Boér Gábor: Szó sincs megfutamodásról

– Miért döntött úgy vasárnap, hogy nincs tovább, lemond?
– Olyan a kapcsolat a ZTE FC vezetősége és közöttem, hogy ezt tartottam a legkorrektebb lépésnek – mondta lapunknak adott interjújában Boér Gábor, a 10. helyen álló Zalaegerszegi TE FC most már csak volt vezetőedzője, aki vasárnap a pénteki, MTK Budapest elleni bajnoki után (0–2) mondott le pozíciójáról, amelyet a klub el is fogadott. – Bízhattunk egymásban és számíthattunk egymásra mindenben, ebbe pedig az is beletartozik, hogy az ember megteszi, amit meg kell tennie. Persze szó sincs megfutamodásról, nem feladtam a harcot. Arról van szó, hogy jó három éve ismerjük egymást a vezérkarral, s úgy voltam vele, akkor váltsunk, amikor baj van, ne akkor, amikor tragédia. A vonal felett adtuk át a csapatot, tiszta lelkiismerettel távoztam.

– Miután pénteken vereséget szenvedtek az MTK-tól, egyértelművé vált, hogy távozik?
– A bajnoki előtt nem gondoltam, hogy le kell majd mondanom: továbbjutottunk a Haladás elleni rangadón a Magyar Kupában, ráadásul Szombathelyen, majd újra idegenben nyertünk, legyőztük a Kisvárdát bajnokin, úgy tűnt, felívelő pályára állunk, de… Az MTK ellen nem láttam azt a csapaton, hogy átérezné, mennyire fontos ez a találkozó. Inkább görcsösséget fedeztem fel a futballistákon, s az volt az érzésem, nem tudjuk átlépni a saját árnyékunkat. Nem voltunk elég élesek, és erre senki sem számított, ráadásul újra szögletből kaptunk gólt: visszatérő probléma, hogy vagy ebből, vagy szabadrúgás után maradunk alul. Rengeteget gyakoroltuk ezeket a szituációkat, de rendre becsúszott egy hiba. Ilyenkor azért lehet sejteni, hogy valamit lépnie kell a vezetőedzőnek. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok.

– Mit érez most?
– Csalódottságot, mert a rengeteg munka nem mindig térült meg. Több esetben is csak nüansznyi különbség döntött, amire nehéz magyarázatot találni. Nagyon szerettem a csapattal dolgozni, jó játékosok és emberek alkotják az öltözőt, hiányzik majd a munka velük.

– Hibázott valamiben?
– Biztosan, nincs olyan edző, aki ne rontana el valamit. Ma már határozottabban lépnék fel, amikor a keret kialakításán dolgoztunk – más kérdés, hogy mennyi eredménnyel, hiszen a klub és a vezetőedző érdeke több esetben nem egyezik.

– Nyilván arra gondol, hogy a klub értékesítette a legjobbjait, idény közben is többen távoztak, így Demjén Patrik, Gergényi Bence, Kálnoki-Kis Dávid, Mocsi Attila és Tajti Mátyás is, és bár a helyükre érkeztek jó futballisták, például Yohan Croizet és Antonio Mance, de a csapatba építésük nem ment egyik pillanatról a másikra.
– Senki sem kívánja, hogy így alakuljon ki a keret, de tisztában voltam vele, a klub biztos anyagi háttere érdekében több meghatározó futballistáról le kell mondanunk. Erős karakterek búcsúztak, ráadásul mind magyarok, helyettük pedig légiósok érkeztek, s azért nekik több idő kell a beilleszkedéshez. Tudtuk, hogy ezek a változások veszélyt és kockázatot is hordoznak magukban – ne feledjük, a komplett védelem kicserélődött.

– Ha már védelem: tizenhárom bajnokin harminc gólt kaptak, ez rengeteg. A kapuskérdést sem sikerült megoldani, az idényben már hárman álltak a gólvonalon, Senkó Zsombor, Gyurján Márton és Dombó Dávid.
– Demjén Patrik távozása óriási érvágás, kulcsszerepe volt a csapat életében. Amit Senkó Zsombornak át kellett élnie, senkinek sem kívánom: az MTK–Diósgyőr meccsen, a vendégek kapusaként megfogta a kezdőrúgást elvégző kisfiú lövését, s innentől kezdve támadták. Húszéves csak, az ellenséges hangulat meggyötörte, ezért is hibázott. A harminc kapott gól sok, többször súlyos hibákat követtünk el, ezt nem bírta el a csapat. S azt is nehezen viselte el, amikor a Fehérvár ellen a kilencvenkilencedik percben beszedett góllal végeztünk három-háromra.

– Hogyan emlékszik vissza az elmúlt jó fél évre?
– Áprilisban vettem át a csapatot, nehéz helyzetben, de sikerült benn tartani az NB I-ben, és megnyertük a Magyar Kupát. Bár a legtöbben úgy vélekedtek, ajándékba kaptuk az NB II-es Budafok elleni döntőt, azon a meccsen csak bukhattam: ha nyerünk, mindenki azt mondja, természetes, ha veszítünk, akkor… Hosszabbításban győztünk, és klubtörténelmet írva először lettünk kupagyőztesek. Aztán a kiesés ellenére az Eszék elleni Európa-konferencia­liga-meccs is pozitív élmény volt, hiszen magasabban jegyzett csapat ellen mutattunk jó teljesítményt.

– Bent marad a ZTE FC az NB I-ben?
– Nagyon bízom benne. Találkoztam a helyemre érkező Márton Gáborral, jó a viszonyunk, sok sikert kívánok neki. Az új arc, a másfajta módszer és elképzelés talán átlendíti a csapatot a holtponton, és visszatér a helyes, sikeres útra.

– Hogyan látja a jövőt? Együtt marad állandó segítőjével, Makra Zsolttal?
– Bár Zsolt megszerezte a pro licencet, egyelőre minden jel arra utal, hogy együtt dolgozunk a jövőben is. Barátok vagyunk, lojálisak egymáshoz, jól kiegészítjük egymást. Ilyenkor szeretik azt mondani az edzők, már több klub is megkereste őket, engem egyelőre senki. Nem mondom, hogy pihenni és fújni szeretnék, az ember menne előre, dolgozna, bizonyítana. Az élet majd eldönti, hol lesz rá lehetőségünk.