MAROSI GERGELY
MAROSI GERGELY
2012.06.01 16:34 Frissítve: 2015.03.10 03:05

Kifutásra kész a futballgyilkos görög kalózhad - csapatbemutató

A 2004-es görög Európa-bajnoki győzelem a futball egyszeri és (valószínűleg) megismételhetetlen csodája volt. Egy teljesen szürkének tűnő középcsapat hatalmas meglepetéssel nyitott, lendületbe jött, majd kiejtett erősebb, jobb, ütőképesebb válogatottakat – aztán az ellenfelek egyszer csak elfogytak, a görög válogatott (avagy a „kalózhajó" – To Piratiko) pedig elorozta az Henri Delaunay-trófeát. Az európai futballrajongók egy része kaján vigyorral figyelte a kiscsapat sikerét, ugyanakkor sokak számára a görög válogatott neve összefonódott a hihetetlenül stabil védekezéssel, a minimalista támadójátékkal és a darálós, ultradefenzív játékkal. Stabilitást, munkát, védekezést és darálást most is biztosra ígérhetünk – de ha a támadók nem villannak meg, akkor a hellének hamarabb kiesnek, mint hogy megtanuljuk rendesen kiejteni azt: Szokratisz Papasztathopulosz.

Kirjakosz Papadopulosz (kékben) az Eb egyik befutója lehet (Fotók: Reuters)

A dánok az egész kontinenst sokkolva nyertek Eb-t 1992-ben, és őket divat lett szeretni. A görögök még nagyobb meglepetést okoztak, mégsem lettek divatkedvencek, a Jannakopulosz feliratú mezek sem fogytak jobban Európa-szerte, sőt, a szurkolók között alighanem az idők végezetéig fanyalgás tárgya lesz a 2004-es hőstett.

Persze a dánok könnyen szerethetőek voltak, sörrel, lazasággal, támadójátékkal (mondjuk abból nem kellett olyan sok minden idők egyik leggyengébb Eb-jén), ezzel szemben Otto Rehhagel 2004-es csapata olyan stabil és olyan kreatív volt, mint egy panelház. És persze védekezett.

Ugyan, mi mást tettek volna azzal a játékosanyaggal?

A kritikákba egész biztosan szorult futballsznobizmus is, a másik „irritáló” tényező pedig az lehetett, hogy a görögök lehozták az elérhetetlen magasságból az Eb-trófeát. Addig olyan csapatok nyertek kontinensviadalt, amelyek kiemelkedő képességűek, de legalábbis igen erősek voltak, a görögök pedig a teljes középszerből törtek ki – kérdezhette (és kérdezte is) szinte bárki: ők hogy tudtak nyerni? Mert az rendben van, hogy nyernek a németek, a franciák, a hollandok, még talán az is, hogy a dánok (a sor tetszőlegesen folytatható), no de a görögök...?

Ez persze a helléneket nem érdekelte, és valljuk be, nekik volt igazuk, a helyükben senkit nem érdekelt volna. A 2004-es generáció nagy része már kifutott, Otto Rehhagelt Fernando Santos váltotta a kispadon, játékban viszont másra nem lehet számítani a 2012-es Eb-n sem a görögöktől. Ők bizony védekezni fognak, óvatosan támadni, és minden ellenfél utálni fogja őket: valódi futballgyilkosokként is tudnak viselkedni, ugyanakkor egész Európa egyik legnehezebben legyőzhető válogatottját alkotják.

ÚJ AZ EDZŐ, RÉGI A NÓTA

Otto Rehhagel hattyúdala a 2010-es világbajnokság volt, de „Réhaklész" a görög futball legnagyobb eredményének elérésével már 2004-ben örökre beírta magát a futballtörténelembe. Utóda a portugál Fernando Santos lett, aki edzette mindhárom luzitán nagycsapatot (Porto, Benfica, Sporting), és tökéletesen ismerte a görög futballt, hiszen három tradicionális, meghatározó gárdát (AEK, Panathinaikosz, PAOK) is irányított.

Fernando Santosnak óvatosan folytatnia kellett a Rehhagel által vonakodva megkezdett vérátömlesztést, igaz, a csapatban maradt még így is bőven tapasztalt játékos. Santos hitvallása szerint „a taktika mindenekfelett", és a rendelkezésére álló játékosanyaggal valószínűleg ez a leginkább eredményre vezető módszer. Eltérés a Rehhagel-érához képest, hogy az alapfelállás egy (defenzív) 4–3–3, a görögök türelmesebben építkeznek és kevesebbet ívelgetnek. Viszont ugyanannyit futnak és melóznak, mint korábban.

