Saint Lucia ékköve – sztárportré Julien Alfredről
2024. augusztus 3. A nap, amikor Saint Lucia felkerült a sportrajongók térképére. Julien Alfred nem akármelyik versenyszámot nyerte meg a párizsi olimpián: a női 100 méteres síkfutásban lett a világ legjobbja. Az azt megelőző négy nyári játékokon Jamaica uralkodott a női sprinterek között, az Egyesült Államok pedig 1984 óta szinte minden alkalommal „delegál” legalább egy futót a díjátadó ceremóniára.
Nem könnyű tehát a csúcsra jutni, többnyire csak a Florence Griffith Joyner, Gail Devers, Shelly-Ann Fraser-Pryce és Elaine Thompson-Herah szintű klasszisok képesek rá. A 2001. június 10-én született Julien Alfrednek mégis sikerült egy Budapestnél alig nagyobb szigetről, amelynek a népessége kevesebb mint Debrecené (180 ezer). A Karib-térség újabb – és gyaníthatóan nem utolsó – országa mutatkozott be a nagyvilágnak egy sprintere révén tavaly nyáron.
Született: 2001. június 10., Castries  |
„Soha ne add fel! Ez a vezérelvem a Saint Lucia hétköznapjaiban jelen lévő szenvedésből következik, amiben nekem is részem volt. Például a szegénységben. Voltak olyan napok, amikor édesanyám nem tudott ételt tenni az asztalunkra. Volt olyan is, hogy nem volt cipőm és mezítláb kellett futnom, iskolai egyenruhában. De sohanem adtam fel, mindig csak saját magamra koncentráltam. Akkor is, amikor ezek mellett az elképesztő nők mellett rajthoz álltam Párizsban. Nagyon sokat dolgoztam érte, hogy eljussak erre a pontra. Rengeteg kihívással kellett szembenéznem az életemben, mire valóra vált az álmom azzal, hogy az olimpián elsőként haladtam át a célvonalon” – beszélt a kezdetekről Julien Alfred a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos oldalán.
Már gyerekként, 12 évesen elveszítette az édesapját, aki 2013-ban hunyt el. Ha ő nem motiválja kiskorában, egészen biztosan nem lett volna belőle a világ legjobb sprintere – állítja. Ezután két és fél évig felhagyott a sportolással, majd úgy döntött, hogy példaképe, Usain Bolt hazájába, Jamaicába megy középiskolába.
„Mindig nehéz róla beszélni, mert annyi mindent elértem, amióta nincs velem… Először a juniorok között, majd az amerikai egyetemi bajnokságban, aztán az olimpián. Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rám. Amíg élt, mindenkinek azt mondta, »a lányomból olimpikon lesz, a lányom lesz a leggyorsabb«. Nagyon fáj, hogy már nem lehet velem, és nem ünnepelhettünk együtt.”
Az egyik szülő elvesztése a szívtépő közös pont Párizs másik nagy sprinter felfedezettjével, Letsile Tebogóval. A férfi 200 győztesének az édesanyja távozott az olimpia előtti tavasszal, aztán ő is történelmi aranyat szerzett hazájának. Alfredot a hazaérkezése után hasonló népünnepély fogadta, mint a Botswanában két házat is ajándékba kapó Tebogót.
Győzelme a Stade de France-ban már a rajt után elég biztosnak tűnt, sokkal jobban jött el mindenki másnál, és az előnyét szépen megőrizte a célvonalig. 10.72 másodperces idejével még az ezüstérmes Sha’Carri Richardsonra is 15 századot vert, ami 100 méteren nem kis különbség. Budapest világbajnokát tehát legyőzte, az amerikai rivális egyébként mostanában inkább a viselkedésével hívja fel magára a figyelmet, mint a teljesítményével. Az amerikai bajnokság után őrizetbe vették, miután összeverekedett párjával, Christian Colemannel. Noha Richardson címvédőként rajthoz állhat majd szeptemberben a tokiói vb-n, aligha ő lesz Alfred legnagyobb ellenfele.
Julien Alfred a Jamaicában töltött középiskolai évei után éppen az Egyesült Államok felé vette az irányt. A Texasi Egyetemen tanult, eközben Edrick Floréal edző vette a szárnyai alá, akinél a világbajnok brit Dina Asher-Smith lett az egyik edzőpartnere. Már a 2023-as szabadtéri szezonban láthattuk a rutinos szakember munkájának eredményét. Többek között itt volt a Gyulai István Memorialon is, Székesfehérváron éppen Richardsont legyőzve nyerte meg a 100 métert. Egy hónappal később a budapesti világbajnokságon ötödik lett ezen a távon, 200-on pedig negyedikként ért célba.
Aztán következett az áttörés éve, amiben már Párizs előtt elért egy világraszóló sikert: Saint Lucia első világbajnoka lett fedett pályán – márciusban Glasgow-ban a 60 méter vb-címe lett az övé. Párizs után a nyár végén a brüsszeli Gyémánt Liga-döntőben sem talált legyőzőre.
2025-ben szintén szépen gyűjti a sikereket: 11 idei futásából csak egyszer verték meg, a eugene-i Gyémánt Liga-fordulóban második lett Melissa Jefferson-Wooden mögött. A vele egyidős, szintén 24 éves amerikai nemrég hazája bajnokságán 10.65-tel diadalmaskodott, és minden idők ötödik leggyorsabb nője lett. Kettejük párharca nagy izgalmakat ígér szeptemberre, de hiba lenne leírni a jamaicaiak 20 esztendős ikerpárját, Tina és Tia Claytont.
Alfred formája egyre jobb, ráadásul az önbizalmának az is pluszt adhatott, hogy a június 12-i oslói Gyémánt Liga-verseny előtt végre találkozhatott példaképével, Usain Bolttal.
„Fiatalkorom óta olyan szerettem volna lenni, mint ő. Három éven át Jamaicában jártam középiskolába, akkoriban mégsem találkoztam vele egyszer sem. Hihetetlen, hogy ez itt, Oslóban jött össze” – áradozott a Citius Magnek. Nem sokkal később 10.89-cel megnyerte a versenyt, három napra rá Stockholmban pedig 10.75-tel a saját országos csúcsát is megközelítette. 200-on szintén brillírozik, júliusban Londonban 21.71-et futott, ami a világ idei legjobb eredménye.
Az alapok tehát jók ahhoz, hogy szeptember 13. és 21. között Tokióban ismét történelmet írjon: az olimpia és a fedett pályás vb után a szabadtéri vb-n is ő lehet az első, aki Saint Lucia színeiben dobogóra áll.
FRISSÍTÉS: A cikkünk megjelenése óta kiderült, hogy Julien Alfred megsérült, ezért a világbajnokságig hátralévő utolsó egynapos viadalokon nem fog tudni rajthoz állni. Az, hogy a tokiói vb-re felépül-e, egyelőre szintén kérdéses.
Julien Alfred megsérült, nem tudni, ott lesz-e a vb-n
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 9-i lapszámában jelent meg.)
