„Ez a csúcsszintű foci nehézsége: a csapattársad az első ellenséged” – Szoboszlai Dominik-nagyinterjú a France Footballban

A France Football újságírója többek között megkérdezte Szoboszlai Dominiktól – idézi fel az m4sport.hu –, mi hiányzik ahhoz, hogy nagy sztárjátékos legyen. „Ki mondta, hogy nem vagyok nagy sztár? Ki számít szupersztárnak?” – kérdezett vissza a magyar válogatott csapatkapitánya, amire Kylian Mbappét hozták fel példaképp.

„Igen, ő megnyerte a világbajnokságot, a Real Madridban játszik. És hát ő Mbappé. Én válogatott szinten még semmit sem értem el. Oké, én vagyok a magyar válogatott csapatkapitánya, és erre nagyon büszke vagyok, de a világ többi részének ez nem jelent sokat. Nekem nincs ezzel gondom, tudom, hogy az előző évben, amikor megnyertük a Premier League-et a Liverpoollal, a középpályánk uralta a játékteret, enélkül nem lettünk volna bajnokok, de a nap végén mégis Mo Szalah volt a szupersztár. Mert mindannyian mindent megtettünk azért, hogy ő a lehető legjobb formában legyen, és meghatározó szerepet tölthessen be. Ő aratta le a gyümölcsét, és ez mindenkinek rendben van, mert egy csapat vagyunk, csapatként gondolkodunk, és végül megnyertük a trófeát, és ez az egyetlen, ami számít. Azt is szerettem volna, ha sokkal tovább jutunk a Bajnokok Ligájában, mert akkor nagyon jó esélye lett volna az Aranylabdára.”

A magyar válogatott csapatkapitánya hozzátette: szerinte a legfontosabb mindig, hogy mi a legjobb a csapatnak.

„Úgy is definiálhatjuk a sztárjátékost, hogy képes egyedül megfordítani a meccset. Ebben az esetben én is sztár vagyok. De nyugodjatok meg, nem sorolom magam ma még az olyanok közé, mint Mbappé, Haaland, Lamine Yamal, Vinícius… Mert egyelőre még nem értem el ezt a szintet, hiányoznak a válogatott szinten az extra eredmények. De magyarázat a pozícióm is. Ezek a srácok mind támadók, én viszont középpályás vagyok.”

Szóba kerültek a kezdetek: az az időszak, amikor nagyon fiatalon külföldre került a Salzburghoz, nem voltak ott a szülei, a csapattársaira sem igazán számíthatott, hiszen ők jobbak akartak lenni nála.

„Senki sincs ott, aki segíthetne neked, éppen ellenkezőleg. Én voltam az újonc, és azok a srácok, akik a te posztodon játszanak, egyáltalán nem kímélnek, nem akarják, hogy fejlődj. Ez a csúcsszintű foci nehézsége: a csapattársad az első ellenséged. De sohasem volt olyan pillanat, amikor szomorkodtam volna. Ezt egyáltalán nem azért mondom, hogy dicsekedjek. De túl nagy az egóm: minél inkább azt mondják, hogy valami nem fog sikerülni, annál nagyobb örömöt jelent, amikor bebizonyíthatom, tévednek. Ez az én hajtóerőm. Ezért érzek nagy szeretetet azok iránt, akik a kanapéjukon ülnek, és hülyeségeket beszélnek rólam.”

Az eredeti interjú francia nyelven, előfizetéssel ide kattintva olvasható el, míg az m4sport.hu bővebb szemléje ITT!