MK: „A feleségem előre szólt, meglátod, a Fradit kapjátok”

– Álomsorsolás?
– Mondhatjuk így is – felelte egy mosoly kíséretében a 29-szeres válogatott támadó, Kenesei Krisztián, aki a Pest megyei másodosztályban szereplő Ráckeve VAFC csapatával jövő héten a Ferencváros ellen léphet pályára a Magyar Kupában. – A klubnál szurkoltak, lehetőleg élvonalbeli vagy NB II-es ellenfelet kapjunk, és tessék, teljesült a vágy. Egyébként nem emlékszem, korábban akár csak egyszer is megnéztem volna-e a sorsolást, de most úgy adódott, hogy miután az MTK-nál megtartottam az edzést, éppen hazaértem, és leültem a televízió elé. A feleségem előre szólt, meglátod, a Fradit kapjátok, és igaza lett. Amikor megláttam a párosítást, azt mondtam, ennél jobb nem is történhetett volna, hiszen megkaptuk az ország legnépszerűbb csapatát. Rendben, én már rengetegszer futballoztam a zöld-fehérek ellen, de a többieknek biztosan hatalmas élmény lesz a meccs – ha NB II-es ellenfelet fogadnánk, az is az lenne.

– A sok emlékezetes Ferencváros elleni összecsapás közül melyik a kedvenc?
– Beugrik az a mérkőzés, amikor tizenhat évesen kispados voltam, és végül nem léptem pályára, aztán nem sokkal később volt egy meccs a Nép­stadionban, amelyből az maradt meg, hogy ollózva próbálok gólt szerezni. Emlékezetes az az MTK–Ferencváros, amelyen kétszer találtam be, és három nullára nyertünk, de mondhatom azt a szombathelyi bajnokit is, amelyet hátrányból fordítottunk meg a Haladással a két gólommal. S ha már Magyar Kupa... Amikor a Fradit kizárták az NB I-ből, a kupában a Vasassal összekerültünk vele. Az első meccsen kettő nullára nyertünk idegenben, és csereként beállva egy gólt szereztem, s bár a visszavágót három kettőre elveszítettük, a két gólunkat én lőttem, és ami lényeges, tovább is jutottunk.

– Valamikor áprilisban beszéltünk legutóbb, amikor a Komárom játékosaként azt mondta, a koronavírus-járvány előre hozta pályafutása befejezését.
– Pontosabban úgy fogalmaztam, NB-s szinten már nem játszom, de ha lesz olyan klub, amelynél elfogadják, hogy csak a bajnokira megyek, és a szívem-lelkem kiteszem a pályára, akkor még futballoznék. Gondolkodtam, esetleg kimegyek Ausztriába, aztán úgy hozta az élet, hogy Böőr Zoltán keresett telefonon, és ha már beszéltünk, érdeklődött, nincs-e kedvem játszani. Kiderült, jó kapcsolatai vannak Ráckevén, és megkérdezte, megadhatja-e a telefonszámom a vezetőknek. Aztán a klubtól felhívtak, elmentem egy ebédre, elbeszélgettünk, de csak azt követően mondtam igent, miután a feleségem áldását adta: úgyis ez az életem, heti egy szombati meccs belefér.

– Úgy tűnik, a góllövéssel még mindig nincs gondja: három bajnokin négyszer volt eredményes. Gólkirály akar lenni?
– Összesen hét meccset játszottam Ráckevén, tizenegy gólt rúgtam, de többször is betalálhattam volna, hiszen hagytam ki helyzeteket. A célunk a feljutás, de miután az egyik bajnokit elveszítettük, mondtam a srácoknak, ennél azért több kell. Ami pedig a gólkirályi címet illeti, inkább az öregfiúk-bajnokságban megyek rá, ott ugyanis három találkozón már tizenegyszer voltam eredményes.

– Nehéz hét előtt áll a Fradi? Szerdán a Dinamo Zagreb ellen játszik a Bajnokok Ligájában, majd jön a Ráckeve elleni Magyar Kupa-mérkőzés.
– Különösen az idegenbeli párharca ígérkezik nehéznek... Annak idején megtapasztaltam, ha könnyedebben vettünk egy alacsonyabb osztályban szereplő csapat elleni meccset, megszenvedtünk, volt, hogy ki is estünk. A Fradi elleni találkozó minden pillanatát ki kell élvezni, és bár előzetesen úgy terveztem, ha NB I-es vagy NB II-es együttest kapunk, nem lépek pályára, ha már így alakult, egy félidőt azért szeretnék játszani. Búcsúmeccsem úgy sem volt, majd úgy fogom fel, a Ferencváros elleni lesz az!