„Marokkó felhagyott a gyors sikerek hajszolásával, és Afrika futballnagyhatalmává vált” – a marokkói válogatott sajtófőnöke az NS-nek

– A katari világbajnokságon Marokkó történelmet írt azzal, hogy első afrikai csapatként bejutott az elődöntőbe. Most ismét a világ legjobb nyolc csapata között végzett, és csak Franciaország tudta megállítani. Ön szerint Marokkóban ezt csalódásként élik meg, vagy ez inkább egy újabb bizonyíték arra, hogy a válogatott immár a világ élvonalához tartozik?
– Természetesen volt némi csalódottság, hiszen ez a generáció minden korábbinál magasabbra emelte a mércét. Ha egy válogatott folyamatosan a világ legjobbjai ellen játszik, akkor a negyeddöntő már nem rendkívüli sikernek, hanem szinte minimális célkitűzésnek számít. Amikor azonban lecsillapodtak az érzelmek, a büszkeség került előtérbe. Két egymást követő világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutni egyértelmű bizonyíték arra, hogy a 2022-es katari szereplés nem egyszeri csoda volt. Marokkó mára a világ futballelitjének valódi tagjává vált.

– A Franciaország elleni negyeddöntő után több nemzetközi elemzés – köztük az ESPN vagy a BBC is – azt írta, hogy a vereség némileg elvette Marokkó szereplésének végső fényét. Egyetért ezzel?
– Egyáltalán nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Attól, hogy Marokkó a negyeddöntőben kikapott Franciaországtól, semmit sem veszít abból, amit ezen a világbajnokságon elért. Éppen ellenkezőleg: ez a szereplés ismét a folyamatosságot igazolja. A futball nagyhatalmait nem egyetlen kivételes torna teszi naggyá, hanem az, hogy hosszú éveken át képesek a legmagasabb szinten teljesíteni. Marokkó most már egymást követő világbajnokságokon bizonyította, hogy helye van a világ legjobbjai között.

– A nemzetközi sajtó egyre kevésbé beszél „marokkói csodáról”, és inkább már „marokkói modellről” ír. Ön szerint mikor vált ez az egyszeri sikertörténet hosszú távú futballprojektté? Mi volt az igazi fordulópont?
– A fordulópont jóval Katar előtt következett be. A világ nagy része 2022-ben figyelt fel Marokkóra, de akik közelről követték a marokkói labdarúgást, pontosan tudják, hogy a valódi átalakulás közel húsz évvel korábban kezdődött. A Marokkói Labdarúgó-szövetség Fouzi Lekjaa elnök vezetésével világos, hosszú távú stratégiát dolgozott ki. A hangsúly az infrastruktúra fejlesztésére, az utánpótlás-nevelésre, az edzőképzésre, a professzionális szervezettségre és a jó irányításra került. A rövid távú eredmények hajszolását fokozatosan felváltotta a tudatos építkezés. Katar valójában csak megmutatta a világnak azt, amit Marokkó addigra már hosszú évek alatt felépített.

– Mi volt az a legfontosabb stratégiai döntés, amelyet a Marokkói Labdarúgó-szövetség az elmúlt két évtizedben meghozott? Mi különbözteti meg ezt a modellt a kontinens többi országától?
– A legfontosabb döntés az volt, hogy a futballt nem pusztán a válogatott eredményeinek szemszögéből kezdték irányítani, hanem nemzeti fejlesztési programmá emelték. Marokkó egyszerre ruházott be az élvonalbeli futballba, az utánpótlásba, az edzőképzésbe, az infrastruktúrába és a szövetségi működés fejlesztésébe. Ez az egységes szemlélet a marokkói modell legnagyobb erőssége. A rendszer minden szintje a következőre épül, így egy stabil és fenntartható futballpiramis jött létre.

– Tavaly Rabatban, az AIPS-kongresszus idején engem őszintén lenyűgözött, hogy szinte minden városrészben modern, kivilágított futballpályákon játszottak gyerekek, még késő este is. Európában sem gyakran látni ilyen infrastruktúrát. Tudatos nemzeti stratégia áll emögött? Mennyire fontos ez a széles bázis a marokkói futball sikere szempontjából?
– Kétségtelenül tudatos stratégia eredménye mindez. Ezek a pályák nem véletlenül épültek. A cél az volt, hogy minden gyermek számára elérhető legyen a futball, társadalmi háttértől függetlenül. Ha egy fiatalnak a lakóhelye közelében magas színvonalú létesítmények állnak rendelkezésére, akkor a tehetség bárhol kibontakozhat. A cél azonban nem csupán profi labdarúgók nevelése volt, hanem egy valódi futballkultúra megteremtése. Éppen ez a széles tömegbázis jelenti a marokkói futball egyik legszilárdabb alapját.

