„A játékvezetés hazai színvonalát összességében átlagosnak és elfogadhatónak ítéli meg.”

Ez a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnökségének állásfoglalása, miután megtárgyalta s elfogadta a játékvezetői bizottság előterjesztését a magyar bíráskodás fejlesztési tervéről.

A javulást feltétlenül szükségesnek tartja, elvégre az átlagos nem azt jelenti, hogy jó, az elfogadható pedig messze áll az impozánstól, még akkor is, ha a szövetség csupán „szórványosan előforduló nemkívánatos eseményeket” említ beszámolójában az „egyes kiemelkedő pozitív teljesítmények” után. A játékvezetők képzésének, továbbképzésének, ellenőrzési és büntetési rendszerének át-, illetve újragondolása mellett néhány nagy horderejű határozat (is) született, amelyek rögtön a következő, 2013–2014-es szezonban jól látható – vagy ha úgy tetszik, „számszerűsíthető” – változásokat hoz(hat)nak!

Az elnökség támogatja és elfogadja az UEFA ajánlását. Ezért döntött a gólvonali játékvezetők alkalmazásáról az élvonalban, és az „európai átlaghoz való felzárkóztatás” jegyében a bírói kereten belül hivatásosokból, azaz csakugyan profikból álló állomány foglalkoztatásáról.

„Haladni kell a korral” – utalt a honi változások létjogosultságára Tóth Miklós, a Haladás ügyvezetője, győri oldalról pedig Klement Tibor méltatta a magyar játékvezetői életpályamodellt: „Meglehetősen pozitívnak és üdvözítőnek tartom, hogy az MLSZ elnöksége elfogadta a bírók előterjesztését, és kétségkívül a fejlődés pénzügyi feltételeit is megteremti.”

A feladat többek között négyről a hatra jutni. Vagyis a most megszokotthoz képest kettővel emelkedik az NB I-es bajnokikon közreműködő bírók száma, holott – közvetve épp a saját bőrünkön – tapasztaltuk, a rendszer nem minden esetben hatékony.

„Valóban nem tökéletes, annál viszont jobb, mint ami most van – mondta az ETO ügyvezetője. – Azt gondolom, minél többen segítik a játékvezető munkáját, annál nagyobb az esélye annak, hogy helyes és objektív döntéseket hoz. Elismerem, volt, hogy magam is a bírókban kerestem problémáink gyökerét. De idővel rájöttem, érdemes először önvizsgálatot végezni, hiszen a bírók is hibázhatnak, a rossz és a kedvező ítéletek pedig kiegyenlítődnek.”

„Nem mindegy azonban, mikor – magyarázta Tóth Miklós. – Meglehet, az ősszel rendre a csapatot sújtják az ítéletek, aztán a tavasszal, amikor fordul a kocka, már más ül a kispadon. Emberi sorsok múlnak egy-egy döntésen, és ha már egyszer annyit fizetünk a szövetség kasszájába a bírókért, azt szeretnénk, hogy a játékvezetők csakugyan mindig jól fújjanak.”

A játékvezetők (és az ellenőr) költsége – járulékkal, útiköltséggel együtt! – az élvonalban 398 260 forint plusz áfa. Méghozzá egyetlen mérkőzésen. Azt egyelőre nem tudni, hogy emelkednek- e a díjak a következő szezonban – ám tény, önmagában már ez az összeg is számos együttes büdzséjét megterhelheti. Ugyanakkor lakat kerülhet a szájakra. Az egyik fegyelmi szigorítás ugyanis úgy rendelkezne, hogy „tiltsa meg a klubok, illetve alkalmazottaik részéről a játékvezetői tevékenységet értékelő, minősítő kommunikáció mindennemű formáját”.

„Eddig is volt valami hasonló – így Klement Tibor. – Fegyelmi vétség volt a durva kritika, a büntetések viszont idővel bizony elmaradtak. A javaslat ezért szigorítana, bár most még nem tudnám megmondani, hogyan működhet ez a gyakorlatban.” A Haladás ügyvezetője úgy gondolja, a szabályozás elsődleges célja, hogy elejét vegye a bírók elleni hangulatkeltésnek.

„Az ősszel megszaporodtak a kritikák – emlékeztetett Tóth Miklós. – Számomra viszont mindegy, hogy a játékvezetők éppen jól vagy rosszul vezettek-e az adott mérkőzésen, a lefújás után mindig baráti kézfogással köszönöm meg a munkájukat.” Csak győzze jövőre mind a hatot üdvözölni.