Taktikailag minden Spanyolország mellett szól a világbajnoki döntőben, de Messi az Messi

SPANYOLORSZÁGÉ A TORNA LEGJOBB CSAPATA
A legjobb dolog, ami történhetett a spanyol válogatottal, az a Zöld-foki-szigetek elleni, nyitókörös gól nélküli döntetlen volt. Komolyan. Luis de la Fuente azon a mérkőzésen egyrészt rájött, hogy milyen változtatásokat kell eszközölnie a támadójátékban ahhoz, hogy hatékonyabban bontsanak le betömörülő védelmeket (persze Lamine Yamal visszatérése/felépülése ebben a tekintetben eleve kulcs volt), másrészt a csapatról lekerült az a nyomás, ami a vb-favoritokat megilleti. Spanyolországot továbbra is mindenki a torna egyik legnagyobb esélyesének tartották, de a franciákról, az angolokról vagy éppen az argentinokról sokkal többen beszéltek, ez pedig csak segítette a csapatdinamikát.
De la Fuente nem játszat mást csapatával, mint két éve az Európa-bajnokságon, a futball mégis sokkal kimunkáltabbnak tűnik, minden sorban egy-egy kiemelkedő kulcsemberrel. A védelem vezére, furcsa leírni, de egy 19 éves srác, Pau Cubarsí, aki amellett, hogy korát minden tekintetben meghazudtoló érettséggel irányítja társait, a támadásépítésekben is kiemelt szerepet vállal. A Barcelona tehetsége 550 passznál jár a tornán, ami a második legtöbb a teljes mezőnyben, mindehhez pedig egy rendkívül szerény, 96 százalékos pontosság társul. Két sort előre ugorva a támadósort egyértelműen a szintúgy 19 éves Lamine Yamal irányítja, akinek egy az egyező készsége a spanyol válogatott támadójátékának legfontosabb fegyvere. Nem kell, hogy jól játsszon a Barca sztárja, mindenhogy elveszi egyszerre legalább két védő figyelmét, már csak azzal, ha környékén van a labda, ez pedig hatalmas segítség a középen az üres területeket támadó Dani Olmo, Mikel Oyarzabal páros számára. Persze ha már fontos támadók és változások az Eb-hez képest, Álex Baena szerepét is ki kell emelni, aki nem egy az egyezik, cselezik úgy, mint a németországi tornán kiemelkedő, most kispadra szorult Nico Williams, de segít túltölteni a középpályát, Marc Cucurella balhátvéddel pedig folyamatosan cserélgeti pozícióját.
A spanyol válogatott legjobb játékosa azonban Rodri, legalábbis ezen a világbajnokságon. A 2024-es aranylabdás súlyos sérülését követően nehezen nyerte vissza legjobb formáját, még a mögöttünk hagyott klubidényben sem tündökölt úgy, mint korábban, de ezen a tornán brillírozik. Rodrinak 655 sikeres passza van eddig hét meccsen, ami minden idők valaha volt legtöbbje világbajnokságokon (legalábbis amióta mérik – 1966), mindezt pedig úgy hozza össze, hogy átlagosan több, mint 16 métert tesznek meg átadásai. Spanyolország a torna legintenzívebb csapata, amellett, hogy sokpasszos, amolyan spanyolos játékkal birtokol labdát, amikor elveszti azt, akkor hihetetlenül agresszív, visszatámad és vissza is szerzi, ebben pedig szintúgy kulcsszerepe van Rodrinak. Ő a középpálya motorja, beteríti a pályát, kíméletlen pontossággal hajtja végre feladatát, és még a támadóharmadban is veszélyes. Rodri a spanyol válogatott mindenese, így jóllehet, támadópotenciálban Yamal a csúcs, ő a keret legfontosabb játékosa.