– Ugyancsak nagy hatással volt rám a VI. Mohammed Labdarúgó Akadémia és a válogatott edzőközpontja. A világ élvonalába tartozó létesítményről beszélünk. Mit jelent ez a marokkói futball fejlődése szempontjából?
– A VI. Mohammed Labdarúgó Akadémia és a Nemzeti Futballközpont valójában Marokkó futballfilozófiájának szimbóluma. Nem csupán kiváló edzéslehetőséget biztosít a játékosoknak és az edzőknek, hanem egy helyen is egyesíti a legmodernebb sporttudományi hátteret, az orvosi ellátást, az oktatást és a magas szintű felkészítést. De talán ennél is fontosabb az az üzenet, amelyet képvisel: Marokkóban a kiválóság nem kivétel akar lenni, hanem az új mérce. Ez a szemlélet hatja át ma már az egész futballrendszert.

– Sokan úgy vélik, Marokkó sikere elsősorban annak köszönhető, hogy számos válogatott játékos Európában született vagy ott nevelkedett. Egyetért ezzel, vagy ez csak egy része a történetnek?
– Ez túlzott leegyszerűsítése a valóságnak. Kétségtelen, hogy az Európában nevelkedő marokkói származású játékosok nagyon fontos szerepet játszanak a válogatottban, de önmagában a tehetség sohasem garantálja a sikert. Marokkó egyik legnagyobb eredménye éppen az, hogy erős kapcsolatot épített ki a diaszpórával, és olyan szakmai, valamint emberi környezetet teremtett, amelyben ezek a játékosok büszkén akarják képviselni a hazájukat. Ugyanakkor egyre több kiváló labdarúgó kerül ki a marokkói akadémiákról és klubokból is. A siker kulcsa a két világ sikeres ötvözése és az egységes nemzeti identitás.

– Miben más ma a marokkói utánpótlásképzés? Hogyan sikerült elérni, hogy szinte minden korosztályos válogatott versenyképes legyen a világ legjobbjai ellen?
– Marokkó teljesen új alapokra helyezte az utánpótlás-nevelést. Ma már szoros kapcsolat van a korosztályos válogatottak és a felnőttcsapat között. A fiatal játékosok már egészen korán ugyanazokkal az elvárásokkal, ugyanazzal a futballkultúrával és hasonló játékelvekkel találkoznak, mint később a felnőttválogatottban. Az elmúlt évek korosztályos sikerei – legyen szó afrikai bajnoki címekről vagy világbajnoki szereplésekről – egyértelműen bizonyítják, hogy ez nem a véletlen műve, hanem hosszú távon felépített, tudatos rendszer eredménye.

– Milyen szerepet játszik ebben az edzőképzés, a sporttudomány, az adatelemzés és az egységes szakmai filozófia? Európai mintát követnek, vagy inkább saját utat alakítottak ki?
– A modern futball ma már elképzelhetetlen sporttudomány, adatelemzés, táplálkozástudomány, sportpszichológia és folyamatos edzőképzés nélkül. Marokkó ezeket az elemeket teljes mértékben beépítette a rendszerébe, de nem egyszerűen lemásolta az európai modelleket. A legjobb nemzetközi példákból tanult, ám közben olyan rendszert alakított ki, amely alkalmazkodik a marokkói futball sajátosságaihoz, kulturális értékeihez és a játékosok adottságaihoz. Éppen ettől vált hitelessé és hosszú távon is működőképessé.

– Valid Regragi neve örökre összeforr a katari világbajnokság történelmi szereplésével. Az idén tavasszal kinevezett új szövetségi kapitány, Mohamed Uahbi milyen új elemeket hozott a válogatott játékába? Miben más az ő futballfilozófiája?
– Valid Regragi valóban örökre beírta nevét a marokkói futball történetébe. Ő volt az, aki elhitette a játékosokkal, hogy a világ bármelyik válogatottját képesek legyőzni, és olyan győztes mentalitást alakított ki, amely korábban nem volt jellemző. Mohamed Uahbi erre az örökségre építhetett. Megőrizte a csapat szervezettségét, fegyelmezettségét és védekezésének stabilitását, viszont nagyobb taktikai rugalmasságot, több helycserét és kezdeményezőbb futballt szeretne látni a csapatától. Az alapok változatlanok maradtak, de a játék fejlődik tovább.

