Damir Krznar: Harcosokat akarok látni a pályán!

– Az önt jól ismerők azt mondják, állandóan elemez. A rövid nyári szünet alatt is a munkáján pörgött?     
– Valamennyit tudtam azért pihenni, de valóban folyamatosan jár az agyam – mondta a Nemzeti Sportnak Damir ­Krznar, az Újpest FC május 5-én kinevezett horvát vezetőedzője, aki egy plusz egy éves szerződést kötött a lila-fehérekkel. – Ez rengeteg időt felemészt, néha az idegeimre megy, ám így vagyok bekötve. Meccs közben sem mindig szerencsés, ha egyfolytában cikáznak a gondolataim, éles helyzetben azonban gyorsnak és pontosnak kell lennem, ez pedig sokszor segít.

– Milyen tanulságokkal szolgált a bajnoki hajrában csapatával töltött három hét?     
– Rengeteget segített, egészen más kívülről és belülről látni egy klub, egy csapat működését. Roppant egyszerű ujjal mutogatni a rossznak titulált játékosra, de a teljesítménye nem csak technikai vagy taktikai kérdés, ennél lényegesen összetettebb. A hozzáállás különösen fontos számomra, és azt kívülről nem mindig lehet megfelelően megítélni. A három hét során jó értelemben meglepett a társaság: gyorsan tanulnak, fogékonyak az elképzeléseimre. Örülök, hogy ilyen csapatom van – eddig legalábbis egy rossz szót sem mondhatok rá.

– Tapasztalatai szerint mik az Újpest erősségei és gyengéi?     
– Nem szeretném rásütni a bélyeget az együttesre, miben jó vagy rossz, de azt elmondhatom, hogy szükségünk van némi erősítésre – nem azért, mert bármelyik poszton gyengélkednénk, hanem mert meggyőződésem szerint a versenyhelyzet visz előre. Azért küzdök, hogy minden pozícióban legyen két jó képességű játékosunk, akikkel elérhetjük a kitűzött célokat.

– Milyen stílusú futballt szeretne megvalósítani?     
– Támadót. Szeretem, ha mi birtokoljuk a labdát, hiszen amíg nálunk van, nagy baj nem lehet. Viszont nem a birtoklási vágy hajt, azzal, hogy hátul járatjuk a labdát, még nem megyünk semmire – arra törekszem, hogy a csapatom a támadóharmadban gurigázzon. Olyan futballistákat akarok látni, akik labdavesztést követően azonnal reagálnak és visszaszerzik, merthogy a visszahúzódás ellentétes a szemléletemmel, az úgynevezett magas letámadást szeretem. Védekezésnél is azt várom el, hogy toljuk fel a hátsó sorunkat. Tudom, ebben van rizikó, ezért meg kell találnunk a módját, hogy a kockázatvállalás ellenére stabilak maradjunk. Az elképzeléseim miatt biztosan kapunk majd gólokat, ez a stílusunkkal kéz a kézben jár, viszont ha nem leszünk eredményesek, az az én hibám, nem a játékosaimé.

– A korábbi klubjaival is ugyanezt játszatta?     
– Még a Mariborral is, pedig a kilencedik helyen vettem át, mégis harmadikként végeztünk. A kinevezésemtől számítva mi szereztük a legtöbb gólt és adtuk a gólkirályt, ami nem túl gyakori egy bronzérmes esetében.

– Mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy csapata megvalósítsa az elképzeléseit?     
– Nehéz megjósolni, mindenesetre az első három hét azt mutatta, biztosan megvalósíthatjuk, amit szeretnék. Lesznek olyan meccseink, amelyeken jól és szépen fogunk játszani, hatvan-hetven százalékban birtokoljuk a labdát, ám arra is fel kell készülnünk, hogy időnként küszködünk. A legfontosabb feladatunk, hogy készen álljunk a határozott labdabirtoklásra, ezt gyakoroljuk a legtöbbet, persze szükségünk lesz B- és C-tervre is.

