Giro: Szürreális, ami történik – Valter Attila

Vágólapra másolva!
2021.05.18. 22:07
null
Valter Attila (Fotó: AFP)
Valter Attila, a Groupama-FDJ új magyar sztárja a hazai kerékpárlázból merít erőt a Giro d'Italia maradék két hetére, igyekszik megtalálni az egyensúlyt a hirtelen jött hírnév és a versenyzés között, ugyanakkor nem tervez felkapaszkodni a „celebvonatra” – helyette a jövőben is változatlanul a legmagasabb célokért küzd.

– Tudatosult már önben, hogy egy csapásra az egyik legismertebb magyar sportoló lett – nemcsak itthon, hanem világszinten is?
– A Giro d'Italia mixzónájában rengeteg interjút kellett adnom, szinte ugyanazokat a kérdéseket megválaszolva. Utólag elmagyarázták, ez azért van így, mert minden országból egy-egy riporter van itt a versenyen, és mind ugyanarra kíváncsiak. Európa szinte összes országából kifaggattak, Észak-Amerikából szintúgy, de még Kolumbiából is: ők külön kérdezték, mit üzenek az ottani szurkolóknak – válaszolta a Giro d'Italia keddi, első szünnapján magyar és külföldi újságíróknak szervezett online sajtótájékoztatóján Valter Attila, a három felejthetetlen napot az összetett éllovast illető rózsaszín trikóban, az ikonikus maglia rosában tekerő magyar Groupama-FDJ-versenyző. – Teljesen szürreális érzés volt, hogy a világ másik felén, egy olyan országban, ahol Nairo Quintanák, Egan Bernalok szaladgálnak – ugye, utóbbi vette el tőlem a rózsaszín trikót a kilencedik szakaszon –, a szurkolók engem is követnek, és vannak rajongóim.

– Hogy lehet ezt kezelni egy ilyen kemény háromhetesen, mint a Giro?
– Tényleg annyira hihetetlen volt az egész, hogy nagyon fel sem tudtam fogni, inkább próbáltam csak a versenyre koncentrálni. Megtapasztaltam a kerékpársport egyik nehézségét: amikor egy háromhetesen megy a szekér – mit ad Isten, még vezeted is a versenyt –, az bizony ezerféle kötelezettséggel jár, a média akár napi plusz két órát is elvehet a napodból a regeneráció rovására. Erre oda kellett figyelnem, de ezek nyilván kellemes problémák. Mindenesetre úgy érzem, sikerült megtalálnom az egyensúlyt a média, az emberek, a pihenés-étkezés és a versenyzés között, és jól menedzselni a hirtelen jött figyelmet.

A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN IS MEGTEKINTHETŐ!
A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN IS MEGTEKINTHETŐ!

– Mennyi jutott el önhöz abból, hogy sohasem látott kerékpárlázba borította Magyarországot?
– Szinte minden, nem véletlenül mondtam azt, hogy ez nem az én rózsaszín trikóm volt, hanem a miénk. Döbbenetes mennyiségű üzenetet, jókívánságot kaptam, a csapattól már szóltak is, hogy ne telefonozzak annyit – de én meg mondtam nekik, hogy de hát ebből gyűjtöm az erőt…! Leírhatatlan érzés volt látni, mennyire örülnek a sikeremnek – mintha otthon néhány napra mindenki elfelejtette volna minden gondját-baját. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel Magyarországon a kerékpársport. Már csak ezért is igyekszem mindent megtenni, hogy a hátralévő két hétben is ugyanilyen jól menjek. Ha az emberek ennyire küldik otthonról az erőt, egyszerűen megérdemlik, hogy szép eredménnyel zárjunk!

– Előzetesen azt mondta, a második-harmadik hét még jobban fekhet önnek, mint az első. A java viszont még csak most jön, olyan ikonikus emelkedőkkel, mint a Monte Zoncolan…
– Dobogókőre már számtalanszor feltekertem, az majdnem olyan, mint a Zoncolan! A viccet félretéve, változatlanul úgy érzem, nagyon jó úton haladunk, és menni fog a hátralévő tíz nap is. Aztán persze mindig a lábak döntenek, de most sokkal jobban érzem magam erőnlétileg és szellemileg is, mint tavaly, amikor ilyentájt már majdnem negyedórás hátrányom volt összetettben. Még egy ilyen álomszerű hét után is úgy érzem, a második-harmadik hét lehet az enyém – nem elfelejtve, hogy ott már olyan nüanszok dönthetnek, mint egy-egy zselé vagy izotóniás ital elmulasztása.