Az eredmény? Santos alatt tizenkilenc meccset vívott a görög válogatott, mindössze egyet (Románia ellen) veszített el, tétmérkőzésen pedig veretlen maradt. Jellemző, hogy a hellének csupán Málta ellen tudtak több mint két gólt szerezni (hármat...), ugyanakkor mindössze egyszer, a vesztes meccsen kaptak egynél többet.

VÉDEEE-KEZZ!

Kezdjük a hátsó alakzattal, és álljunk meg egy szóra, megjegyezvén egy nem biztos, hogy közismert tényt a görög futballról: Dél-Európa ide, tüzes hangulat oda, a görög klubfoci sem a támadójáték hona. A Szuperliga Európa gólaszályos pontja, kétgólos átlagot az egész szezonban csupán a bajnok Olympiakosz tudott hozni, a bajnokság gólátlaga több alkalommal is a legalacsonyabb volt a kontinensen. A csapatok védekezése nagyon stabil, az átlagmeccsek kemények, sokkal inkább Bundesliga-alsóházi (vagy Championship-felsőházi) stílusúak, mint azt egy déli országban elvárnánk.

Egy kicsit talán kevésbé kreatívak...

A görög futball alapja tehát a védekezés. A görög védő erős, fegyelmezett, kőkemény, csíp, rúg, harap, piszkos trükköket alkalmaz, ellenfelével megutáltatja a futballt, megnézi motivációképp a 300 című filmet, a bíró sípszavára felhúzza a második Metaxász-vonalat a tizenhatos elé, bebújik a bunkerba és keményen ellenáll.

Ez a válogatottnál is stimmel, bár a „végy egy jó kapust!” igazsága nem feltétlenül áll meg. Fernando Santos a PAOK veteránjában, Kosztasz Halkiaszban bízik, aki messze van a klassziskategóriától (maguk a görögök sem biztosak abban, hogy ő a jó választás). Előtte viszont nincs gond, sőt: a Vaszilisz Toroszidisz, Szokratisz Papasztathopulosz, Avraam Papadoupulosz és Joszif Holevasz (eredetileg José Holebas a Németországban, görög apától és uruguayi anyától született balhátvéd) alkotta négyes tűnik a csapat legerősebb pontjának. Külön érdemes figyelni Kirjakosz Papadopuloszra, akinek (még) nem biztos a kezdőcsapatbeli tagsága, de van esély arra, hogy berobban a tornán: a Schalke védője az ifjúságot képviseli hátul, ám már most jelentős a tapasztalata, töretlen a fejlődése, és könnyen lehet, hogy Európa egyik tophátvédje lesz a közeljövőben. Esélyeit erősíti, hogy az örmények elleni csütörtöki felkészülési mérkőzésen kezdőként győztes gólt szerzett. Ekkor Toroszidisz maradt ki a hátvédsorból, Papasztathopulosz kiment jobbra, és a két Papadopulosz volt középen.

VETERÁNOK KÖZÉPEN

HÁTTÉR
Nyári módi: Milyen mezben játszanak a horvátok az Eb-n?
Egyszer már megrabolták Európát – görög Eb-történelem
Heten, mint a hellén futballsztárok

A görög 4–3–3 defenzív jellegét jól mutatja, hogy a három középpályásból kettő védekező szerepkörben játszik – darálnak, fárasztanak, a támadásépítéshez viszont több kreativitásra lenne szükségük. A középpályássor tapasztalata jelentős: minden bizonnyal kezdő lesz két 2004-es hérosz, Kosztasz Kacuranisz és a csapatkapitány Jorgosz Karagunisz, előbbi inkább a stabilitásért, utóbbi a középpálya és a támadósor összekötéséért felel. A harmadik tagja a triónak az Olympiakosz futó- és szerelőgépe, a szélsőhátvédként is bevethető Joannisz Maniatisz, aki elképesztő munkabírással nyüvi gyepbe a szembejövő balszerencséseket. A gyenge pontnak a görögök a szezonban hullámzó teljesítményt nyújtó Kacuraniszt tartják, aki ráadásul megosztó személyiség az öltözőben – konfrontatív stílusát saját társai közül sem mindenki kedveli.

