Orbán Viktor: Varga Zoli a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is
„Nem vagyok semmilyen külföldi csapatnak sem elkötelezve, a Real Madridnak egy kicsit Puskás miatt, de az angoloknak meg végképp nem. Az angol futballról nekem nincs a legmagasabbak között a véleményem. Soha nem gondoltam volna, hogy én angol csapatot nézek egyáltalán. Mióta Szoboszlai ott játszik, sőt most már Kerkez barátunk is, sőt most már a Puskás Akadémiából is kopogtat ott egy kapus, most már nézem” – mondta Orbán Viktor Lentulai Krisztiánnak a Mandiner műsorában.
Magyarország miniszterelnöke ezt követően kitért a közlekedési balesetben elhunyt Diogo Jotára. „Rájöttem, hogy miután rendszeresen nézem Szoboszlai meccseit, a dolog személyes. A szobámba be szoktam engedni a képernyőn keresztül, és így személyes veszteségként éli meg az ember.”
Orbán Viktor ezt követően a magyar labdarúgó-válogatottról és a világbajnoki reményekről beszélt. „Nekem több okom van az optimizmusra. Sok meccsre emlékszem egészen kicsi gyerekkoromból. Nagyapám jóvoltából kalandos körülmények között nézhettem a meccseket. Amire nagyon emlékszem tragédiaként, amikor futballmeccs után először sírtam, az akkor volt, amikor az a nyomorult, hosszú, hórihorgas svéd az ellenfél kapujánál fent ragadt Vidáts helyéről befejelte a kapunkba. 3–3 Svédország–Magyarország, pedig továbbjutásra álltunk, 3–2-es győzelemnél mi kint vagyunk a vébén és ez nem sikerült. Akkor nem tudtam, de most már látom, hogy akkor kezdődött meg igazából a lejtmenet. Tehát ezért az, hogy most hol vagyunk, és hogy kell értékelni, amit eddig elértünk, azt én jobban meg tudom ítélni, mint Ön. Ön '86-ból indul, amikor megint egy fölívelő szakaszban reménykedtünk. Én a reménytelenség gyereke vagyok a futball szempontjából, amikor vett egy ilyen bucskát a magyar labdarúgás és nem jutott ki két egymást követő vb-re és onnan kell visszakapaszkodnunk.”
A miniszterelnök a múltat megtapasztalva optimista a válogatott jövője és a világbajnoki kijutás kapcsán. „Úgy gondolom, hogyha olyan mélyről, mint ahol '74-ben voltunk, odáig el tudtunk jutni, ahova '86-ba eljutottunk, akkor ezt rávetítem a mostani életünkre, ahol most vagyunk, ekkorát tudunk haladni, akkor nekünk vb-döntőt kell játszani. Ez egyébként is a fixa ideám, mindenki kinevet, meg gúnyolódik, de azt gondolom, hogy vb-döntőt fogunk játszani és azt én még látni fogom. Az még az én életemben fog megtörténni. Szoboszlaiban bízom. Vannak titkos összeállításaim. Magamnak fölírtam, hogy lesz ez nyolc év múlva, amikor vb-döntőt játszunk.”
A műsor „személyeskedő rovatának” elnevezett részében Lentulai Krisztián többek között különböző sportolókról kérte ki Orbán Viktor véleményét.
Kemény Dénes: „Három arany után nincs miről beszélni.”
Egerszegi Krisztina: „Fantasztikus. Nem csak ő fantasztikus, hanem az is, hogy úgy dönt valaki huszonvalahány évesen, hogy az élet nem csak úszásból áll. Családot is akarok és gyereket is akarok, és ennyi volt. Még volt benne két-három arany és azt mondja, hogy jó, ennyi. Ez a döntés, ami a hírnév, a siker, a vonzással szemben meghozott életvezetési döntés, szerintem nagy lelki erőről tanúskodik. Mindig kedveltem őt, és ez a döntése pedig nemcsak kedvelést, hanem tiszteletet, tehát a sportolói becsületen, dicsőségen túli tiszteletet is kivált belőlem.”
Darnyi Tamás: „Darnyi az egyik király, vagy a király. Vegyesen mind a két számban kétszer nyert olimpiát, nem tudom, mikor lesz ilyen. Látom, Hubert (Kós Hubert - a szerk.) próbálkozik, de ez azért nagyon nehéz.”
