Fejbiccentés – S. Tóth János jegyzete

Amikor negyedszázada az ötletgazdák maroknyi csapata bekopogott az Adidas magyarországi képviseletének vezetőjéhez az ötlettel, hogy itthon is érdemes lenne streetballversenyt rendezni, udvarias, de szálkás elutasítással szembesült. Ám a korábbi 74-szeres válogatott kosárlabdázó, Kucsera József nem az a fehér zászlót lobogtató pionír: egy buldog szívósságával küzdött tovább, mígnem a világcég németországi központjából végül rábólintottak az ötletre, s főszponzorként a rendezvény mellé álltak. A projekttől kezdetben idegenkedő honi igazgató, a néhai Kovács Attila becsületére legyen mondva: utóbb elismerte, az egyik legprímább magyarországi brandépítő döntést hozták meg azzal, hogy mégis pártfogásba vették a streetballt.

Hogy a szervezők milyen időtartamú kifutásra adtak esélyt, utólag kideríthetetlen. Ám bizonyos, a legmerészebb tippjeik is fényévnyire voltak a huszonöt esztendőtől. Ráadásul kezdetben szolid ellenszélben kellett hajózniuk, mert a kosárlabda-szövetség akkori vezetősége a fősodrástól odébb skatulyázta be a streetballt.

De innovátorainknak ez sem szegte kedvét; egyre terjeszkedtek, s máig az ország huszonkét városát mágnesezték az utcai kosárlabdázáshoz. S olykor robbantottak: első nagy dobásuk az NBA-ikon Kareem Abdul-Jabbar Budapestre csábítása volt, míg a hétvégére a háromszoros aranygyűrűs Bruce Bowent szervírozták a magyar kosárlabdázás napjának díszvendégeként.

A streetball csúcsrendezvénye, a budapesti döntő tudniillik mostanra összeforrt a sportág éves gálaünnepével. Köszönhetően annak, hogy a szakszövetség hivatalban lévő vezetősége szakított elődei politikájával, s immár nemcsak szakmai, hanem kiemelt pénzügyi partnere is a streetballsorozatnak. Mindez talán nem történik meg, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozói nem érzik időszerűnek az új idők divatjelenségeivel frissíteni az ötkarikás műsort (a szentséges, ellenben molyrágta sportágak kárára). És e pezsgés egyik nyertese épp a kosárlabda, az utcai változattal egy tőről fakadó 3x3 2020-ra bekerült a versenyprogramba. S noha a kvalifikációs rendszert még csiszolgatják, rizikómentesen megjósolható, hogy Tokióban a magyar női válogatott a nyolc résztvevő egyike lesz.

Ha így is történik, az annalesekben a streetball honi meghonosítóinak neve borítékolhatóan nem szerepel majd. A tömegsportrendezvények szervezőinek, miként a sporthéroszok príma szimatú felfedezőinek az a pőre sorsuk, hogy megmaradnak örökös háttérmunkásoknak.

Föntiek dacára egy patetikus fejbiccentés legalább huszonöt évenként azért kijár nekik.