Amikor a körverseny külföldre szökik – Giro-rajtok Olaszországon kívül

Végül is nincs abban semmi rendkívüli, ha a nagy háromhetes kerékpáros körversenyek mezőnye időnként nem abban az országban teker, mint ahol a viadal „helyrajzi száma” egyébként megkövetelné. Ha azt vesszük, hogy a magyarországi alapítású Budapest Vonósnégyes tagjai is addig cserélődtek, míg a harmincas évek derekán egyszer csak négy orosz muzsikus játszott együtt a színpadon…

Szóval bármennyire is fontos a nemzeti jelleg, időnként szükség van némi vérfrissítésre, tapasztalatszerzésre, új impulzusra és a gyönyörködtető változatosságra. Illetve ennél azért valamivel többre. Darach McQuaid egykori ír kerékpározó (bátyja, Pat 2005 és 2013 között Nemzetközi Kerékpáros-szövetség elnöke volt) szerint három fontos tényező indokolja, hogy a Tour, Giro, Vuelta „szentháromság” a saját komfortzónájából kilépve olykor idegen terepen is megméresse magát. „Elkötelezett rajongókat nyerhetnek meg a hazájukon kívülről is, ezzel összefüggésben tovább erősíthetik a verseny brandjét, és végül ott az anyagi megfontolás: a külföldi rajtokból még több bevétel származik”  – mondta McQuaid, aki nem a levegőbe beszélt. Részt vett 1998-ban a Tour de France írországi bemutatkozásának megszervezésében, ahogyan 2014-ben a Giro d'Italia északír „Nagy Rajtjának” tető alá hozásában is.

A három megnevezett indok közül az első kettővel csak a jövőben megtérülő befektetésként kalkulálhatunk, az emocionális kapcsolat vagy a márkahűség konkrét összegre nemhogy azonnal, jobbára semmikor sem váltható át, jelentősége mégsem lebecsülendő. A külföldi rajtok „mennyi az annyija” ellenben azonnal a megfelelő valutára konvertálható. Itt van mindjárt a 2016-os Olasz körverseny, amely Hollandia Gelderland nevű tartományából indult, s a közvélekedés szerint annál jobb külföldi starthelyszíne azóta sem volt a Giro d'Italiának. Dimitri Bonthuis, a verseny hollandiai sajtófőnöke a harmadik, Nijmegen–Arnhem etap után felszabadultan nyilatkozva árulta el a VeloNews újságírójának, hogy a rendezési költség összesen 12.85 millió eurójukat égette el, amiben minden benne foglaltatott, az olasz versenyszervező RCS Sportsnak kifizetett jogdíjtól kezdve „az arnhemi utcán a befutó másnapján felsöpört utolsó rózsaszín konfettidarabig” . Négy éve, Izrael rendezésekor 12-16 millió euró körüli „bekerülési költségről” cikkeztek, amelynek egyébként csupán húsz százalékát fizette ki az állam (legalábbis ezt nyilatkozta a Bycicling.com nevű portálnak az ottani turisztikai minisztérium egyik tisztviselője), a maradék nyolcvanat egy Sylvan Adams nevű, a kerékpársportért megszállottan rajongó üzletember tette hozzá. (Ami a magyar rendezést illeti: 2020-ban a koronavírus-járvány miatt végül elhalasztott verseny, s így az akkor meg nem valósuló magyarországi „Nagy Rajt” 7.8 milliárd forintos kormányzati támogatással valósult volna meg.)

Ennél is érdekesebb talán a „vevő” kalkulációja: ugyan mit kaphat néhány szakaszért cserébe a jelentős összeget leszurkoló nemzet a kerékpáros körversenytől, amitől aztán elégedetten hátradőlhet? Természetesen pénzt. Helyesebben még több pénzt. A VeloNews szakportálon 2014-ben megjelent Nagy üzlet a külföldi nagy körversenyrajt című írás úgy kalkulált, a háromhetesek külföldi rajthelyszínei akár a ráfordított összeg tízszeresét is visszaszerezhetik bevételként. Akár. A cikk mindenesetre konkrét példaként említi a 2012-es dániai Giro-rendezést, amelynél viszonylag alacsonyabb ráfordítás (3.86 millió dollár) mellett a dán kerékpársport szíveként emlegetett Herning és környéke az Olasz körverseny teljes, 144 millió dollár összgazdasági hatásának legalább húsz százalékával számolhatott.

„Nem arról van szó, hogy külföldön több a pénz, inkább arról, hogy ott több a lehetőség – nyilatkozta nyolc évvel ezelőtt a VeloNewsnak Michele Acquarone, a Giro d'Italia akkori igazgatója. – Olaszország húsz megyéje mindig ugyanaz a húsz megye marad, külföldön viszont válogathatunk Spanyolország, Svájc, Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia és más helyek között.”

És válogatnak is, bár nem egyformán. A külföldi rajtok tekintetében a Tour de France jár az élen. A Francia körverseny eddig 24-szer adta át a kezdés lehetőségét másik országnak, a legtöbbször, hatszor, Hollandiának. Amúgy a hollandok indították el 1954-ben az első nem franciaországi Tourt, jövőre pedig Spanyolország, közelebbről a baszkföldi Bilbao lesz a rajt városa. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek tendenciája azt mutatja, hogy a külföldi startok száma emelkedik. Míg a kilencvenes években három, a kétezres és a kétezertízes évtizedben már öt-öt nem franciaországi startot láthattak a nézők. A spanyol Vuelta ellenben még csak háromszor engedte át a rá bízott kerékpározókat a határain túlra: 1997-ben Portugália, 2009-ben Hollandia, 2017-ben Franciaország rúgta be a Spanyol körverseny motorját.

A Giro d'Italia a két körversenytárs között helyezkedik el az exportált rajtok számát tekintve: a budapesti lesz a 14. alkalom, amikor nem Olaszország területén kezdődik a viadal, és Magyarország a 12. olyan ország (az olaszokat is beleszámítva), ahonnan nekilódult már az Olasz körverseny mezőnye.

Az első nem olaszországi Giro-rajtra 1965-ben került sor, bár akkor sem kellett sokat csámborogniuk a résztvevőknek, ugyanis az olasz nemzettestbe ékelődő kis városállam, San Marino volt az a távoli külföld. A következő tíz év alatt a Giro „kipipálta” a szintén nem éppen messzire fekvő Monaco (Vito Taccone nyerte meg a szakaszt) és Vatikán (a végül az összetett pontversenyt megnyerő belga Eddy Merckx a rajt előtt kezet fogott VI. Pál pápával) vendégszeretetét, de az igazi külföldi korszak 1996-ban indul, amikor is a centenáriumi olimpia megrendezését elbukó Athén amolyan fájdalomdíjként láthatta vendégül a rózsaszín trikóra hajtó kerékpározókat. Onnantól fogva átlag négyévente, majd 2010-től minden második évben (leszámítva 2020-at) Olaszországon kívül ismerkednek az emberek a maglia rosával, a Grande Partenzával, a csapatokkal vagy a győztesnek járó trófeával.

Ne feledjük: idén nekünk jut ki a jóból.

(A következő részben: Több mint kerékpársport – a Giro d'Italia kulturális hatása)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 23-i lapszámában jelent meg.)