És akkor a körzeti orvosi rendelőben azt mondták: „Ifiúr, magának infarktusa van!”
Azt hittem, szétesik a világ. Huszonnyolc évesen meglehetősen lehangoló diagnózis ez, és hogy a pánik nagy úr, a mellkasi szorító érzés szemvillanás alatt elmúlt. Szigorúan saját felelősségre hihetetlen sebességgel ugrottam le a vizsgálóasztalról, hogy néhány órával később a Sportkórházban kössek ki (saját lábon). Mert ahogy én sem, a fájdalom sem maradt ott a vizsgálóban – kísért tovább makacsul.
„Pneumothorax” – mondta aztán halkan az alapos kivizsgálást végző öreg doki, és igazán jó fej volt, mert hozzátette: „Ha ügyes lesz, fél év múlva megint focizhat.” Egy fokkal máris jobban éreztem magam, és idővel kiderült, a légmell benne van a játékban, ha valaki túl sokszor találkozik szegycsont tájékon a labdával (na persze ez már az elviccelt változata az akkori bajnak). A lényeg, hogy azóta az évente esedékes üzemorvosi vizsgálaton, amikor elhangzik, hogy „…és most vegyen mély levegőt!” mindig kibökik az orvosok a vágást mellkastájékon, és rákérdeznek, én pedig mondom: Igen, pneu…
S épp e vágás (amely amúgy már huszonkét esztendős rajtam) apropóján vakarom a fejem, vajon miként kerekedhetett ki a történet a Vasasnál odáig, hogy egy légiós, a cseh Vít Benes úgy kapjon hosszú távú szerződést, hogy előtte nem derül ki, olyan egészségügyi problémája van, amellyel nem pecsételik bele az igazolásába: versenyezhet! Még lapkészítés során első kézből olvashattam az ezzel kapcsolatos angyalföldi reakciót, hogy „…na, de Csehországban játszhatott”, olyan érzésem van azonban, ezen a terepen nem a „de” játszik, hanem a szabály, amely a sportolót, az egészségét védi.
S ha már a szabály. Néhány hete szintúgy furcsállottam, amikor a volt MTK-edző Tamási Zsolt arról beszélt, a csatár Jurij Kolomojecet az InStat elemzőrendszerben látott parádés statisztikák alapján szerződtették, futballozni senki sem látta. Most pedig jön ez a hír: Angyalföldön hamarabb írták alá a szerződést Vít Benessel, mint hogy tetőtől talpig megnézték volna, mi újság lúdtalpügyileg, van-e gerincferdülés, itt-ott műtétre utaló szikenyom, és persze sportosan fütyül-e a tüdő.
Na, a végén még engem is eladnak NB I-es profinak…