PIRCS ANIKÓ 2020.05.13 07:18 Frissítve: 2020.05.13 08:55

Kajak-kenu: odalett a tűz, a hit – Kiss Tamás visszavonul

Visszavonul az olimpiai bronzérmes kenus, aki a pekingi párosba úszómesteri állásából „ugrott be”, s akinek öt évbe telt feldolgoznia a Kozmann Györggyel elért csodával határos sikerét.

Kiss Tamás visszavonul (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Nem szerepel a neve a hónap végén induló edzésverseny-sorozat C–2 1000 méteres listáján. Az egyesre készül?
– Nem készülök; befejezem, befejeztem az élsportot – válaszolta Kiss Tamás, az NKM Szeged 33 éves olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok kenusa.

NÉVJEGY: KISS TAMÁS

Született: 1987. május 9., Ajka

Sportága: kajak-kenu

Klubjai: Csepeli Kajak-kenu Egyesület (1997–2018), NKM Szeged (2019–2020)

Edzői: Takács Tibor (nevelőedző), Ludasi Róbert

Kiemelkedő eredményei: olimpiai bronzérmes (C–2 1000 m, 2008), 3x világbajnoki-3. (maratoni, C–1, 2013; C–4 1000, 2014, 2015), Európa-bajnok (C–1 5000 m, 2016), Világjátékok-2. (C–1 11 km, 2013), Universiade-győztes (C–1 1000 m, 2013)

– Miért éppen most döntött a visszavonulás mellett?
– Több oka is van. A legfőbb, hogy az utóbbi másfél évben nem szerettem már kenuzni, nem éreztem magamban a korábbi tüzet és motivációt. Ehhez jött, hogy az előző évhez hasonlóan januártól újra sérüléssel bajlódtam, a tavaszi edzőtáborozás alatt pedig haláleset történt a családban, ami nagyon megviselt. De miután hozzászoktam a hullámvölgyekhez, úgy voltam vele, összeszorítom a fogam, kitartok, hiszen nagyon közel van már az olimpia.

– Amit időközben elhalasztottak.
– Az eredetileg kiírt válogatóra sem álltam volna már oda olyan előzmények után, hogy nem voltam képes százszázalékosan edzeni, méltatlan lett volna; az olimpia elhalasztása csak megerősítette bennem, hogy még egy évet biztosan nem tudok végigcsinálni.

– Nehezen mondta ki, hogy vége?
– Sokáig vívódtam, hosszú időszakot zárok le most azzal, hogy nyíltan beszélek róla. Nem volt már jó úgy megélni a mindennapokat, hogy elveszett az alázat, az a fajta hozzáállás, ami mindig is jellemzett. Ezzel együtt nyomtam a téli alapozó edzéseket, és noha jól ment a munka, zavart, hogy nincs meg a szikra, a hit. Az egyest illetően is elbizonytalanodtam, elkezdtem párosban gondolkodni, mert C–2 ezer méteren jóval nagyobb az esélye a kvótaszerzésnek a pótkvalifikációs viadalon, de az sem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Március közepén mondtam ki magamban először: jobb, ha nem folytatom.

Kiss Tamásnak (jobbra) öt év kellett, hogy feldolgozza az olimpiai sikert (Fotó: Nemzeti Sport)

– Elkészítette már a leltárt? Teljesnek érzi az olimpiai bronzéremmel és egy ötezer méteren nyert Európa-bajnoki arannyal a pályafutását?
– Néhány hét alatt eljutottam oda, hogy jó érzésekkel tudok visszagondolni az elmúlt huszonkét évre. Meglep, hogy csupa szép emlék jön elő, mert viszontagságos évtizedek voltak, kemény munkával, sok áldozattal, amit gyakran nehezen éltem meg. Azt hiszem, szép időszakként fogok visszagondolni a pályafutásomra; a csepeli vízitelepen nőttem fel Ludasi Robi keze alatt, aki apám helyett apám volt, mindig nagyon hálás leszek neki a közös munkáért, a támogatásáért – az eredményeink magukért beszélnek. Jó szívvel gondolok arra is, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség egész pályafutásom alatt támogatott, amit ezúton is szeretnék megköszönni, és méltányolom, hogy a szegedi egyesület az utolsó években biztosította a váltás lehetőségét, a feltételeket. Változó, kereknek érzem-e a karrieremet; ha jobb a hangulatom, egyértelműen igen a válaszom, a rosszabb napokon a hiányérzet az erősebb, szerettem volna 2008 után még egyszer olimpiai dobogóra állni.

 KISS TAMÁS…

…legjobb pályája
„A 2016-os moszkvai Eb-n ötezer méteren nyertem, mégis az ötszázas döntőm maradt meg inkább bennem. A fél kilométer nekem mindig kicsit idegen, kicsit gyors volt, de abban az évben jól mentem ezen a távon. Szintet léptem ezzel a futammal, amelyben negyedik lettem; tökéletes pálya volt, mindent bele tudtam adni, ami akkor bennem volt, és úgy tudtam végigevezni, mint sosem.”

