„Bár terveztem a külföldi játékot, sosem gondoltam volna, hogy még a gimi alatt kijutok Kanadába. A 2020-as ifjúsági olimpia és világbajnokság után keresett meg az ontariói iskola, hogy szeretné, ha csatlakoznék hozzá. A második idényemet töltöm kint. Amikor először kiutaztam, én voltam az egyedüli magyar a csapatban, de azóta többen is követtek” – mondta a Nemzeti Sportnak Gengeliczky Dorottya.
Utánpótláskorú játékosként egyszerre éli a diákok és az élsportolók életét, hiszen a középiskolai órarendje magában foglalja a napi két edzést, egy szárazat és egy jegeset. Távol az otthonától sem magányos, a családjával telefonon könnyen tudja tartani a kapcsolatot és csapattársaival is jó a viszonya.
„A családomat karácsonykor szoktam látni, és tavasszal is van egy hosszabb szünetünk, amikor haza tudok menni. Ezenkívül a válogatott szünetekben is lehetőségem van találkozni velük. Ezt az idényt még mindenképpen Kanadában szeretném tölteni, de egyetemre az Egyesült Államokba mennék, és ott is szeretnék hokizni” – tért ki magánéletére is a fiatal játékos.
Védő létére két gólt lőtt és 13 gólpasszt is jegyzett az idényben, de nem érzi, hogy a válogatottban elvárnák tőle a támadások segítését.
„Szerencsére a klubomban ebben az idényben elég ponterős vagyok, a válogatottban még abszolút újoncként szerepelek, nem érzem, hogy az edzők nyomás alá helyeznének, nem elvárás egyelőre, hogy gólokat lőjek, asszisztokat adjak” – vélekedett Gengeliczky Dorottya.
