Szolnoki Roland már látja a fényt az alagút végén; Dragóner Attila gyakran jár az Empolihoz

Öt hónappal a térdszalag-szakadása után (a portugál Guimaraes elleni hazai Európa-konferencialiga-mérkőzésen sérült meg) Szolnoki Roland már látja a fényt az alagút végén, de tudja, a visszatérést nem szabad siettetni. „Jól haladok, egyre közelebb kerülök a visszatéréshez, gyorsan elment ez az öt hónap – mondta lapunknak a Puskás Akadémia csapatkapitánya. – Persze ha korábban kapom meg a kérdést, aligha ezt válaszoltam volna, az első hat hét ugyanis nagyon lassan telt el... Két hete már kocogok, és már a labdába is belerúgok, éppen a szerdai nap volt az első, amikor belsővel is passzoltam. Január kilencedikén az együttes edzőtáborba megy, úgy néz ki, ott még teljesen külön készülök.”

Empoliban értük el Dragóner Attilát. A ZTE FC 48 esztendős sportigazgatója, korábbi 28-szoros válogatott labdarúgó a klub második csapatának edzését nézte éppen, persze nem véletlenül: kisebbik fia, Áron a Primavera-együttesben játszik egy éve, s ha csak teheti, a papa havonta-kéthavonta igyekszik meglátogatni. A tréningek kapcsán Dragóner elmesélte: az edzésprogramok hasonlók odakint, mint itthon, de az intenzitás más, s ez szembetűnő. A Zetéről azt mondta, a célok meghatározásakor szándékosan kerül magasra a léc, ugyanis tudják, hogy korántsem a zalai klub a legtehetősebb, ráadásul a legfiatalabb átlagéletkorú csapat a ZTE, de szenvedéllyel, sok munkával megpróbálnak versenyben lenni a jobb anyagi helyzetű riválisokkal.

Évértékelő sorozatunkban ez alkalommal a női kézilabdázás 2022-es esztendejét elemezzük. Nos, nem sok minden változott az egy évvel ezelőttihez képest a szakágban. A honi mezőnyben ugyanaz a két csapat vetélkedett a címekért, a nemzetközi porondon nem sikerült a csúcsra érni, válogatottunk pedig ugyan fiatalodott, de eredményesebb nem lett, úgyhogy nem 2022 kerül a históriás könyvek aranylapjaira. A Győri Audi ETO KC és az FTC-Rail Cargo Hungaria immár több mint egy évtizede uralja a sportágat, és bár korábban egyértelműen a Rába-partiak felé billent a mérleg nyelve, az elmúlt két idényben – legalábbis hazai porondon – kezd elmosódni a különbség.