FTC: Nem kell félni a vezetőedzőtől! – Dibusz Dénes

– Mennyire viselte meg a lelkeket, hogy nem utazhattak el Spanyolországba?
– Sajnáljuk, hogy nem jött össze! – mondta lapunknak Dibusz Dénes, a Ferencváros csapatkapitánya. – Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az NB I-es csapatok többsége útra kel, és a téli felkészülést valahol külföldön, jobbára Törökországban vagy Spanyolországban végzi el. Ez most nem jött össze, mert sajnos több játékost és stábtagot is érint a koronavírus legújabb hulláma…

– Szakmailag mekkora probléma, hogy nem tudtak útra kelni?
– Annyiban, hogy külföldön jó időben, jó pályákon, jó ellenfelek ellen mégiscsak hatékonyabban lehet készülni a tavaszra, mint az itthoni, zordabb téli időjárás közepette, és a minőségi edzések mellett külföldi csapatok elleni mérkőzéseket is lehetett volna játszani. Ettől függetlenül megoldjuk hazai környezetben is a munkát, biztos vagyok benne, hogy tisztességesen felkészülünk a bajnoki folytatásra.

– Az edzőtábor arra is jó lett volna, hogy összecsiszolódjanak az új szakmai stábbal.
– Ez akkor lett volna igazán fontos, ha több új játékos is érkezik a csapathoz, ám erről egyelőre nincsen szó. Ilyen szempontból tehát nem hinném, hogy hátrányba kerülünk. Nyilvánvaló, hogy az edzőtáborban mindig gördülékenyebben megy a keret összeszoktatása, mert több idő van beszélgetni, megismerni egymást, arról nem beszélve, hogy külföldön csakis a munkára, a futballra koncentrálhatunk. Amúgy nem hinném, hogy mindez problémát jelenthet, mert olyan szintű csapat az FTC, hogy ez a kellemetlen közjáték nem hat negatívan.

– Spanyolországban három edzőmérkőzést játszottak volna, a svájci St. Gallen és Lugano, valamint a kolozsvári CFR lett volna az ellenfél. Itthon milyen edzőpartnerek várhatnak a csapatra?
– Ez a vezetők feladata, ha jól tudom, már ezt is megoldották. A bajnoki főpróbára és január közepére is találtak ellenfelet.

– Csapatkapitányként külön is beszélgetett Sztanyiszlav Csercseszovval – miről esett szó?
– Még a kinevezése előtt, reggel találkoztunk. Fontosnak érezte, hogy több témát is érintsünk, szeretett volna megismerni, és érdeklődött a csapatnál kialakult helyzetről. Hosszasan beszélgettünk, és nyugodtan mondhatom, már az első benyomásom pozitív volt róla. Gyorsan kirajzolódott, hogy határozott egyéniség, akinek pozitív kisugárzása van, remek kiállású, remélhetőleg gyorsan át tudja adni nekünk, játékosoknak az elképzeléseit.

– Külön is megfogalmazott valamiféle elvárást önnel szemben?
– Arra kért, hívjam fel a társaim figyelmét arra, hogy a pihenés alatt valóban csupán a feltöltődésre koncentráljanak, mert januártól kemény munka vár ránk. Új vezetőedzőnk arra is kitért, hogy mondjam el a többieknek, nem kell tőle tartani, ne azon agyaljunk, miket hordanak össze, miket lehet róla olvasni. A minap beszéltük is az öltözőben, úgy tűnik, ha betartjuk a szabályait, semmilyen gond nem lesz. Sőt! Talán oldottabb vezetőedző és játékos kapcsolat alakulhat ki, mint a korábbiakban.

– Az, hogy Sztanyiszlav Csercseszov is kapus volt, mennyiben befolyásolja a kapcsolatukat?
– Biztos másként néz rám, mint a korábbi edzőim. Ha jól emlékszem, eddig egyetlen vezetőedzőm sem volt korábbi kapus, így sosem tudták a mi helyünkbe képzelni magukat. Ha olyan szakmai részhez érünk, ahol Sztanyiszlav Csercseszov véleménye is korábbi kapusként számít, alighanem gördülékenyebben megbeszéljük a dolgokat.

– Az új kapusedző, Gintaras Stauce mennyiben kér más munkát önöktől?
– Balogh Tamás is maradt a stábban, így most ketten állítják össze a feladatokat. Nyilvánvalóan megváltoztak az edzések, hiszen az új kapusedzőnek köszönhetően vannak új gyakorlatok, de összességében semmi olyan különös újdonságot nem kér, amivel eddig ne találkoztam volna. Nem gondolom, hogy radikális változások lennének a munkában, ráadásul Balogh Tamás biztos pontként maradt mellettünk, így a folytonosság is adva van. Nálunk, kapusoknál ez kiemelten fontos.