– Mit gondol, mit tanulhat Marokkótól a kontinens többi tradicionális futballnemzete, például Egyiptom, Nigéria, Szenegál, Kamerun vagy Elefántcsontpart? Mi az, amit ma Marokkó jobban csinál náluk?
– Minden afrikai futballnemzetnek megvan a maga történelme, hagyománya és sajátossága, ezért nincs mindenkinek egyformán alkalmazható recept. Marokkó példája azonban jól mutatja, milyen fontos a folyamatosság, a hosszú távú tervezés és az intézményi stabilitás. A siker nem épülhet kizárólag egy kiemelkedő játékosgenerációra vagy egy kiváló szövetségi kapitányra. Olyan erős struktúrákra van szükség, amelyek a személyi változásoktól függetlenül is működnek. Marokkó felhagyott a rövid távú eredmények hajszolásával, és helyette hosszú távon fenntartható futball-ökoszisztémát épített fel, amelyben az átfogó jövőkép, a korszerű infrastruktúra, a szakmai hozzáértés és a nemzeti összefogás egymást erősítik.

– 2030-ban Marokkó Spanyolországgal és Portugáliával közösen rendezi meg a világbajnokságot. Mekkora jelentősége van ennek az ország számára? Lehet ez az a torna, amelyen Marokkó már nemcsak elődöntőt, hanem akár döntőt is játszhat?
– A 2030-as világbajnokság megrendezése messze túlmutat a sporton. Ez történelmi lehetőség arra, hogy Marokkó megmutassa a világnak az infrastruktúráját, vendégszeretetét és szervezőképességét. Futballszempontból természetesen óriási motivációt jelent majd, hiszen hazai közönség előtt mindenki még többet vár a válogatottól. Eljuthatunk ismét az elődöntőig, vagy akár a döntőig? Miért ne? A modern futball számtalanszor bebizonyította, hogy megfelelő felkészüléssel, egységes csapattal és a hazai közönség támogatásával a legmerészebb álmok is valós célokká válhatnak.

– Ön hogyan élte meg ezt a világbajnokságot? Marokkó egyik legismertebb televíziós sportújságírójaként és a válogatott sajtófőnökeként mi volt az, ami a leginkább lenyűgözte? És hogyan látja: mennyit fejlődött az afrikai futball az elmúlt években?
– Óriási élmény volt belülről átélni ezt a világbajnokságot. Sajtófőnökként nemcsak a mérkőzéseket láttam, hanem azt a rendkívül professzionális munkát is, amely a háttérben zajlott: a kommunikációt, a logisztikát, a regenerációt, a felkészülés minden apró részletét és azt az egységet, amely a csapatot jellemezte. Nekem a játékosok érettsége és a közösség ereje volt a legnagyobb élmény. Ami pedig az afrikai futballt illeti: a különbség folyamatosan csökken a hagyományos nagyhatalmakhoz képest. Az afrikai válogatottak ma már nem azért érkeznek a világbajnokságra, hogy tapasztalatot gyűjtsenek, hanem azért, mert őszintén hisznek benne, hogy akár a végső győzelemért is harcban lehetnek.

– Önnek ki volt a világbajnokság legnagyobb pozitív meglepetése, és melyik csapat okozta a legnagyobb csalódást?
– A legnagyobb pozitívum az volt, hogy több afrikai és ázsiai válogatott is rendkívül versenyképes futballt játszott. Ez ismét azt bizonyította, hogy a nemzetközi futball egyre kiegyenlítettebbé válik. Csalódást pedig mindig azok a tradicionális futballnemzetek okozzák, amelyek nagy elvárásokkal érkeznek, de csapatként nem tudják kihozni magukból a maximumot. A modern futballban a múlt sikerei már nem jelentenek garanciát. A szervezettség, a következetesség és a csapategység ma sokkal fontosabb, mint a név vagy a hírnév.

– Végezetül: ön szerint ki nyeri meg a világbajnokságot, és miért?
– Több válogatottnak is megvan a kvalitása ahhoz, hogy világbajnok legyen. A végső győztes azonban valószínűleg nem a legtehetségesebb csapat lesz, hanem az, amelyik mentálisan a legerősebbnek bizonyul. A világbajnokságokat azok nyerik meg, akik hét vagy most már nyolc mérkőzésen keresztül képesek megőrizni az egyensúlyukat, alkalmazkodni a különböző helyzetekhez és folyamatosan magas szinten teljesíteni.