Gebei Péter: Úgy bosszulták meg a kemény játékomat, hogy ellopták vagy felgyújtották az újságjaimat
„TALÁN MÉG IFI KOROMBAN, 1989-ben, vagy amikor Kercsó Árpi bácsi kezei alatt játszottunk egy-két évvel később” – mondta Gebei Péter, a Magyar Jégkorongszövetség játékvezetői osztályának vezetője, korábbi játékos és játékvezető a kérdésre, emlékszik-e, mikor jelent meg a neve először a Nemzeti Sportban. Nos, a valóság az, hogy először egy jegyzőkönyvben, 1990-ben, majd később egy telefonelhallás miatti korrekcióban találkozhattunk vele, de aztán persze számtalan cikk született róla az évek során, amelyek már jó teljesítménye nyomán készültek – játékos- és játékvezetői pályafutásában egyaránt.
„Olvastam a rólam megjelent cikkeket, a szüleim gyűjtötték is őket. Édesanyámnál vannak kivágva, albumba rendezve. Nemrég ide akarta adni nekem, de nem vagyok rendtartó ember, azt mondtam, maradjon csak nála. Nagyon szerettem a nyomtatott sajtót, jó volt újságot kézbe venni. Előfizetője is voltam a Nemzeti Sportnak, amikor Dunaújvárosban laktunk, viszont Volán-játékosként sokszor nem jutott el hozzám az újság, mert a helyi szurkolók úgy bosszulták meg a kemény játékomat, hogy ellopták, vagy felgyújtották az újságjaimat a postaládában. Aztán mosolyogva úgy ítéltem meg, nincs értelme ezért járatni a lapot” – emlékezett vissza Gebei.
A zaklatást csínytevésnek fogta fel, félnie sosem kellett az ellenfelek szurkolóitól, boldog nosztalgiával idézte fel játékosként aktív éveit.
„Sosem léptek át egy bizonyos határt a szurkolók, más atrocitás nemigen ért. Természetesen voltak élcelődések, beszólogatások, főleg abban a kellemetlen idényben, mikor csapattársaimmal kiszőkíttettük a hajunkat, hogy passzoljon a bajnoki aranyéremhez, mert hittük, hogy bajnokok leszünk – nem lettünk. Akkoriban nem sokat mászkáltam Dunaújváros utcáin – mondta nevetve Gebei. – Ott nőttem fel, de Székesfehérváron teljesedtem ki jégkorongozóként, ugyanakkor a mai napig élnek az akkor kötött barátságok, van, amelyik 35-40 éve. Legutóbb egy szomorú esemény, Szuna Roland temetése hozta össze a társaságot, de máskor is el szoktunk menni meginni egy pohár vizet…”
Gebeinek – ahogy egyre többeknek – kikopott már a mindennapjaiból az újságolvasás, ám az online térben persze továbbra is „fogyasztja” a média híreit.
„Vannak nekem kedves nyomtatott cikkek, amikre emlékszem, például arról is született egy írás, mikor a torontói Hírességek Csarnoka elkérte a mezemet, és kiállították, mert érdekesnek tartották, hogy olyan világbajnokságon vezettem játékvezetőként, amelyen korábban játékosként is a jégen voltam. Mára felgyorsult a világ, már nem lehet reggelente fél órát olvasgatni egy kávé mellett, az online felületeken szűrt, személyre szabott cikkek jönnek szembe. A mi korosztályunk még tudja, milyen volt újságot olvasni, de manapság már én is leginkább az online portálokról tájékozódom.”
A jégkorongtól a mai napi nem szakadt el, egykor a világ egyik legerősebb bajnokságában, az orosz KHL-ben fújta a sípot, manapság pedig a hazai bírók fejeként tereli jó irányba sporttársait, és ritka ajándéknak tartja, hogy minden nap azt csinálhatja, amit szeret.
