Kosárlabda: Ami bennünk volt, azt kiadtuk ezen a tornán – Váradi Kornél

– Kezdjük a pozitívumokkal: Dél-Koreát és Argentínát sikerült felülmúlni. Erőn felüliek voltak ezek a győzelmek?
– Nagyon készültünk a világbajnokságra, hogy megmutassuk, mi is van bennünk – válaszolta Váradi Kornél, a magyar férfi U19-es válogatott szövetségi edzője, aki csapatával a 16., utolsó helyen zárta a debreceni világbajnokságot. – Minden győzelemért és minden mérkőzésen hatalmas erőket kellett mozgósítanunk, az első két napon nagyon jó játékkal megmutattuk a világnak a karakterünket és a kosárlabda-rendszerünket.

– Mi történt ezután, mi vette el a csapat lendületét?
– Mindegyik meccs nagy fizikai megterhelést jelentett, minden poszton hiányoznak rólunk a kilók és a centik, s ez felőrölte a játékosok erejét. Emellett vírusos megbetegedés sújtott minket, a vége felé kisebb-nagyobb sérülések is. Az U20-as válogatottat irányító Ivkovics Sztojannal pedig megbeszéltük, nem szeretnénk, ha bárki kisebb sérülése súlyosabbá válna – kifejezetten figyeltünk rá, hogy egészségesek maradjanak a játékosok, akik kihozták a maximumot magukból.

– Nagyon rosszul mutat a helyosztókon elszenvedett Madagaszkár és Libanon elleni vereség. Megvilágítaná a hátterét?
– Ahogy említettem, akkor már voltak kisebb problémáink, amelyek miatt racio­nalizálnunk kellett, nehogy súlyosabbá váljanak. Minden mérkőzésre maximálisan felkészültünk, ami bennünk volt, azt kiadtuk a tornán a fáradtság és a betegség ellenére. Madagaszkár válogatottjából hárman is magas szinten játszanak, Libanonban első számú sportág a kosárlabda, nem lehet őket lebecsülni. A világranglista-helyezések alapján bőven előttünk vannak, ennek ellenére végig pariban voltunk velük.

– Másfél évet dolgozott együtt a válogatottal, szembesült-e azzal, hogy a játékosoknak alapvető technikai és fizikai hiányosságai vannak? Ha igen, tudtak ezen változtatni – vagy ilyen korban ez már lehetetlen?
– Ahol másfél évvel ezelőtt elkezdtük a projektet, ahhoz képest szemmel látható az előrelépés fizikai és taktikai téren is. Az elsődleges cél az volt, hogy legyen versenyképes csapatunk, próbáljunk hasznos meccseket játszani, senki sem várta, hogy nyerjünk, mégis kétszer sikerült. Köszönöm a szövetségnek a bizalmat, a támogatást, a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központnak a segítséget, a kluboknak az együttműködést, és a velünk dolgozó stábtagoknak a munkát és a lojalitást. Debrecen pedig ismét bebizonyította, milyen kiváló házigazdája egy világversenynek. Láttuk, miben kell még előrelépnünk – fizikailag biztos, de remélem, a klubok és a játékosok is hasznosították a vébét
a saját fejlődésükhöz.

– Nem bánja, hogy anno otthagyta a lendületben lévő Kecskemétet, amellyel valószínűleg – Forray Gáborhoz hasonlóan – azóta ön is szép eredményeket ért volna el?
– Nem bánok semmit, az elmúlt másfél évben én is sokat fejlődtem. Kevés magyar edzőnek adatik meg, hogy vébén mutassa meg magát és vezethessen válogatottat. Új tapasztalat volt, és külön öröm, hogy két győzelmet szereztünk, ezt jó volt együtt átélni, minden játékost és stábtagot elkísér majd élete során.

– Úgy tapasztalom, a tizenhatodik hely sem szegte kedvét, és továbbra is szívesen foglalkozna utánpótlás-játékosokkal.
– Legyünk reálisak, azért vettünk részt a vébén, mert rendezők voltunk, nem alanyi jogon. Meg tudtuk mutatni, mire vagyunk képesek, nyertünk két meccset, ez a projekt most véget ért, a többit látjuk, nagyon tanulságos volt, és a lényeg, hogy minden játékos tanult a történtekből.

– A hírek szerint előrehaladott tárgyalásokat folytat az egyik élvonalbeli férficsapattal. Van ennek valóságalapja?
– Rövid időn belül úgyis kiderül. Most fejeződött be ez a küldetés, mindenki gondolkozik a jövőjén, hamarosan aktuális lesz a folytatás, erről a megfelelő időpontban teszünk bejelentést.

– Végezetül: mi a legnagyobb problémánk az utánpótlásban, és van-e kitörési lehetőségünk?
– A legnagyobb gondunk, amit érintettem is, hogy minden poszton néhány centire és jó néhány pluszkilóra van szükségünk a nemzetközi szinthez. Amíg fizikailag nem tudunk előrelépni, taktikával kompenzálhatunk, de a sorozatterhelés megnehezíti a helyzetünket. Ehhez az alapanyaghoz kell fejlesztenünk a kosárlabdánkat, az első két vébémérkőzésen bizonyítottuk, hogy ez nem lehetetlen feladat. Hogy a fizikailag megterhelő ritmust fel tudjuk venni, több mérkőzésen kell edződniük a játékosoknak az idény során klubjukban. Bízom benne, hogy minél több szerephez jutnak a magyar NB I-ben, és később odaérhetnek a felnőttválogatottba is, mert ez a célja az utánpótlás-nevelésnek.