Lelkesítő összetartás a mérkőzés előtt: a magyar csapat tagjai buzdítják egymást kezdéskor a Magyarország-Franciaország mérkőzésen a C-csoportos világbajnokságon Budapesten (FORRÁS: MTI/CSIKÓS GÁBOR)

Az Origo írása az 1983-as, C-csoportos világbajnokságról szól, és az azon kivívott feljutásról.

„…a Magyarország–Kína előtt a képlet egyszerűvé vált: ha nyerünk, feljutunk, ha nem, akkor az ázsiaiak léphetnek felsőbb osztályba. A kínai hoki akkor előttünk járt. Két évvel ezen történelmi találkozó előtt Kína rendezhette a C csoportos vb-t, egy tizennyolcezres csarnokban. Ennyi (fegyelmezetten, csendben üldögélő) néző előtt győzött 1981-ben az ázsiai válogatott a magyar ellen 3–1-re. Fel is jutott a B-csoportba, onnan érkezett vissza a „miénkbe", a budapesti tornára. Akkor „liftező csapat" volt a második és a harmadik vonal között, egyértelműen esélyes arra, hogy visszajusson.”

„Ebben az őrült hangulatban nem lehetett nem nyerni! A hátvéd Kovács Csaba gólja után ugrott talpra először minden ülő szurkoló a csarnokban (az ő fia 2008-ban tagja volt az A-csoportba feljutó válogatottnak, iker unokái pedig 2009-ben a svájci vb előtti napokban születtek), majd a kínai egyenlítés után a harmad hajrájában az akkor még ifjú (később a XX. század legjobb magyar hokisának megválasztott) Ancsin Jánosnak köszönhetően előnnyel ment a csapat az első szünetre.
A második játékrészben egy gyönyörű kombináció után Buzás György növelte kétgólosra az előnyt, aki fájdalmasan fiatalon, 50 évesen hagyott itt minket, ám a második szünetben is csak egygólos volt a különbség. Akkoriban még nem elsősorban enni-inni jártak az emberek a stadionokba-csarnokokba, úgyhogy szinte még akkor is ment a buzdítás, amikor a csapatok az öltözőben pihentek.”

Magyarország–Kína 4–3
 

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!