Diósgyőrben nem hitték volna

Tisztában vagyunk vele, messze nincs még lefutva ez a döntő, de ettől a tény tény marad: szerda esti 4–2-es győzelmének köszönhetően a DVTK Jegesmedvék várja előnyből a HK Nitra elleni Visegrádi Kupa-finálét.

És itt álljunk is meg egy pillanatra, mert sokan talán nem is tudják felfogni, mekkora fegyvertény ez. A Nitra tudniillik a szlovák Extraliga 2016-os bajnoka, legutóbbi ezüstérmese – márpedig ha öt-hat évvel ezelőtt valaki azt mondja, egy magyar klubcsapat megérdemelten győzi le a még mindig bőven a sportág nagyágyúi közé tartozó Szlovákia egyik legjobb együttesét (mindezt úgy, hogy korábban egy másikat, a Poprádot már elbúcsúztatta a sorozat elődöntőjében!), esélyes, hogy kinevették volna.

„Nemhogy öt-hat évvel ezelőtt, én még ez előtt a szezon előtt sem gondoltam volna! – tromfolt rá a DVTK hosszú ideje meghatározó játékosa, a klubot legutóbb kapitányként címvédésig vezető Hajós Roland. – Már annak is örültem volna, ha szoros meccseket tudunk játszani ilyen kaliberű ellenfelekkel, erre a kilencből nyolc meccsünket megnyertük a Visegrádi Kupában…”

S ne feledjük, a DVTK úgy volt képes erre a teljesítményre, hogy mellette megnyerte az Erste Liga alapszakaszát, a Magyar Kupában ott van a legjobb négyben, és a Kontinentális Kupában is egyetlen lépésre állt a klub és a magyar hoki történetének egyik legnagyobb sikerétől, a négyes döntőbe kerüléstől – azaz a szezon során többedszerre bizonyítja, megérett a nemzetközi porondra is. És ha azt vesszük alapul, hogy a miskolci csapat néhány évvel ezelőtt még félamatőr státusban „bohóckodott”, még figyelemre méltóbb, honnan hová jutott el viszonylag rövid idő alatt. Nem véletlenül kérdeztük Hajóst, hiszen a jelenlegi keretből nála jobban ezt kevesen tudnák elmondani: a 27 esztendős csatár még a három bajnoki cím előtt, 2013-ban került Fehérvárról Miskolcra „másik felével”, Tóth Adriánnal együtt, így gyakorlatilag testközelből élte végig a Jegesmedvék felemelkedését.

„Öt évvel ezelőtt, amikor ideigazoltam, nyilván nem gondoltam volna, hogy ilyen magasságokba jutunk, de nagyon örülök neki, hogy így történt – rengeteg munka volt benne – mondta Hajós, majd neki is szegeztük a kérdést: nem érzi-e úgy, hogy a DVTK ebben a formában kinőtte a magyar porondot? – Higgye el, mi, játékosok ezzel nem foglalkozunk, mi mindig ott próbáljuk a legjobbunkat nyújtani, ahol éppen elindulunk. Ettől függetlenül nem tagadom, nagyon jó ilyen magas színvonalú meccseket játékosként megélni, mint amilyenek a VK-összecsapások – valóban jó lenne heti két-három ilyen mérkőzést játszani!”

A január 23-i visszavágó mindenesetre még hátravan, és Hajós is tudja, idegenben nem lesz könnyű dolga a DVTK-nak – főleg úgy, hogy az idegenben lőtt gólok nem számítanak, pusztán a gólkülönbség, azaz a borsodiak a kupagyőzelemhez legfeljebb egygólos vereséget engedhetnek meg maguknak; kétgólos esetén már hosszabbítás (s ha kell, szétlövés) döntene, ennél nagyobb különbségű vereség esetén pedig… Nos, erre inkább ne is gondoljunk!