kós Hubert - a szerk.) próbálkozik, de ez azért nagyon nehéz.”

Kozák Danuta: „Ő a csendes gyilkos. Többször is beszéltem vele, ő egy hangos szót nem mondott szerintem egész életében, vagy legalábbis ott, ahol én voltam sose. Beült a kajakba és ott elszabadult, és akkor leölt mindenkit, nem volt kegyelem. Nagyon tisztelem őt.”

Kovács Kokó István: „Szerintem van benne politikai tehetség. (...) Csak közben van egy legalább ilyen fontos meló, mert az mégiscsak lehetetlen, hogy Papp László nemzedéke nem tud előállítani egy olimpiai aranyéremre esélyes bokszolót. Itt azért valamit csinálni kell, ez mégiscsak a magyar kultúrának egy fénylő csillaga. A bokszban szerintem mi vagyunk valakik, és ezt az egész bokszkultúrát, a szövetséget úgy kéne megszervezni, hogy ebből ki is jöjjön valami.”

Törőcsik András: „Úgy nőttem föl, hogy ültünk a nagyapámmal az alcsútdobozi konyhában, föl volt téve magasra a rádió, körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. Ki volt téve a veretlenül bajnokságot nyerő Fradinak a képe, alatta egy Fradi-zászló lógott háromszögben. Tehát ez volt ott, ahol én felnőttem. Én pedig Újpest-szurkoló lettem egy ilyen háttérrel gyerekkoromban. És erre csak az a válasz van, hogy Fazekas, Zámbó, Dunai, Törőcsik.” 

Nyilasi Tibor: „Örülök, hogy túlélte, nagy harcos. Amikor fiatalabb voltam, és a Normafához rendszeresen fölmentem hajnalban futni, hogy meglegyen a kondícióm – erre most már nincs se erőm, se időm –, volt amikor hallottam, nagy talpakon valaki jön mögöttem és zihál és Nyíl ott elhúzott mellettem rendszeresen. Nyílról ilyen személyes emlékeim is vannak.”

Détári Lajos: „Az utolsó zsenink, most Szoboszlai jó, de Döme világklasszis volt. Amit most ilyen öreg amatőr futballistaként vagy ilyen futballvilág széléről mondhat az ember, szerintem fantasztikus képességei vannak Szoboszlainak. Éjszaka nem tudok aludni, ez néha előfordul és nem akarom engedni, hogy a meló pörgesse az agyamat, akkor csak régi meccseket nézek hajnalban vagy éjjel. Nagyon kevés régi meccs van, magyar meccs, amit nem láttam, ha van egyáltalán. Amikor Szoboszlait látom, az olyan, mintha Albert Flórián reinkarnációját látnám. Az ugyanaz a mozdulat. Szoboszlaiban ezt az Albert Flóriánt én látom, a Farkast keresem. Szerintem akkor leszünk ott a csúcson, vagy a csúcsot ostromlók között, amikor meglesz a mostani Farkas Jancsink, ez most nincsen meg. 

Varga Zolival még futballoztam is együtt, mert váli gyerek volt, Isten nyugosztalja. Az két faluval van Alcsút után. Játszottam vele öregfiúkmeccset az alcsúti futballpályán, ami nagyon ferdén áll és egy volt honvédos válogatott kapus volt a mi kapusunk. Varga Zoli szögletet rúgott, életemben nem láttam ilyet. Szoboszlait is nézem, de Varga Zoli a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is. Az történt, hogy letette oda és izomból szögletből a rövid fölsőbe, de olyan erővel, amit a Lévai nevű volt Honvéd-kapusunk kiütött. Újabb szöglet. Másodszor, még nagyobb erővel, de pontosan ugyanoda, azt is kiütötte, és harmadszorra letette, ugyanúgy még nagyobb erővel és az be is ment. Tehát nem egyszer, én még ilyet nem láttam. Öcsi bácsit is tisztelem, meg sok mindent láttam, de ilyen rüsztöt. Megbabonázva álltam ott a 16-os sarkán, hátha kipattan. Hát az nem pattant ki.”