A történelmi diadalban négy felvidéki, magyar anyanyelvű játékos is kulcsszerepet játszott: Bölcskei Lujza Rozi, Cseh Viktória, Gogola Zara Barbara és Komlós Eszter.
A játékosok a tornát követően arról meséltek az Új Szónak, hogy életre szóló élményt jelentett számukra a győzelem, és úgy érzik, a siker kulcsa a kitartó munka, a közös hit és a példás csapatszellem volt.
Bölcskei Lujza Rozi (17 éves, a Slovan Duslo Sala játékosa): „Nagyon sokan mondogatják nekünk, hogy mi vagyunk a legjobb korosztály. Szerintem fontos hangsúlyozni, hogy mi a meccseken kívül is nagyon jól elvagyunk egymással, szóval sokat hozzátesz, hogy remek a hangulat. Tele vagyunk ügyes játékosokkal és mindig segítünk egymáson.”
Cseh Viktória (16 éves, a HC DAC játékosa): „Az volt a célom, hogy bekerüljek a válogatottba, és elvigyenek ehhez hasonló versenyekre. Ez most sikerült, de szeretném, ha folytatódna, szeretnék tovább fejlődni, egyre jobbá válni.”
Gogola Zara Barbara (16 éves, a HC DAC játékosa): „Amikor a negyeddöntőben megkaptuk a dánokat, akiktől rögtön előtte kikaptunk, úgy voltunk vele, hogy nincs min spórolni, vissza kell vágni nekik. Az elődöntőben kicsit megijedtünk, amikor a házigazda Montenegró következett – számítottunk a sok szurkolóra, a teli csarnokra és tartottunk a bíróktól is. De az elejétől fogva erőt mutattunk félelem helyett, és végül szerintem ők ijedtek meg tőlünk. Nem számítottunk nagy esélyesnek, a torna elején picit le is néztek minket, de aztán már megkaptuk a tiszteletet. Ezek után a horvátok elleni döntő már könnyebb volt számunkra az elődöntőnél. Tudtuk, hogy az érem biztos, itt már nincs mit veszíteni, és mindent ki kell adni magunkból.”
Komlós Esztes (16 éves, a HC DAC játékosa): „Nagyon várom a jövő évi vb-t és bízom benne, hogy valami nagyot elérhet a csapat. Szerintem ott már el fogjuk hinni az elejétől kezdve, hogy sokra vagyunk képesek. De valószínűleg a nyomást is érezni fogjuk, hogy teljesíteni kell, hiszen most Európa-bajnokok lettünk.”