„Az Atlético Madrid együttesében futballoztam négy évet, tizenhat éves koromtól – mondta az Admira Wackertől érkező Manu Hervás a Zalai Hírlapnak. – A madridi évek után játszottam egy évet alacsonyabb osztályban, majd a Getaféhoz igazoltam, ahol a második csapatban 54, az elsőben pedig 15 meccset kaptam. Megfordultam korosztályos válogatottakban. Tavalyelőtt az osztrákok kerestek meg, és jó ajánlatot kaptam tőlük, most viszont lejárt a kontraktus. És az elmúlt szezonban nem is kaptam annyi lehetőséget náluk, mint azelőtt.” Zalai Hírlapnak. – A madridi évek után játszottam egy évet alacsonyabb osztályban, majd a Getaféhoz igazoltam, ahol a második csapatban 54, az elsőben pedig 15 meccset kaptam. Megfordultam korosztályos válogatottakban. Tavalyelőtt az osztrákok kerestek meg, és jó ajánlatot kaptam tőlük, most viszont lejárt a kontraktus. És az elmúlt szezonban nem is kaptam annyi lehetőséget náluk, mint azelőtt.”
„A menedzserem, Reza Mostafaie ajánlotta a ZTE-t, de semmit sem akartunk a véletlenre bízni – folytatta a középpályás. – Megkerestem Ahmet Delicet, aki játszott Ausztriában és jó véleményt mondott a klubról. De beszéltünk Waltner Róberttel is, aki szintén pozitív dolgokat mondott a kék-fehérekről. A klub vezetői láttak játszani bajnoki mérkőzésen, aztán voltam itt néhány napot próbajátékon, így azt hiszem, nyugodt szívvel írhattuk alá a három évre szóló megállapodást.
„A maiak közül nem nagyon ismerek más magyar futballistát, de azt tudom, hogy az önök futballja a világ legjobbja volt az ötvenes években. A Spanyolországban játszó egykori labdarúgók szinte mind zsenik voltak. Ezt tudják a mai kisgyerekek és a szüleink is otthon. Puskás külön kategória, előtte ma is mindenki kalapot emel. A csapattal június közepén kezdem meg Egerszegen a felkészülést, szeretném, ha sikeres éveket tölthetnék a kék-fehéreknél.”
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
