Guillermo Ochoa kedvenc szendvicsétől a világbajnokság árnyoldaláig – rajtol a torna!

KAPTAM EGY FÜLEST: Guillermo Ochoa családja a szálláshelyem közelében működtet egy híres „tortázót”. Egy ilyen lehetőséget vétek lenne kihagyni, felkerekedtem hát, hogy megnézzem, mégis miben utazik a mexikói válogatott ikonikus, hatodik világbajnokságára készülő kapusának famíliája. A helyszínre érkezve hamar kiderült, bár a hangalak ugyanaz, a magyar és a spanyol más-más jelentést társít hozzá: a helyszínen nem különféle süteményeket, hanem szendvicseket árulnak jellemzően. Merthogy a mexikóiaknál a torta egy hosszúkás fehér kenyérben felszolgált étel, amelybe különféle feltéteket tesznek – lehet húsos, felvágottas, sajtos, zöldséges, csípős, könnyedebb vagy nehezebb.

A helyiség zsúfolásig volt tömve asztalokkal, a pultban dolgozók a délelőtti rohanásban nem győzték elkészíteni a rendeléseket. A pincérek egy pillanatra sem szusszanhattak, annyi volt a vendég – az ajtóban sorban álltak az emberek a felszabaduló helyekért.

Miután befejeztem az ízletes milanesát – rántott hússal megpakolt, babpürével megkent, sajtos, avokádós, ínycsiklandóan finom szendvics –, a főpincérnek tűnő idősebb úrhoz fordultam, beszélgethetnék-e vele Guillermo Ochoáról. Felvetésemre udvariasan csak annyit mondott, lehetetlent kérek tőle a forgalom miatt, jöjjek vissza délután. Néhány órával később már az emeleti részen, a vendégektől gondosan elkülönítve ültünk asztalhoz. Még azelőtt sajnálkozni kezdett, hogy az első kérdést feltehettem volna: „Ha egy-két órával korábban érkezik, találkozhatott volna Memo édesapjával.”     

A 153-szoros válogatottnak nagyszerű pályafutása volt 

Hamar kiderült, az interjúalany nem hétköznapi alkalmazott: Arturo Díaz Córdoba több mint harminc éve dolgozik a Tortas Don Polóban, így nemcsak a mintegy hetvenéves családi vállalkozás történetének jelentős részét élte meg testközelből, hanem Guillermo Ochoa pályafutását is. A kapcsolat nem csupán átvitt értelemben szoros: ő a mexikói kapus nagybátyja. Furcsamód a szendvicsezőben egyetlen jel sem utal arra, hogy a mexikói futball egyik legismertebb alakjának családjához kötődő helyen járunk, a történetekből azonban gyorsan kirajzolódik a labdarúgó figurája.

„Emlékszem, beharangoztuk, hogy eljön az étterem megnyitásának évfordulójára. Ott állt az emeleti pultnál, a sor még az utcán is kígyózott, főleg fiatal lányok akartak vele találkozni. Mindenki ölelést, közös képet, autogramot akart tőle, ő pedig szívélyesen eleget tett a kéréseknek. Olyan régóta híres már Mexikóban, hogy a felhajtást elkerülendő nagyon ritkán tér be hozzánk. Az édesapja sokkal gyakrabban, de ez érthető, hiszen részt vesz az üzlet működtetésében. Memo a futball miatt egész évben el van foglalva.”     

Szembetűnő volt, hogy az idős férfi milyen tisztelettel beszélt az unokaöccséről. Érezhető volt rajta, büszkeséggel tölti el, hogy Memóról kérdezgetik, mobiltelefonját többször is elővette, hogy gyerekkori fényképeket vagy a legnagyobb védéseit feldolgozó videós összeállításokat mutasson róla.