– Ha már álmok: gondolta volna, hogy ennyire gyorsan, szinte egyik napról a másikra ott találja magát a csúcson?
– Gyerekkorom óta azért dolgozom, hogy ez sikerüljön: vallom, hogy nem lehet úgy a csúcsra jutni – akár a Girón, akár az olimpián, akár a világbajnokságon –, hogy megcélzunk egy közepes szintet, mondván, csak jussunk ki, aztán majd lesz valami. Kicsi korom óta ezért edzek, hogy a legjobb legyek, ugyanakkor nem kapkodtam el soha semmit, mindig is a fokozatosságban hittem. Egy kicsit még hamar is jött ez a siker: most gyorsabban sikerült egy lépcsőfokot ugranom, mint terveztem volna. Nem titok, én ide nem a győzelemért jöttem, nem tartok még ott a karrieremben, hogy ezt reális célként tűzhettem volna ki magam elé. Tudtam, hogy jó formában vagyok, de még a fehér trikó is álomnak tűnt, nemhogy az, hogy az összetettért küzdhetek… Ez persze előnyökkel is jár: érzem, hogy a csapat már most is nagyon elégedett, nincs rajtam teher, és én sem helyezek nyomást saját magamra.

– Éppen kedden jött ki a friss erősorrend, és a végső esélyesek között az ön neve is ott van.
– Furcsa, kettős érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy ha nem is kiemeltként, de ott a nevem a végső favoritok között. Egyrészről kicsit meglepő, főleg, ha azt nézem, milyen eredményeim voltak eddig háromheteseken – azon az egyen, amin eddig részt vettem –, másrészt viszont kicsit rosszulesett volna, ha háromnapnyi rózsaszín trikó, valamint azok után, hogy tíz napot követően mindössze negyven másodperc hátrányom van az összetettben, nem emlegettek volna ott az esélyesek között. Örülök, hogy nem írnak le, és esélyt adnak – ezt az esélyt próbálom megragadni minden erőmmel!

– Érzi, hogy valószínűleg végérvényesen megváltozott az élete?
– Tudom, hogy innentől minden teljesen más lesz, és igyekszem elfogadni. Rózsaszínbe öltöztették miattam a Puskás-arénát, cukrászdák süteményeket neveznek el rólam… Ezek tényleg nehezen felfogható dolgok. Már a mezőnyben sincs olyan, aki ne tudná, hogy magyar vagyok és Budapesten élek – ez mindennél többet ér! Olyanok jöttek oda gratulálni és biztatni, akiket eddig csak a tévében láttam sztárokként. A célok változatlanul magasak, de örülök, hogy ilyen ütemben sikerül teljesíteni őket. Ettől függetlenül maradok, aki voltam, egy egyszerű csömöri gyerek: a hírnév nem vonz, nem fogok elindulni a celebvonalon, eztán is a kerékpársport lesz száz százalékban előtérben. Nagyon jó érzés, hogy ennyien szeretnek és támogatnak – de mindezt szeretném inkább a hazai kerékpársport javára fordítani!

EMLÉKEZTETŐ

GIRO D’ITALIA
AZ ÖSSZETETT ÉLCSOPORTJA TÍZ SZAKASZ UTÁN
1. Egan Bernal (kolumbiai, Ineos Grenadiers) 38:30:17 óra
2. Remco Evenepoel (belga, Deceuninck - Quick-Step) 14 mp h.
3. Alekszandr Vlaszov (orosz, Asztana-Premier Tech) 22 mp h.

5. Valter (Groupama-FDJ) 44 mp h.

116. Dina (Eolo-Kometa) 1:19:10 óra h.

Teljes eredménysor itt!

A 25 ÉVEN ALULIAK ÉLCSOPORTJA
1. Bernal 35:19:22 óra
2. Evenepoel 14 mp h.
3. Vlaszov 22 mp h.
4. Valter 44 mp h.

30. Dina 1:19:10 óra h.

Teljes eredménysor itt!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik