Turkáló – S. Tóth János jegyzete

Fél órával a keddi MAFC–Soproni KC férfi kosárlabda-playoutmeccs lefújása után Garai Péter még mindig idegesen pufogott.

„Nincs még egy bajnokság, ahol egy száznegyvenszeres válogatottal ezt meg lehet csinálni” – sziszegte a műegyetemisták klubtulajdonosa (s egy személyben edzője is január óta, amikor kirúgta a tavaly nagy csinnadrattával szerződtetett szerb Jovica Arszicsot). S valóban: noha másodpercekkel a rendes játékidő letelte előtt a látogatók letaglózták a veterán Fodor Mártont, mindhárom síp néma maradt (vezette: Cziffra, Győrffy, Ádám). Így 40 perc után 81–81 állt az eredményjelzőn, a hosszabbítást pedig hozta a szintén vérszegény, viszont szerencsésebb Sopron.

A vesztes visszaszánkázik az NB I B-be; nem ismeretlen élmény ez a MAFC-nak, egy éve is elbukta a playoutot, ám a Vasas visszalépése miatt akkor megúszta. Ezúttal aligha reménykedhet a sors kegyelmében: a második vonal favoritja, az Oroszlány, ha célba ér, úgy tudni, elindul az élvonalban.

A Hauszmann utcai csarnok – amely jó ideje a MAFC otthona – névadója, a 229-szeres válogatott, kétszeres olimpikon Gabányi László gyaníthatóan nagy keserűséggel nézte odafentről, mit művelnek a kései utódok. Judik Zoltán, Telegdy György, Kangyal „Öcsi”, Bokor György, Salgó „Oszi” , Prieszol József, Kucsera József, Ujhelyi „Mesztic”, Guóth Árpád, Moss László – néhány ikon a múltból. Ők s (kor)társaik tették a honi kosárhistória harmadik legeredményesebb csapatává a MAFC-ot – amely immár füstölgő romhalom. S a műegyetemisták kiesése nyomán visszaáll a szégyenteljes állapot, hogy a férfi élvonalban nem lesz képviselője a fővárosnak.

Igaz, a budapesti rothadás nem tegnap indult; a rendszerváltoztatás óta eltűnt a süllyesztőben a Csepel, a Bp. Honvéd, a Tungsram, a Ganz-Mávag és a BSE is. Sem ötlet, sem akarat, sem elszántság, sem koncepció, sem kitartás nem volt: sem a katasztrófa elhárítására, sem az újjáépítésre. Piacképes magyar kosarasok szűkében a (vidéken) talpon maradók működőképességét is javarészt egy szemfényvesztés garantálja: nyakra-főre szerződtetik a turkálókból a leértékelt légiósokat.

Amikor 1986-ban a MAFC Brian Pollard és Sylvester Norris személyében leigazolta első két amerikaiját, egekig ért a lelkesedés. Aztán a műegyetemisták – az athéni bravúr dacára – kiestek a Koracs-kupából az AEK Athénnal szemben, Glatz Árpád edző pedig elkeseredésében bundázással vádolta meg Pollardot, s nyers bírálattal illette mindkét kosarasa játéktudását.

Hogy mit mondana az örök kritikus a most kieső MAFC külföldi kvartettjéről, no meg a jelenlegi magyar kontingens képességeiről, jobb nem belegondolni…