Kozák Danuta: „Ő a csendes gyilkos. Többször is beszéltem vele, ő egy hangos szót nem mondott szerintem egész életében, vagy legalábbis ott, ahol én voltam sose. Beült a kajakba és ott elszabadult, és akkor leölt mindenkit, nem volt kegyelem. Nagyon tisztelem őt.”
Kovács Kokó István: „Szerintem van benne politikai tehetség. (...) Csak közben van egy legalább ilyen fontos meló, mert az mégiscsak lehetetlen, hogy Papp László nemzedéke nem tud előállítani egy olimpiai aranyéremre esélyes bokszolót. Itt azért valamit csinálni kell, ez mégiscsak a magyar kultúrának egy fénylő csillaga. A bokszban szerintem mi vagyunk valakik, és ezt az egész bokszkultúrát, a szövetséget úgy kéne megszervezni, hogy ebből ki is jöjjön valami.”
Törőcsik András: „Úgy nőttem föl, hogy ültünk a nagyapámmal az alcsútdobozi konyhában, föl volt téve magasra a rádió, körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. Ki volt téve a veretlenül bajnokságot nyerő Fradinak a képe, alatta egy Fradi-zászló lógott háromszögben. Tehát ez volt ott, ahol én felnőttem. Én pedig Újpest-szurkoló lettem egy ilyen háttérrel gyerekkoromban. És erre csak az a válasz van, hogy Fazekas, Zámbó, Dunai, Törőcsik.”
Nyilasi Tibor: „Örülök, hogy túlélte, nagy harcos. Amikor fiatalabb voltam, és a Normafához rendszeresen fölmentem hajnalban futni, hogy meglegyen a kondícióm – erre most már nincs se erőm, se időm –, volt amikor hallottam, nagy talpakon valaki jön mögöttem és zihál és Nyíl ott elhúzott mellettem rendszeresen. Nyílról ilyen személyes emlékeim is vannak.”
Détári Lajos: „Az utolsó zsenink, most Szoboszlai jó, de Döme világklasszis volt. Amit most ilyen öreg amatőr futballistaként vagy ilyen futballvilág széléről mondhat az ember, szerintem fantasztikus képességei vannak Szoboszlainak. Éjszaka nem tudok aludni, ez néha előfordul és nem akarom engedni, hogy a meló pörgesse az agyamat, akkor csak régi meccseket nézek hajnalban vagy éjjel. Nagyon kevés régi meccs van, magyar meccs, amit nem láttam, ha van egyáltalán. Amikor Szoboszlait látom, az olyan, mintha Albert Flórián reinkarnációját látnám. Az ugyanaz a mozdulat. Szoboszlaiban ezt az Albert Flóriánt én látom, a Farkast keresem. Szerintem akkor leszünk ott a csúcson, vagy a csúcsot ostromlók között, amikor meglesz a mostani Farkas Jancsink, ez most nincsen meg. Varga Zolival még futballoztam is együtt, mert váli gyerek volt, Isten nyugosztalja. Az két faluval van Alcsút után. Játszottam vele öregfiúkmeccset az alcsúti futballpályán, ami nagyon ferdén áll és egy volt honvédos válogatott kapus volt a mi kapusunk. Varga Zoli szögletet rúgott, életemben nem láttam ilyet. Szoboszlait is nézem, de Varga Zoli a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is. Az történt, hogy letette oda és izomból szögletből a rövid fölsőbe, de olyan erővel, amit a Lévai nevű volt Honvéd-kapusunk kiütött. Újabb szöglet. Másodszor, még nagyobb erővel, de pontosan ugyanoda, azt is kiütötte, és harmadszorra letette, ugyanúgy még nagyobb erővel és az be is ment. Tehát nem egyszer, én még ilyet nem láttam. Öcsi bácsit is tisztelem, meg sok mindent láttam, de ilyen rüsztöt. Megbabonázva álltam ott a 16-os sarkán, hátha kipattan. Hát az nem pattant ki.” |
A TELJES BESZÉLGETÉST IDE KATTINTVA HALLGATHATJA MEG