…az utolsó versenyéről
„A tavalyi évem a feléig jó volt, megnyertem a válogatókat, de áprilistól sérülés miatt nem tudtam teljes értékűen edzeni. A minszki Európai Játékokon úgy eveztem fel a rajthoz, hogy a bal karomat vízszintesig sem  tudtam felemelni. Amit lehetett, kihoztam belőle a hatodik hellyel C–1 ezer méteren, de utána, az augusztusi szegedi világbajnokságra nem tudtam százszázalékosan felkészülni. A vébé előtt a visszalépést is mérlegeltem, most sem tudom, jól döntöttem-e, hogy végül elindultam. Nem örültem a B-döntő második helyének – sokkal többet szerettem volna.”

…véleménye az utódokról
„Öngerjesztő folyamat az utánpótlás kérdése: ahhoz, hogy jöjjenek a fiatalok a sportágba, jó eredmények, olimpiai sikerek és ikonikus alakok kellenek. Bízzunk a fiatalokban, a hazai kenusoknak jól jöhet az olimpia elhalasztása, a plusz egy év talán elég lesz arra, hogy fizikailag megerősödjenek, és eredményesek legyenek.”

– A pekingi bronzot nem mindennapi körülmények között szerezte.
– Peking sarkalatos pontja a karrieremnek, azt az évet nem is lehet a pályafutásom ívébe illeszteni, külön kell kezelni. Húszévesen abba akartam hagyni a kenuzást, abba is hagytam, kétezernyolc nyarán már úszómesterként dolgoztam egy strandon, de Ludasi Robi kérte, ne álljak le teljesen, szerette volna, ha az országos bajnokságon még indulok, ezért heti kettőt-hármat még edzettem. Aztán történt, ami történt…

– Július tizenötödikén edzés közben elhunyt az ötödik olimpiájára készülő kenus legenda, Kolonics György, és önnek kellett betérdelnie Kozmann György mögé a páros kenuba. Hogyan élte meg azt az néhány hetet?
– Csak úgy tudtam átvészelni, hogy hagytam, vigyenek magukkal az események. Becsuktam a szemem, és arra koncentráltam, mit kell a következő két órában tennem. Ennél tovább nem mertem gondolkodni. Máig tele vagyok kérdőjelekkel azzal kapcsolatban, hogyan is tudtuk mi ezt megcsinálni. Kolonics Gyuri volt a példaképem gyerekként, hatalmas erőt adott, hogy őérte versenyezhettem. Amikor ez a varázserő elmúlt, nehezen ment, hogy a magam erejéből nemzetközi szintű versenyzővé küzdjem fel magam.

– Ezek szerint – az előzményekhez hasonlóan – az éremszerzés utóhatása is fájdalmas volt?
– Az olimpia egyfelől irányt szabott az életemnek, a történtek után nem volt kérdéses: a kenuzásnak szentelem az életem. Másfelől az eredmény vissza is vetett, akkor én egy hónap alatt öt-hat lépcsőfokot is átugrottam, de az olimpia után újra a lépcső aljáról egyesével kellett felkapaszkodnom, és kivívni a helyemet a kenus élmezőnyben, ami kétezertizenháromra sikerült – négy évig jöttek az eredmények. A pekingi játékok éve gyökerestől rántott ki az addigi életemből, a történtek feldolgozása négy-öt évembe telt – gyötrelmes folyamat volt.

– Mi az a kérdés, ami leggyakrabban megfogalmazódik önben a pályafutásával kapcsolatosan?
– Sokat lamentáltam az elmúlt hetekben azon, hogy az önmegvalósításon túl mi értelme volt a huszonkét évnek. Mi értelme volt ennyit áldozni a kenuzásra?

– Megtalálta a választ?
– A visszajelzések segítettek benne. A minap volt a születésnapom, most is kaptam olyan üzenetet szurkolóktól, hogy szívesen nézik vissza a pekingi döntőt. Jó érzés, hogy élményeket tudtam adni az embereknek, hogy egy-egy kisgyerek példaképe lehettem, hogy az eredményem másoknak is maradandót adott – ezért volt értelme.

– Mivel telnek a napjai?
– Edzegetek, és gondolkodom a jövőmön. A futás mellett egy-két jóleső evezésben is volt már részem – rég nem éreztem hasonlót.

– Mi jelentheti a jövőt?
– Még keresem az utam. El tudom képzelni, hogy a sportban dolgozzak, de civil vállalkozás indításában is gondolkozom. Egyelőre ismerkedem az élettel, kicsit úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akinek most nyílik ki a világ.

2020.07.31 18:25:31

Kajak-kenu K. T. I.

A bajnoknő kislánya, Olívia, már szinte csapattagnak számít a szolnoki edzőtáborokban, s hajóba is ülne.

2020.07.27 17:39:32

Kajak-kenu PIRCS ANIKÓ

Leült a gödör aljára, és fázni kezdett a feneke. Innentől már csak egy út vezetett – felfelé.

2020.06.18 22:15:25

Kajak-kenu PIRCS ANIKÓ

„Összességében nagyon göröngyös utat jártam be, de a meghatározó szakasz sima volt.”

2020.03.02 22:47:40

Kajak-kenu N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Wichmann Tamás ma indul utolsó útjára, át a Léthe vízén, szálfaegyenesen evezve, kimért, egyedi csapásokkal távolodva tőlünk, biztosan. Az ő lapátja sosem törhet el!

2020.02.21 19:50:28

Kajak-kenu CSINTA SAMU

A négyszeres olimpiai, 22-szeres világbajnok barát, Ivan Patzaichin szívszorító-felemelő visszaemlékezése.