– Első meccsei után azt mondta, a csapat nincs azon az erőnléti szinten, amit a futballja kilencven percig megkíván. A nyár legfontosabb feladata a fizikai felkészítés?     
– Az biztos, hogy ebben a stílusban nem egyszerű játszani, remek állóképességre van szükség. Viszont nem a futómennyiség határozza meg a sikerességét, hanem az, hogy többet és intenzívebben sprinteljünk, mint az ellenfelek. Nem annyira izgat, hogy a srácok tíz, tizenegy vagy tizenkét kilométert futnak, jobban érdekel, milyen intenzitással. Ez kihívást jelent mindenkinek, ezért a felkészülés harmadik, negyedik és ötödik hetében erre összpontosítunk – ebben a küldetésben nem engedhetjük meg magunknak, hogy kudarcot valljunk.

–  Nem számíthatnak sok labdás feladatra a futballistái...     
– Dehogynem! Nálunk nincs futás labda nélkül, ilyen módszerekkel is el lehet érni mindent az edzéseken. Egy esetben írok elő „száraz” futást: ha a játékosom nem teszi oda magát – igaz, ha a hóna alá veszi, felőlem lehet nála labda a pluszmunka során.

– Futballistaként tizenegyszer műtötték, mindegyik sérüléséből felépült – ebből arra következtetni, hogy nagy harcos. Hogyan tudja átadni ezt a mentalitást azoknak a játékosoknak, akiknek a hozzáállását kritizálták a szurkolók?     
– A profi labdarúgóból lett edzők gyakran esnek abba a hibába, hogy a játékosaikat saját magukkal hasonlítják össze. Rengeteget futottam, harcoltam, sohasem kíméltem magam, ezért ugyanilyen mentális beállítottságot várok a srácoktól, viszont tisztában vagyok azzal, hogy nem mindegyikük hasonlít rám. Néha olyanokra van szükség, akik technikailag jobbak, vagy akik a futballpályán és az élet egyéb területén bohémek, amolyan művészek. Fel kell ismerni, kihez miként kell viszonyulni, egyesekkel lehet némileg kivételezni, egészen addig, amíg megfelelő a teljesítményük. Nagy általánosságban azonban harcosokat akarok látni a pályán. Elégedett vagyok a hozzáállással, látom a játékosokban a tartalékot: az önbizalomszint emelésével többet kihozhatnak magukból.

– A vérfrissítés jegyében mely posztokon kíván erősíteni?     
– A támadórészlegre koncentrálok, szóval támadókat, szélsőket, középpályásokat keresünk elsősorban. Már megtaláltuk azokat, akik magasabb szintre repíthetik a csapatot, azon vagyunk, hogy idecsábítsuk őket – mint például a csütörtökön szerződtetett Aljosa Matkót.

–  Mekkora a szerepe az átigazolásokban?     
– A profi megfigyelőhálózatunk dolgozik azon, hogy az iránymutatásom alapján megtalálja azokat a játékosokat, akiket az adott posztokra keresünk. A scoutjaink feladata a felderítés, az adatbázisok böngészése, és ha találnak egy ígéretes futballistát, a stábommal egyeztetünk arról, érdemes-e lépéseket tenni a szerződtetése érdekében. A célpontjainkat alaposan elemezzük, megnézzük őket. Elégedett vagyok azzal, ahogyan az átigazolásokon dolgozunk.

– Napokkal az újpesti szerződéskötése után jelentette be a Magyar Labdarúgó-szövetség a nagy port kavaró szabályt, amely a magyar játékosok szerepeltetésével foglalkozik. Mi a véleménye róla, mennyiben írja át a szakmai elképzeléseit?     
– A magyar válogatott szempontjából megértem a döntést, hiszen ha több magyar labdarúgó szerepel a bajnokságban, nagyobb a merítés. Ezt támogatom, ugyanakkor vigyázni kell, nehogy essen a bajnokság színvonala; csak az segíti a játékosok fejlődését, ha magas a nívó. Ha olyanokat kell szerepeltetni, akik nem elég képzettek, csak a szabály miatt kapnak lehetőséget, elvehetik a helyet a jobbaktól, ez pedig veszélyes lehet edzőre, csapatra, klubra nézve. Kihívást jelent a szabály, még sincs ellenemre. Ha szenvedés árán is, de megtaláljuk a módját, hogy megfeleljünk neki.

–  Ilyen körülmények között milyen céljai lehetnek az Újpestnek?     
– Nem titok, hogy magasra törünk, ebben az idényben a dobogón szeretnénk végezni. Magasra tesszük a lécet, csakhogy ez is a filozófiám része: álmodj merészet és tegyél meg mindent, hogy megvalósítsd.