Játékossors: Zsótér Donátot sokkolta az elmúlt időszak

Jó kérdés: merre tovább Zsótér Donát? Nos, a 27 éves játékos lapunknak elmondta, egyelőre maga sem tudja a választ.

A szurkolók alighanem tudják, a támadó középpályás 2016 óta két klubban szerepelt, Kispesten és Újpesten. A piros-feketéknél 22 bajnokin három góllal vette ki a részét a bajnoki címből, majd lila-fehérbe öltözött, Magyar Kupa-győztes lett, bombagólt lőtt a spanyol Sevilla kapujába, három év alatt 80 bajnokin kilenc gólt szerzett. 2020-ban visszatért a Honvédhoz, a klub viszont néhány hete kiesett az élvonalból, és Zsótér Donát elköszönt a szurkolóktól.

„Még tavaly beszélgettem a folytatásról az akkori sportigazgatóval, Chris Dohertyvel – mondta lapunknak Zsótér Donát. – Konkrétum nem hangzott el, arról beszéltünk, majd meglátjuk, merre halad a klub, később egyeztetünk. Tíz nappal a szerződésem lejárta előtt tárgyaltam Kun Gergely ügyvezetővel, aki akkor azt mondta, az akadémistákra építenek, fiatalítás a jelszó, ez a terv a visszajutásra. Az nem hangzott el, hogy maradjak, számítanak rám, ahogy az sem, menj csak nyugodtan, nem számolunk veled. Úgy éreztem és úgy értelmeztem, az előbbi biztosan elhangzott volna, ha a maradásomat szeretnék, így aztán a szerződés lejártakor elköszöntem a klubtól, a szurkolóktól.”

A futballista személyi edző irányításával dolgozik, emellett gyorsasági futóedzéseket végez, konditeremben erősít, hogy ha megegyezik valamelyik klubbal, jó állapotban, megfelelő formában csatlakozhasson.

Miközben a jól bevált szlogenek szerint mindenki előre tekint, a következő feladatra összpontosít, a futballistával a mögöttünk hagyott időszakra is kitértünk – mert nagy csalódást hozott ez az esztendő.

„Nemcsak ez az idény volt csalódás, három éve tartó, lassú folyamat vége a kiesés – mondta a támadó. – Szerettem Újpesten játszani, de amikor eljött a váltás ideje, mindenképpen Kispestre akartam visszajönni: szeretem a klubot. Akkor kupagyőztesként a nemzetközi kupában indultunk, és azt gondoltam, ez évekig így marad: harcban leszünk a dobogóért, és rendszeres Európa-liga-szereplőkké válunk. Nagyon nem így lett. Az utolsó előtti, majd az utolsó meccsen értük el a bennmaradást, harmadszorra nem sikerült, butaság lenne véletlennek nevezni a történteket. Az okok keresése aligha az én tisztem, a futballistáknak a pályán kell kiharcolni a sikereket, de ahhoz a pályán kívül is meg kell dolgozni. Nekem nagyon peches évem volt, január közepén, a felkészülés közben az egyik edzőmeccsen összefejeltem az ellenfelemmel, már a levegőben elvesztettem az eszméletem, és a földre esve még egyszer bevertem a fejem – agyrázkódás, agyi bevérzés lett a vége. Kórházba kerültem, minden vibráló fényt kerülni kellett, a telefonálás, a tévénézés tilos volt. Az agyvérzés veszélye miatt sokat vizsgáltak, koponya CT-k készültek, pihenni kellett, lehajolni, megerőltető mozgást végezni tilos volt, az edzésekről tehát szó sem lehetett. Márciusig tartott ez az időszak, persze zajlott közben a bajnokság, és csak április közepén-végén térhettem vissza.”

Akkor is furcsa körülmények között egy ideig kereten kívülre szorult Szappanos Péterrel együtt, mint mondja, máig nem indokolták meg pontosan, miért mellőzték – az NB III-ban futballozott, hogy újraépítse magát fizikailag. A hajrában ismét az NB I-es keretben és meccseken szerepelt, de már nem tudott segíteni.

„Nagyon megviselt ez a tavasz  – mondta Zsótér Donát. – Nem tudom, merre megyek tovább, de ha csak tehetem, visszajövök a Bozsik Arénába, szurkolok a csapatnak, mindig fontos lesz nekem a Honvéd. Szerettem volna többet segíteni, bánt, hogy így alakult. Bízom benne, hogy a kispestiek visszatalálnak a helyes útra, és minél gyorsabban feljutnak az NB I-be.”