Két selejtezős párharcot sikerrel megvívva jutott el a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely férfi kosárlabdacsapata a Bajnokok Ligája főtáblájáig, amelyen október 15-én kezdi el hét kőkemény riválissal szemben a D-csoport küzdelmeit. Bármennyire is erősek az ellenfelek, a magyar bajnok valamiben kiemelkedik közülük: a Falco bajnok – az öt regnáló bajnokcsapat egyike a BL 32 együttest számláló főtábláján…
Neves riválisai még élvonalbeli bajnokságuk aranyérme közelébe sem jutottak az elmúlt idényben: a Besiktas negyeddöntős volt a török, a Zaragoza elődöntős a spanyol, a Brindisi negyeddöntős az olasz, a Dijon elődöntős a francia, Neptunas Klaipeda bronzérmes a litván, a PAOK negyeddöntős a görög, a Bonn negyeddöntős a német élvonalban.
Melyik kupasorozatban játszanak akkor a bajnokok, ha nem a Bajnokok Ligájában?
A kosárlabda az a furcsa sportág – illetve a férfiszakága –, amelynek a Bajnokok Ligája csak a harmadik számú kupasorozata.
A kontinens legjobb 42(!) férfi klubcsapata felsőbb osztályban szerepel: 18 az Euroligában (EuroLeague) és 24 az Eurokupában (EuroCup). Az első és a második számú kupasorozatot nem is a sportág kontinentális szövetsége írja ki, hanem egy szakadár szervezet. Egyetlen más csapatsportág irányításában sincs akkora káosz, mint a kosárlabdáéban, kezdve azzal, hogy a 213 tagországot számláló világszervezet, a FIBA (az 1932-ben alapított Fédération Internationale de Basketball Amateur, amelynek hivatalos megnevezéséből 1989-ben törölték az amatőr kifejezést, s az utolsó két betű immár az angol basketball szó első két tagját takarja…) rendre csak araszol az NBA után, de legalább a korábbi dacos különállás helyett az utóbbi időben próbálja szabályrendszerét az észak-amerikai profi bajnokságéhoz igazítani. A sportág hazájában, a megkérdőjelezhetetlenül legmagasabb színvonalú ligában ugyanis nem is kicsit eltérő szabályok szerint kosárlabdáznak, mint a világ más táján, így Európában. És a FIBA Europe a kontinensen belül is másodhegedűs immár két évtizede, az 1957 decemberében FIBA European Champions Cup néven útjára indított csúcssorozatát (amelynek első, 1958-as kiírásában negyedik lett – azóta is legjobb magyar eredményként – a Budapesti Honvéd) 2000 júliusában gyakorlatilag kiszervezték a barcelonai székhelyű EuroLeague Basketball korlátolt felelősségű társaságba a legerősebb klubok. Az első, 2000–2001-es idényt követően, amelyben két kontinentális bajnokot ünnepeltek a férfi kosarasok, és a FIBA SuproLeague nevű hagyományos kupasorozatot az izraeli Maccabi Tel-Aviv, az Euroleague néven indított újat pedig az olasz Kinder Bologna nyerte meg, elkerülhetetlenné vált a szakadás. Mivel a FIBA vezetőségének esélye sem volt körön belül tartani a legjobbak versengésében üzleti lehetőséget látó erős klubokat, a csupán egyéves szakadár kezdeményezés győzött, s vitte magával az együttesek fölét. Gyakorlatilag a FIBA-nál maradt a válogatottak versenyeztetése (Eb, vb, olimpia), és a következő évben megszűnt a Real Madrid volt elnökéről, Raimundo Saportáról, valamint a jugoszláv kosárlabda óriásáról, Radivoj Koracsról elnevezett FIBA-kupasorozat, az európai profi klubok szerepeltetését pedig tovább vitte az EuroLeague Basketball kft.-t működtető, jelenleg 11 ország ligáját összefogó ULEB (Union des Ligues Européennes de Basket-Ball) nevű szervezet.
