Ide passzol, amiről egyszer már írtam a fanatikus futballrajongás okán: a japán szurkolók a meccs után – vereségtől, győzelemtől függetlenül és közösen! – akkurátusan kitakarítják a szektort, ahol szűk két órán át szotyiztak meg konfettiztek.
Ettől az idilli képtől enyhén szólva is messzebb jár a diósgyőri szurkolók internetet beviharzó, molinóra festett üzenete, amely nyomtatásban idézhetetlen, ugyanakkor a reakciók miatt elgondolkodtató, s érdemes elmerengeni azon: a fenyegetés, a durva szó hatásos lehet? Vajon a futballistát, akinek a közönség előtti szórakoztatás a munkája (és most söpörjük félre a gúnyriposztot, hogy az NB I-ben mekkora közönség előtt és milyen mértékű szórakoztatás zajlik) valóban jobb teljesítményre sarkallja-e a pálya széléről neki címzett fenyegetés?
A lexikon szerint a félelem ára a következő: magas vérnyomás, izzadás, kikerekedett szem – szóval, öt másodpercnyi stresszhelyzetben a három méter széles szakadék talán átugorható, de kilencven percig meccselni pislogás nélkül aligha lehet.
S ha már a legendás diósgyőri futballfanatizmusról van szó, hatványozottan feltűnővé válik a vulgaritás (ráadásul arról a klubról beszélünk, amelyet anno az NB II-ben, a nehéz pillanatokban nemhogy kevesebben, hanem az összefogás okán sok ezerrel többen buzdítottak hétről hétre…), amibe a gondoktól agyongyötört világ is kezd belefáradni.
Japánban tehát takarítanak, ám az igencsak heves vérmérsékletű Olaszországban is másként állnak már hozzá a nehéz helyzetekhez. Íme, az Inter-szurkoló, aki a csapat csütörtöki, Hapoel Beer-Seva elleni kínos kupakudarcát a következőképpen kommentálta: „Nem tudom már, mivel sértegesselek benneteket!”; vagy említhetném az AS Roma drukkereit, akik tavaly a Barca elleni 6–1-es, majd az azt követő, Atalanta elleni, 2–0-s vereség után az edzőközpont kapujához letettek ötven kiló répát, és egy üzenetet a „farkasoknak”: „Jó étvágyat, nyulak!”
No, Diósgyőrben csak van még valakinek egy régi, az ezerötszáz fokon izzó acél mellett ráncolódott öntödei bakancsa – a csilivili stoplisok mellett jelzésértékű lenne…
VINCZE ANDRÁS
Viccnek is rossz – Szöllősi György publicisztikája
Vitális Milán: Nagyon bosszant a kihagyott tizenegyes
