Szabó István: Felment a vérnyomásom, annyira akartam bizonyítani

– Milyen érzések kavarognak a lelkében?     
– Óriási megkönnyebbülést érzek – mondta lapunknak adott interjújában Szabó István, a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője, akinek az irányításával a csapat háromszor nyert, kétszer végzett döntetlenre és egyszer szenvedett vereséget, így a Szpari az élvonalban maradt, ugyanis a szakember a tizenegyedik helyen vette át az együttest, amely kétpontos hátránnyal követte a már benn maradó pozícióban álló DVSC-t, jelenleg pedig a nyolcadik. – Leginkább annak örülök, hogy örömet szereztünk azoknak, akik bíztak bennem. Nagy kő esett le a szívemről, amikor a pénteki, Újpest elleni bajnokit lefújták: a kettő-kettes döntetlennel biztossá vált, hogy kiharcoltuk az élvonalban maradást.

– Ma is elvállalná a nem éppen könnyűnek tűnő feladatot?     
– Nem tudok sem igennel, sem nemmel válaszolni. Ritka, hogy ennyire sokan szeretik a futballt egy városban, így ezt a san­szot nem akartam elengedni, motivált a feladat. Viszont a biztosból léptem ki a bizonytalanba: bár Kecskeméten felmentettek a munkavégzés alól, nem küldtek el, kaptam járandóságot. Ráadásul alig több mint egy hónapja még a vonal alatt volt a Szpari, sorozatban hét tétmérkőzésen nem szerzett gólt, vagyis nem volt túl fényes a helyzet. Azonban hittem magamban és az elvállalt feladatban, igaz, az első hét elképesztően megterhelő volt: hétfőn utaztam Nyíregyházára, amely több mint kétszáz kilométerre van Kecskeméttől, a lakóhelyemtől. Kapkodni kellett, a személyes holmijaim közül sok otthon maradt, a nejem sem tarthatott még akkor velem, ráadásul teljesen ismeretlen helyre, közegbe csöppentem, előtte alig jártam a városban. Nem viccelek: szó szerint felment a vérnyomásom, annyira akartam bizonyítani és sokat adni az ott élőknek. Reggeltől estig a stadionban voltam, meg akartam ismerni mindenkit, akit csak lehetett, játékost, klubnál dolgozót, a stáb összes tagját. Nagyon kedvesen fogadtak, minden segítséget megkaptam, így napról napra ideálisabbá vált a helyzet – a vérnyomásom is visszaállt a normális szintre… S mint tudjuk, a legjobb csapatépítő a siker, így kellett, hogy az első meccsen legyőzzük egy-nullára a Fehérvárt.

– Utána hét-nullás vereségbe szaladtak be a Ferencváros ellen, azonban a pesti meccs után újra a siker útjára léptek.     
– Nem mondok újdonságot azzal, hogy az FTC jobb csapat nálunk, így nekem már a következő, Debrecen elleni rangadóra is figyelnem kellett, ezért nem kapott szerepet az akkor négy sárga lapnál, vagyis az eltiltás küszöbén álló Nagy Dominik vagy Toma György. Farkas Ben­degúz és Darko Velkovszki pedig inkább az NB III-ban játszott, hiszen a sérülésük után kellettek a játékpercek ahhoz, hogy utána az élvonalban bizonyíthassanak. Az a meccs kisiklott, de utána visszataláltunk a helyes útra.

– Min kellett leginkább változtatnia? A legtöbb játékos azt mondta, hogy Szabó István érkezésével nyugalom költözött az öltözőbe, és sok önbizalmat táplált beléjük.     
– Örülök, ha ezt mondják, mert én is így érzem. A sikertelenebb időszak nem csak idehaza, bárhol a világon meggyötör egy csapatot, így természetes, hogy a futballisták önbizalma nagyot zuhant. Sokat látott emberként tudtam, nem szabad fizikailag meghajtani őket, hanem lelkileg kell rendbe tenni a társaságot.

– Melyik játékos volt ebben a leginkább segítségére?     
– Nagy Dominikot neveztem ki a jobbkezemnek, a támadónk rengeteget segített, igazi vezér. Korábbról csak futólag ismertük egymást, nagyon kellemes benyomásokat szereztem. Eppel Márton előtt is le a kalappal: a Vidi elleni meccs előtt elmondtam neki, hogy nem kezd, mert szeretném megnézni a másik csatárt, Zan Medvedet is. Nem sértődött meg, sőt megköszönte, hogy közöltem vele. Rátett egy lapáttal, még keményebben dolgozott, aminek meg is lett az eredménye, az utóbbi négy bajnokin három gólig jutott, oroszlánrészt vállalva abban, hogy benn maradtunk.

–  A Kecskemét viszont kiesett. A KTE-vel szép sikereket ért el vezetőedzőként, két idény alatt két osztályt ugrott csapatával, az élvonalban ezüstérmet szerzett, viszont ebben az idényben az első kilenc forduló után csere történt a kispadon, a helyére Gera Zoltán érkezett. Amikor távozott, csak három ponttal voltak lemaradva a már benn maradó ZTE FC-vel szemben, jelenleg héttel a Debrecen mögött. Akkor érthetetlennek tűnt a leváltása, s az idő is azt bizonyította, könnyen lehet, nem Szabó Istvánnal volt a legfőbb probléma…     
– Nem tudom könnyen elfelejteni azt a három és fél évet, amelyet legutóbb Kecskeméten töltöttem, már csak azért sem, mert ha hazajövök, úton-útfélen megállítanak a drukkerek és azt mondják, csodás éveket éltünk át együtt, ezért hálásak. Ám ezt az időszakot lezártnak tekintettem a Kecskemét–Nyíregyháza bajnoki után, én már a Szparihoz tartozom, nyilván kilenc mérkőzés erejéig vállalom a felelősséget. A sikerek idején is mindig mondtam, ez nemcsak az én érdemem, hanem mindenkié, így van ez a kudarcnál is. A KTE mindig is a szívem csücske marad, kívánom, jusson vissza mihamarabb az NB I-be.

– Többször elmondta, nem tartja magát beugró edzőnek, jobban szereti, ha van ideje felépíteni a csapatát. Elképzelte már, milyen Nyíregyházát szeretne látni a következő idényben?     
– A jelenlegi keret a háromvédős rendszerre alkalmas, a csapat együttes védekezése miatt maradnánk is ennél a felállásnál. Fekete Tivadar sportigazgatóval együtt már a lehető legjobb keret kialakításán dolgozunk.

– Egy bajnoki maradt az idényből, a ZTE megy Nyíregyházára – milyen meccsre számít?     
– Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy tét nélküliként fogjuk fel ezt az összecsapást, hiszen valószínűleg nagyon sokan lesznek a stadionban, nekünk ezt tisztelnünk kell és megmutatnunk, nem véletlenül maradtunk bent.

–  Addig még van feladat: hamarosan befejezi a pro licences tanfolyamot.     
– Az utolsó oktatási blokknál tartunk, az összes feladatot elkészítettem, csakúgy, mint a szakdolgozatot. Még a gyakorlati vizsga vár rám, valamint egy klublátogatás. Sokat tanultam a kollégáktól, előadást tartott például Dárdai Pál és Lőw Zsolt is. Tényleg kemény másfél év van mögöttem, így könnyen lehet, ha vége lesz a tanfolyamnak és a kezemben tarthatom majd a diplomámat, megiszom egy sört…