ARGENTÍNA: VAN EGY MESSINK
A világbajnoki címvédőnél minden, de tényleg minden Lionel Messi körül forog. A válogatott gólszerzési lehetőségeinek 33 százalékáért felel egyes egyedül, ami lehet, első hallásra egy olyan szám, aminél magasabbat is el tudtunk volna képzelni, de ezzel így is toronymagasan a vonatkozó rangsor élén van, rajta múlik minden. Az már sokat ecsetelt adat, miszerint Messi nagyjából hat kilométert fut meccsenként, az egész vb-mezőnyben a legkevesebbet, emellett szinte egyáltalán nem védekezik, nem zár vissza és nem támad le, miközben a sok próbálkozás miatt rengeteg labdát veszít, Anglia ellen legutóbb példádul harminchármat. Hogy miért írjuk le mindezt? Mert pont a felsoroltak miatt megdöbbentő, hogy mindez Argentínának nemcsak megéri, de az egyetlen győztes utat jelenti. Messi átlagos elhelyezkedést tekintve az egyedüli centere ennek a csapatnak, ő van a legmagasabban, miközben ha érintéseit nézzük, kirajzolódik, hogy bizony ő is visszajár labdákért, felveszi akár a saját tizenhatosa előtt is, vagy a középpálya közepén, vagy a jobb oldalon. Bárhol. A csapatban mindenki állandó mozgásban van, változtatja pozícióját, Messi mozgásához igazodik, mert a végén akkor történik valami igazán hasznos, ha eljut a nyolcszoros aranylabdás klasszishoz. Totális Messi-futball.


Jóllehet, az kevésbé Lionel Scaloni szövetségi kapitányon múlik, tud-e Messi gól vagy gólpassz formájában villanni a döntőben is (eddig 12 kanadai pontnál tart hét meccsen), taktikailag mindenképp elő tudja segíteni ezt. Amíg az angolok elleni elődöntőt követően a brit sajtóban minden arról szólt, hogy taktikázta el magát Thomas Tuchel, addig az argentinok mestere minden dicséretet megérdemel, hiszen gyakorlatilag az összes fontos húzása bejött. Paredes kezdett Rodrigo De Paul helyett, aztán utóbbi csereként a legjobb meccsét játszotta, de bekerült Guliano Simeone is, aki korábban összvissz 70 percet kapott a tornán. Scaloni pont abban jó, hogy nem hagyja magát befolyásolni, nem mindig azokat játszatja, akik papíron a legtöbbet tettek a csapattagságért, hanem akik képesek idomulni az ellenfélhez. Ezért könnyen lehet, hogy a szurkolók által kezdőbe követelt Lautaro Martínez például ezúttal sem kezd.
Hogy kik lehetnek még kulcsemberek? A védelemben kell majd a döntőn valaki, aki legalább lassítani tudja Yamalt, ha megállítani nem is, ez pedig csak papíron lesz Nicolás Tagliafico, hiszen amellett, hogy a 33 éves szélső védő védekezésben már messze van korábbi legjobbjától, Messi után a legmagasabban helyezkedő argentin játékos a pályán, akire főképp beadásai miatt tartanak igényt, így a támadójáték sínylené meg, ha végig hátul robotolna a spanyolok 19 éves csillagán. Sokkal valószínűbb forgatókönyv, hogy Leandro Paredes megint bekerül hatosnak, de gyakran visszalép harmadik belső védőnek, hogy Yamalra egy az egyben az agresszivitásáról is ismert Cristian Romerót eresszék rá. Persze szükség lesz a középpályáról Alexis Mac Allisterre vagy éppen Enzo Fernándezre is.
Spanyolország a jobb csapat, ez azonban egy meccsen, főleg egy döntőben nem mindig jön ki. A játék képe viszonylag könnyen elképzelhető: a tempót majd a spanyolok diktálják, ha elvesztik a játékszert, azonnal visszatámadnak, Argentína azonban agresszív lesz – sok múlik azon, Slavko Vincic milyen felfogásban vezeti a meccset. Ha Spanyolország vezetést szerez, nem áll úgy vissza, mint Anglia az elődöntőben, s nem is tudja majd annyira beszorítani Argentína, mint tette azt Thomas Tuchel csapatával. Lionel Messi nem kérdés, hogy zseniális lesz, Spanyolország azonban csapatként felülemelkedik. Eredmény: 2–1, Spanyolország |
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
DÖNTŐ
21.00: Spanyolország–Argentína, New York (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!









