Nem volt örök élmény – Deák Zsigmond jegyzete

Az 1903 óta eltelt 118 esztendő során a leginkább elfogadott számítás szerint a vasárnapi volt a 219. örökrangadó a Ferencváros és az MTK labdarúgócsapata között, amely színvonala alapján sajnos nem kerül bele a top 50-be, sőt, a top 100-ba sem. Pedig hagyományban nincs hiány, azt láttuk, hogy az 1956-os forradalom 65. évfordulója tiszteletére még a Himnusz is elhangzott a meccs előtt, amit összesen öt magyar és tizenhét külföldi játékos hallgatott a pályán, történelmi ismeretéhez illő átéléssel. Tudom, tudom, más időket élünk, de mit csináljak, számomra kissé illúzióromboló mindez, noha a Fradinál a sikeres nemzetközi szereplés igénye a fő indok a légiósokra, az MTK-nál pedig... Mi is? Több mint két évtizede működik a Sándor Károly Akadémia, a csapat nemrég még hazai fiatalokra épült, most meg három honfitárs maradt magnak a kezdőben, s közülük csak Varju Benedek járta meg – Győrből érkezve – a kék-fehérek képzését.

Borongásom nyilván kevésbé lenne jogos, ha a patinás mezek viselői, akárhonnan is vetette őket a Groupama Arénába a sors, szikrázó nagy csatát vívtak volna, sajnos azonban nem így történt. A tartalékos és eleve esélytelenebb MTK-t (még Teodoru Vaszilisz edző is hiányzott a kispadról koronavírus-fertőzés miatt) felesleges ostorozni, a második félidő első felében még jobban is játszott, s behozta végre a magyar fiatalokat (Vancsa, Kosznovszky, Kocsis). A Fradit pedig a jelek szerint tompává tette a legutóbbi két tétmérkőzéses vereség. Vagy valami más? A Celtic elleni Európa-liga-csoportmérkőzés után megjelent elemzésünkben jeleztük, hogy Peter Stöger támadóbb szellemű szerkezetben játszatja csapatát, mint elődje, Szerhij Rebrov, viszont kevesebb eredménnyel. Ezúttal a meccs nagy részében hiányzott az átütőerő a bajnokból, unalmas passzolgatás, kevés vállalkozókészség és beindulás, sok hiba jellemezte a játékát, kivéve az utolsó bő negyedórát, amikor a kapufája, lesgólja és néhány helyzete született. Kiderült, hogy Muhamed Besic egyelőre nem a régi, amikor 2014-ben az Üllői útról a Premier League-be vitte az Everton, de a többiekről is bizton állíthatjuk, valós tudásuk alatt teljesítettek.

Már csak az a kérdés, hogy miért: erre természetesen a ferencvárosi stábnak kellene felelnie, nem nekünk. Mi csak rögzíthetjük, hogy a 219. örökrangadó feledhető gól nélküli döntetlent és a végén nézőtéri füttyszót hozott. Jogosan.

Borongásom nyilván kevésbé lenne jogos, ha a patinás mezek viselői, akárhonnan is vetette őket a Groupama Arénába a sors, szikrázó nagy csatát vívtak volna, sajnos azonban nem így történt. A tartalékos és eleve esélytelenebb MTK-t (még Teodoru Vaszilisz edző is hiányzott a kispadról koronavírus-fertőzés miatt) felesleges ostorozni, a második félidő első felében még jobban is játszott, s behozta végre a magyar fiatalokat (Vancsa, Kosznovszky, Kocsis). A Fradit pedig a jelek szerint tompává tette a legutóbbi két tétmérkőzéses vereség. Vagy valami más? A Celtic elleni Európa-liga-csoportmérkőzés után megjelent elemzésünkben jeleztük, hogy Peter Stöger támadóbb szellemű szerkezetben játszatja csapatát, mint elődje, Szerhij Rebrov, viszont kevesebb eredménnyel. Ezúttal a meccs nagy részében hiányzott az átütőerő a bajnokból, unalmas passzolgatás, kevés vállalkozókészség és beindulás, sok hiba jellemezte a játékát, kivéve az utolsó bő negyedórát, amikor a kapufája, lesgólja és néhány helyzete született. Kiderült, hogy Muhamed Besic egyelőre nem a régi, amikor 2014-ben az Üllői útról a Premier League-be vitte az Everton, de a többiekről is bizton állíthatjuk, valós tudásuk alatt teljesítettek.

Már csak az a kérdés, hogy miért: erre természetesen a ferencvárosi stábnak kellene felelnie, nem nekünk. Mi csak rögzíthetjük, hogy a 219. örökrangadó feledhető gól nélküli döntetlent és a végén nézőtéri füttyszót hozott. Jogosan.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!