És talán haladt volna a válogatott és a klubélet ilyen tisztán egymás mellett az idők végezetéig, ha az Euroliga (és a mögötte indított második sorozat, az ULEB-kupa, 2008-tól Eurokupa) nem kezd őrült gazdasági és sportszakmai hasznot generálni. A folyamat 2015-ben jutott el odáig, hogy a New York-i sportmenedzser óriáscég, az IMG tíz évre szóló szerződést kötött az ULEB-bel az Euroliga globális kereskedelmi, média- és marketingjogainak kezelésére, amely 630 millió eurós bevételt garantál, de szakértők becslése szerint az összeg elérheti a 900 millió eurót is. Bolond lett volna a FIBA ilyen gigászi bevételt hagyni az ULEB-nek, 2016-ban elindította a saját elitsorozatát Bajnokok Ligája (Basketball Champions League) néven, s megpróbálta átcsábítani az Euroliga 11 állandó klubszereplője közül nyolcat, ám a megkísértett egyesületek egyhangúlag elutasították. Ezután a FIBA bekeményített, s megfenyegette az ULEB-sorozatokba csapatokat adó vagy az ULEB-bel szerződésben álló nemzeti szövetségeket – szám szerint 14-et –, hogy kizárja őket a 2017-es Európa-bajnokság selejtezőjéről. A szinte követhetetlenné váló huzavonából a FIBA nem jöhetett ki jól, s a 2019-es kínai világbajnokság előtti selejtezőre hiába alakította át kvalifikációs rendszerét, az idény közbe beszorított több, kizárólag a válogatott mérkőzéseknek fenntartott, klubjátékmentes időszakot (úgynevezett FIBA-ablakot) beiktatva, a vb-selejtezőre sem az NBA, sem az Euroliga nem engedte el a legjobb játékosokat…
Hol tartunk most?
A kontinens 18 bivalyerős klubjának részvételével október 3-án elrajtolt az Euroliga május 24-ig tartó 20. idénye. Köztük tizenegy hosszú távú tagsággal rendelkező egyesület (Anadolu Efes, Baskonia, CSZKA Moszkva, FC Barcelona, Fenerbahce, Maccabi Tel-Aviv, Milan, Olympiakosz, Panathinaikosz, Real Madrid, Zalgiris Kaunas), öt társult klub éves engedéllyel (a volt jugoszláv csapatokat felvonultató ABA-liga bajnokaként a Crvena zvezda, a szovjet utódállamok bajnoksága, a VTB-liga döntőseként a Himki Moszkva, az ULEB Eurokupa győzteseként a Valencia, a német bajnokság arany- és ezüstérmeseként a Bayern München és az Alba Berlin), és két szabadkártyás (az újonc orosz Zenit Szentpétervár és az 1997-ben már final fourig jutó francia bajnok ASVEL Lyon, amelynek Tony Parker az elnök-tulajdonosa).
A bebetonozott kluboknak és a hozzájuk kiemelt legjobbaknak köszönhetően a férfi kosárlabda Euroliga mára a világ ötödik legnépszerűbb csarnokban játszott sportsorozatává vált, a legmagasabb nézettséget vonzó szériává az Egyesült Államok határain kívül, s az NBA után a második legnépszerűbb kosárlabda-versenysorozattá a világon.
S éppen ezért teljességgel elérhetetlen szériává a magyar kluboknak. Mi az ULEB elitligáiról csak álmodhatunk – a hozzánk hasonló „kicsiknek” marad a FIBA Bajnokok Ligája és a FIBA Európa-kupa.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. október 5-i lapszámában jelent meg.)
– Melyik klub az Euroliga favoritja? – A Barca. És nem csak azért mondom, mert itt játszom vagy mert „kötelező” ezt nyilatkoznom, így is gondolom – válaszolta Hanga Ádám. – Az elmúlt tíz év talán legerősebb keretét rakta össze a vezetőség, jó esély van arra, hogy tényleg ragyogó idényünk legyen. – Mely együttesek lehetnek még esélyesek? – A spanyol rivális Real Madrid, a török Fenerbahce, az orosz CSZKA minden évben esélyesként vág neki a sorozatnak. Ezek a csapatok nemcsak jó játékoskerettel büszkélkednek, tudják is, hogyan kell eljutni a final fourig és mi kell ahhoz, hogy meg is nyerjék. De számolni kell a görög Olympiakosszal is, és ahogyan mindig, biztos ezúttal is lesz egy meglepetéscsapat. – Kölnben rendezik a négyes döntőt – mit szól ehhez? – Örülök, mert az eddigi egyetlen Euroliga négyes döntőmön Berlinben voltam, és jók a tapasztalataim. A németek precízek, jól szervezik meg az ilyen tornákat. Sok múlik azon, melyik négy klub jut be, milyen országból érkeznek majd drukkerek. Ha mondjuk a Fenerbahce eljut odáig, nagy lesz a támogatottsága, hiszen Németországban sok török él. – A sorozat honlapja szerint ön idén is esélyes az év legjobb védője címre, amit 2017-ben már elnyert. – Megtiszteltetés. Az egyéni védőmunka a csapattól függ – abban az idényben a Baskonia volt a legjobban védekező együttes, s én a legjobb védő. Ám az egyéni díjak már nemigen érdekelnek, sokkal inkább azok a trófeák, amelyeket a Barcával megszerezhetek. |