Kosárlabda: Jobb vagyok a mutatottnál – Mikael Hopkins

– Hogy érezte magát a magyar válogatottban?
– Nagyszerűen, és most nem udvariaskodom – válaszolta a Nemzeti Sportnak Mikael Hopkins, a nemzeti együttes 28 éves, 206 centiméter magas honosított amerikai erőcsatára, aki az olasz Reggio Emiliában légióskodik. – Fontos volt, hogy ott lehettem, hogy kedvesen fogadtak a srácok, de ennél is értékesebb, hogy az egyik meccset, a másodikat megnyertük a montenegróiak ellen.

– Mit érzett a hazai bemutatkozás közben?
– Az ember akkor érzi magát komfortosan, ha megtalálta a helyét a csapatban, a rendszerben. Erről nyilván néhány edzés után szó sem lehetett, új voltam, mindenki kíváncsi volt rám. Tudom, nem játszottam jól az első meccsen, van önkritikám. A második, a podgoricai találkozó jobban sikerült, de az én szintemen az sem számít kiemelkedőnek. Jobb vagyok a mutatottnál, s ezt bizonyítani szeretném.

– A válogatott előző honosított amerikai játékosa, DeAndre Kane letette az esküt, majd többet nem láttuk Magyarországon…
– Erről nem tudtam, de én nem lépek le, sőt…

– Mit gondol a honosításáról?
– Először az idény kezdetén kérdezte meg az ügynököm, mit gondolok erről, mert megkeresték ez ügyben. Én persze benne voltam, a két útlevéllel európainak számítok a klubomban, ez növeli az értékemet, s magas szinten könnyebb csapatot találni, játszani. Ez lehetőség a karrieremben, ami segít, és nem ördögtől való, mindenhol van már rá példa.

– Azért körbekérdezett? Mert aligha ismerte a magyar válogatottat, a magyar kosárlabdát.
– A korábbi honosított Jarrod Jonesszal és a klubszinten sok évet Magyarországon játszó Kendrick Perryvel is beszélgettünk róla. Jarrod nevetett, s mondta, én leszek az utódja, s azzal viccelődött, milyen klassz, amikor a reptéren csak előveszi a másik útlevelét. Komolyra fordítva, nem sok amerikai férfi játékosnak van erre lehetősége, felvillanyozott, hogy nekem ez megadatik.

– Személyesen ismert valakit a keretből?
– Keller Ákos ellen játszottam, Allen Roscót pedig régóta ismerem. Amikor csatlakoztam a csapathoz, főleg velük beszélgettem, hiszen már volt némi közös múltunk, ők segítettek eligazodni.

– És a szövetségi kapitány?
– Ivkovics Sztojannak nagyon hálás vagyok, mert azt az érzést keltette bennem, hogy jó helyen vagyok, rengeteget segített a beilleszkedésben.

– Hogyan látta a két selejtező mérkőzést?
– A hazai meccsen szétdobtak minket a montenegróiak, ráadásul Bojan Dubljevicset sem tudtuk megfogni. A másodikra feljavultunk, kikapcsoltuk a játékból Dubljevicset, s energikusan játszottunk. Igazi csapatmunka volt az a győzelem, ami sokat érhet még a folytatásban. Szerintem az volt a kulcs, hogy az úgynevezett piszkos munkát – harc, kizárások, elzárások – mindenki szó nélkül elvégezte.

– Mit gondol a szeptemberi németországi Európa-bajnokságról?
– Szóba került a válogatottnál töltött néhány napban, de semmi konkrétumról nem esett szó. Szeretnék ott lenni, s ha bármikor hív a kapitány, szívesen jövök. Fontos, hogy addig eldöntsem, klubszinten hol folytatom, és legyen szerződésem.

– Hogy érzi magát a Reggio Emiliában?
– Az olasz bajnokság gyors tempója fekszik nekem, s tradicionális klub alkalmazottja vagyok. Nem nagy a város, de mivel heti két meccsünk van, a kosárlabda körül forog minden. Az étel remek, a csapat rendben van, jól érzem magam