Az ifjú Ninisztől várják a támadójáték „megfűszerezését

A NINISZI SZIKRA

Ha a védelem és a középpályássor a megszokott stabil, jó teljesítményét hozza, akkor a támadóknál dől el a görögök sorsa az Eb-n. A hellének két dologgal küzdenek meg nehezen: a valódi sztárcsapatokkal és -játékosokkal (szerencséjükre sztárcsapatból egy sincs az A-csoportban), valamint azzal, ha az ellenfél szerez vezetést. Klassziscsapatot a görögök 2008 óta nem tudtak megverni (akkor a portugálokat sikerült, de hát a luzitánok már attól is megrettennek 2004 óta, ha a görögök a közelbe kerülnek) – ennek oka leginkább a kreativitás súlyos hiánya. Ezért különösen problémás, ha az eredmény után kell futni – és ezt maga Fernando Santos is elismeri.

Az egyszemélyes kreatív részleg a görög csapat csodagyereke, a súlyos sérülésből tavasszal visszatért Szotirisz Ninisz, aki jobbról indulva hoz káoszt és pusztulást a gyanútlan ellenfelekre. Az Albániában született Ninisz igen technikás, imád váratlant húzni, jól passzol, jól lő, és nem egy izgulós típus: 18 évesen ő lett a görög válogatott valaha volt legfiatalabb gólszerzője. Most 22 és a nyáron a Parmához megy, tehát leendő munkaadójának is bizonyíthat az Eb-n.

„Támadóként számolok vele az Eb-n. Ő tud váratlant húzni, olyan képességei vannak, amelyek hiánycikknek számítanak a csapatban. Balra és jobbra is kitolható, remekül egy-egyezik, több szerep betöltésére is alkalmas” – beszélt a kapitány Niniszről.

Balra a marcona (és a válogatottban kínosan gólképtelen) Jorgosz Szamarasz lesz a kezdő, középen pedig a rutinos házi gólkirály, Theofanisz Gekasz várja a labdákat, aki a válogatott gólcsúcsának megdöntésére tör. A kispadról a görögök sokat tudnak gyorsítani, ha kell, hisz ott ül két villámember, a mindössze 19 éves Kosztasz Fortunisz és a zsebrakéta Joannisz Fetfacidisz. Az igen tehetséges „Fetfa” másik beceneve a görög Messi – ez azért kicsit erősnek tűnik...

MIRE SZÁMÍTHATUNK A GÖRÖGÖKTŐL?

Kemény, kellemetlen játékstílusra, 4–5–1-gyé és 5–4–1-gyé is átalakítható 4–3–3-as felállásra (a szlovénok ellen támadó szélsőhátvédekkel is kísérleteztek), remek csapategységre és küzdőszellemre. A „mérnök”, azaz Fernando Santos személyében nagyon képzett szövetségi kapitány irányít, aki szükség esetén jól kihasználja, hogy a kezdőcsapat tagjai közül sokan több poszton is bevethetők, átalakítva a felállást. A görögök jók lesznek, ha meg tudják szerezni az első gólt a meccsen – a 2008-as Eb óta nem vesztettek, ha az övék volt az első szó! –, viszont nagy hátrányuk, hogy a csapat egyáltalán nem kreatív és gólerős, az összes Eb-szereplő közül ők szerezték a legkevesebb találatot a selejtezőkön. A legnagyobb előnyük a csoportbeosztás: három hasonló képességű válogatott mellé kerültek, így még a továbbjutás is elképzelhető, bár a negyeddöntőknél tovább reálisan nézve aligha juthatnak.

2004-ben persze megmutatták: nem minden a realitás.

ÉRDEMES FIGYELNI RÁ

Theofanisz Gekasz rendszeresen rettegésbe kergeti a védőket a nagy tornák selejtezőin, hogy aztán magára a nagy megmérettetésre „elfogyjon". Volt görög és német gólkirály, jelentős a tapasztalata és már csak nyolc találatra van a hellén válogatott gólcsúcsának beállításától. A nemzeti csapat csupán egyszer kapott ki, ha betalált, viszont nagy tornán még nem zörgette meg a hálót – ha a görögök továbbjutásra áhítoznak, meg kell lelnie a góllövő cipőjét. Klubjában, a Samsunsporban meglelte, remek tavasza volt (11 bajnoki, 8 gól) – „formába hozó”, féléves szerződése lejár, szabadon igazolható lesz, így gólokkal segítheti elő a csapatkeresését.

