Székely Norbert: Ne legyünk büszkék arra, hogy nem jutottunk ki az olimpiára

– Keressük a szavakat…
– Nem tudok most mit mondani. Ilyet nem éltem még át a pályafutásom során. Borzalmas érzés volt a végén, egyszerűen elszállt minden belőlem. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a második félidő, nagyon szépen és összeszedetten játszottunk az első félidőben, aztán lelassultunk, és gyakorlatilag saját magunkat vertük meg a lassúságunkkal, azzal, hogy nem tudtuk bejátszani a labdát a palánk alá. Ezzel teljesen ritmust vesztettünk, el is bizonytalanodtunk, aminek az lett a következménye, hogy folyamatosan jöttek ránk, és onnantól kezdve nagyon nehéz volt mit tenni. Próbáltuk frissíteni a csapatot, nem sikerült.

– Három jobb csapat ellen játszottunk, és elmondható, hogy egy ponton múlott a kijutás.
– Köszönöm a pozitív megközelítést, de jelenleg ezt nagyon nehéz így értékelni. Ha igaz, márpedig igaz, erre nyilván nagyon büszkének kell lenni, de ne legyünk büszkék arra, hogy nem jutottunk ki, mert ez borzalmas. Ott volt a kezünkben a lehetőség, csak meg kellett volna ragadni, de mi nem ragadtuk meg.

– Átragadt ránk a spanyolok kényelmes stílusa – belealudtunk a mérkőzésbe?
– Így történt, noha az első félidőben nem így volt, ám a második félidőben a lassúság nálunk jelentkezett, ők meg elkezdtek dolgozni és sokkal jobban játszottak.

– Nem lehet, hogy „ráültünk” az eredményre?
– Ráülni nem akartunk, egyszerűen rosszul reagáltunk a spanyolok védekezésváltására. Ugyanúgy akartunk játszani, de nem futottunk, béklyók kerültek a lábakra, a kezekre. Mentális jellegű probléma keletkezett, el is fáradtunk, de nem akarom erre fogni a vereséget.