NB I: Cseri Tamás nem duzzog, hanem küzd, hogy kezdő legyen

– Kicsivel több mint két éve, 2021 nyarán, a Franciaország elleni 1–1-es Európa-bajnoki mérkőzésen még a Puskás Aréna játékterén élhette át, a magyar szurkolók milyen fantasztikus hangulatot képesek teremteni, mennyire értékelik a labdarúgók akarását, teljesítményét. Mit szól a szombati, Szerbia elleni 2–1-es győzelemhez, a fantasztikus körítéshez és persze ahhoz, hogy a nemzeti együttes nagyon közel került az újabb Európa-bajnoki szerepléshez?
– Le a kalappal a válogatott előtt, egészen hihetetlen, amit szombat este produkált, sőt, produkál immár évek óta... – felelte a négyszeres válogatott Cseri Tamás, a Mezőkövesd Zsóry harmincöt esztendős középpályása. – Bárhol is járjon az ember a világban, kihúzhatja magát, büszke lehet a magyarságára! Sorozatban harmadszor lehetünk ott az Európa-bajnokságon, ugyanakkor azt vallom, biztosan majd csak akkor jelenthetjük ki, hogy ott vagyunk, ha meghúzták alattunk a vonalat. Egy biztos, a szerbek elleni győzelemmel nagy lépést tettünk ennek a megvalósulása felé.

– Legutóbb valamikor a nyári felkészülés alatt beszéltünk egymással, és akkor többek között a következőt mondta: „A bajnokság eleje meghatározhatja, miért küzdesz a továbbiakban.”           Nos, a Mezőkövesdnek nyolc bajnoki után csak négy pontja van, éppen annyi, mint az utolsó helyezett Kisvárdának kilenc meccs után.
– Tisztában voltunk azzal, hogy nehéz idény előtt állunk. Nagyon rosszul kezdtünk, ezt ki kell mondani, de azon vagyunk, hogy rendezzük a sorokat. A hetedik fordulóban bravúros győzelmet arattunk Kecskeméten, bíztunk benne, hogy megfordul minden – sajnos nem így történt. Azóta újabb két vereség következett, szerencsére több csapatról is elmondható, hogy hozzánk hasonlóan „beragadt” az indulásnál.

– Szombaton Kisvárdán vár bajnoki a Mezőkövesdre, olyan rivális ellen, amely kilenc idegenbeli találkozó után először játszhat saját közönsége előtt. Mennyire nehéz, vagy éppen kedvező ez a helyzet?
– Ellenfelünk hasonló szériában van, mint mi, valóban az első hazai mérkőzésére készül az idényben, ám úgy gondolom, ezúttal a hazai pálya nem jelent feltétlenül előnyt. Amikor hétről hétre, fordulóról fordulóra folyamatosan utazol, az eredmény pedig nem jön, az mindig megviseli az embert.

– Mielőtt Mezőkövesdre igazolt, két évadon át erősítette a Kisvárdát, így nyilván nem tekinti átlagos bajnokinak, amikor ellenfélként tér vissza a Várkerti Stadionba.
– Mindig jó szívvel gondolok vissza a kisvárdai időszakomra, szerettem ott futballozni, jó viszonyt ápoltam a szurkolókkal. Viszont a Mezőkövesd futballistája vagyok, megtaláltam az otthonom, és semmi sem fontosabb annál, mint az, hogy a csapat jövő nyártól is a legjobbak között szerepeljen. Ebben az évben még kilenc bajnokit játszunk, úgy kell elmennünk télen pihenőre, hogy ha van is lemaradásunk, lőtávolon belül legyünk.

– A mostani a hetedik idénye a Mezőkövesdnél, a klub színeiben 192 NB I-es meccset játszott, ha minden jól alakul, még az idén meglehet a kétszázadik fellépése is, csakhogy... Míg korábban hat évadon keresztül kihagyhatatlannak, alapembernek számított, a mostaniban egyszer sem kezdett, hat alkalommal kapott lehetőséget, mindig csereként. Miként viseli, hogy ilyen szinten megváltozott a csapaton belüli szerepe?
– Nem egyszerű kérdés ez. Bárhol is futballoztam, nem az volt a jellemző, hogy ennyire keveset játszottam volna. Természetesen tudom, én sem leszek fiatalabb, ráadásul a felkészülést a májusi bokaszalag-szakadásom után nem kezdhettem el a csapattal. Tény, az eredmények eddig nem jöttek, de csak egyet tehetek: ha lehetőséget kapok, megpróbálok élni vele. Nem duzzogok, próbálom a legjobb teljesítményt nyújtani.

– Hisz abban, hogy a Mezőkövesd jövőre is NB I-es lesz?
– Voltunk már a mostaninál rosszabb helyzetben is, gondolok itt az első kövesdi idényemre, amikor lement tizenöt forduló és csak tíz pontot szereztünk. A helyzet most sem jó, de ahogy említettem, lőtávolon belül kell maradni, és kiharcolhatjuk a bennmaradást.