MOST BEFUTHAT

Naná, hogy egy védő, Kirjakosz Papadopulosz. Minden idők legfiatalabb görög profijátékosa tizenöt (!) évesen debütált az Olympiakoszban, tizennyolc esztendősen már a Schalke futballistájának vallhatta magát, a korosztályos válogatottban nyújtott teljesítménye miatt Európa tíz legnagyobb tehetsége közé sorolta az UEFA. 2011-ben mutatkozott be a felnőttválogatottban, amelyben már három gólt szerzett. Középhátvéd, de föltolható a középpályára, rendkívül energikus, és a korához képest nagyon érett a játéka. Remekül szerel, agresszív, ám nem tisztátalan a játéka, ráadásul még jól is passzol és lát a pályán. Az ütemérzéke még lehetne jobb, és gyakran túl nagy lendülettel megy bele a párharcokba, nem vár ki türelmesen egy jobb szerelési lehetőséget. Minden megvan benne ahhoz, hogy másfél évtizedig kibérelje a kezdőcsapatban az egyik belső védő posztját. A másik nagy beérkező Ninisz lehet, kérdés, hogy a támadót mennyire viselte meg a súlyos térdsérülése és az öt hónapos kihagyása, melyet követően márciusban tért vissza.

NAGY HIÁNYZÓK

A közvélemény hiányolta a Panathinaikosz kapusát, Oresztisz Karneziszt, de a 26 éves kapuvédő Fernando Santos szerint még nem elég érett az Eb-kerettagságra. Kimaradt a Szuperliga második legeredményesebb görög csatára, a PAOK-os Sztefanosz Anaszthasziadisz is, s ugyancsak otthonról nézi a tornát a 2004-es főhősök egyike, a kiégettnek tűnő Angelosz Hariszteasz.

A GÖRÖG KERET 
Kapusok: 1 Kosztasz Halkiasz (PAOK), 13 Mihalisz Szifakisz (Arisz), 12 Alexandrosz Corvasz (Palermo)
Védők: 15 Vaszilisz Toroszidisz (Olympiakosz), 8 Avraam Papadopulosz (Olympiakosz), 19 Szokratisz Papasztathopulosz (Werder Bremen), 5 Kirjakosz Papadopulosz (Schalke), 4 Szteliosz Malezasz (PAOK), 20 Joszif Holevasz (Olympiakosz), 3 Jorgosz Cavelasz (Monaco)
Középpályások: 6 Grigorisz Makosz (AEK), 2 Joannisz Maniatisz (Olympiakosz), 21 Kosztasz Kacuranisz (Panathinaikosz), 10 Jorgosz Karagunisz (Panathinaikosz), 16 Jorgosz Fotakisz (PAOK), 22 Kosztasz Fortunisz (Kaiserslautern)
Támadók: 18 Szotirisz Ninisz (Panathinaikosz), 23 Jannisz Fetfacidisz (Olympiakosz), 7 Jorgosz Szamarasz (Celtic), 14 Dimitrisz Szalpingidisz (PAOK), 17 Theofanisz Gekasz (Samsunspor), 9 Nikosz Liberopulosz (AEK), 11 Kosztasz Mitroglu (Atromitosz)

A GÖRÖGÖK CSOPORTMÉRKŐZÉSEI
2012.06.08., 18.00 Varsó, Nemzeti Stadion
Lengyelország–Görögország
2012.06.12., 18.00 Wroclaw, Városi Stadion Görögország–Csehország
2012.06.16., 20.45 Varsó, Nemzeti Stadion Görögország–Oroszország
ÚT AZ EB-RE – SELEJTEZŐ, F-CSOPORT
2010.09.03 Görögország–Grúzia 1–1
2010.09.07 Horvátország–Görögország 0–0
2010.10.08 Görögország–Lettország 1–0
2010.10.12 Görögország–Izrael 2–1
2011.03.26 Málta–Görögország 0–1
2011.06.04 Görögország–Málta 3–1
2011.09.02 Izrael–Görögország 0–1
2011.09.06 Lettország–Görögország 1–1
2011.10.07 Görögország–Horvátország 2–0
2011.10.11 Grúzia–Görögország 1–2
1. Görögország10 7314–5  +9 24

NSO EB-CSAPATBEMUTATÓK
Anglia: A Chelsea BL-sikere adhat példát
Portugália: A C-generáció lesz kontinensbajnok?
Svédország: Ibrahimovicék lehetnek az Eb sötét lovai 
Írország: Trapattoni fegyelme erősíti az írek alázatát
Csehország: Szeretnék, ha mindenhol „cechül" állnának
Hollandia: Fapapucs és/vagy balettcipő?
Oroszország: Fel vörösök, veteránok!
Ukrajna: Kis csodát várnak Sevcsenko utolsó fellépésén
Horvátország: A vérükben van a futball