 „Lehet, elfogult vagyok, mert a rokonom, de ma is éppen olyan, amilyen mindig volt: alázatos, közvetlen, sohasem szállt el magától. Emlékszem, gyerekként itt szaladgált az étteremben, tíz év körüli lehetett. Az elmúlt években csak ritkán találkoztunk, de minden alkalommal ugyanazt az embert láttam benne, akit annak idején megismertem. Persze hogy büszke vagyok rá.”     

A vállalkozásnak jól jön, hogy sokan azt hiszik, a 153-szoros válogatott kapus a hely tulajdonosa – pedig nem. Régebben sokszor előfordult, hogy a szurkolók leveleket akartak a személyzeten keresztül eljuttatni hozzá, manapság elmaradnak a jókívánságok, az intelmek vagy a kérések – más idők járnak.

„Már több mint húsz éve profi, valószínűleg ez lesz az utolsó világbajnoksága. Lionel Messihez és Cristiano Ronaldóhoz hasonlóan neki is ez lesz a hatodik vb-je, ami elképesztő. Nagyszerű pályafutása volt, szerintem megérdemli majd a nyugodtabb életet a futball után – és talán hozzánk is gyakrabban betér majd.”     

Például egy milanesára – merthogy utóbb kiderült, éppen az Guillermo Ochoa kedvenc tortája, amelyet órákkal korábban kóstoltam.

Megkerülhetetlen téma a futball és a mexikói válogatott a torna rajtja előtt, de a kérdésre, amely szerint a nagybácsi ott lesz-e a stadionban Mexikó mérkőzésein, csak legyintett.

„Nem hiszem. Túl drágák a jegyek. Őszintén szólva szerintem ez már visszaélés. Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akik még az autójukat is eladnák azért, hogy kijussanak egy meccsre. Szerintem ez őrültség.”     

A kritika itt nem ért véget.

„Korábban azt gondoltuk, hogy a kantinokban, bárokban együtt nézhetik majd az emberek a vb-meccseket, de horribilis díjakat kérnek ezért, és alig van hely, ahol megy a tévé. Ha valahol engedély nélkül közvetítik a mérkőzéseket és lebuknak, óriási bírságot kapnak. Ez hallatlan!”     

Az emberek a meccsekre is magukkal viszik a gondjaikat

Szavai korántsem tűntek elszigetelt véleménynek. Mexikóvárosban járva az embernek az az érzése támadhat, hogy kevesen tudnak felhőtlenül örülni a világbajnokság (társ)rendezésének. A labdarúgás iránti rajongás továbbra is hatalmas az országban, a mexikói népre nyugodtan rá lehet húzni a futballőrült jelzőt, a mindennapok problémái azonban szinte minden beszélgetésben előkerülnek. A közbiztonság, a közlekedés, az oktatás helyzete, a vízhez hozzáférés, az infláció vagy a lakhatási költségek kérdése szinte ugyanúgy részei a hétköznapi diskurzusnak, mint a válogatott várható összetétele Dél-Afrika ellen. Beszédes, hogy a nyitó mérkőzés napjára több nagyszabású demonstrációt jelentettek be a város különböző pontjain. A tüntetések különböző ügyekkel kapcsolatban szerveződnek, s közös bennük a forgalom blokkolása. Mindez jól mutatja, hogy a világbajnokság nem tudja teljesen elfedni a társadalmi feszültségeket – erről beszélgettünk Raúl Pérezzel is, aki korábban újságíróként dolgozott, jelenleg pedig elemzőként segíti a mexikói női utánpótlás-válogatottak munkáját.

„A mexikói emberek belefáradtak a közbiztonsági problémákba, az oktatás helyzetébe és sok más társadalmi nehézségbe. Amikor kimennek a stadionba, magukkal viszik a terhes lelkiállapotukat. Kettős érzéseket észlelek a világbajnokság rendezése kapcsán: egyrészt hatalmas az elvárás a szereplésünkkel kapcsolatban, másrészt ott vannak a megoldásra váró társadalmi ügyek, amelyek miatt sokan rosszallják, hogy Mexikó társházigazda. Mégis azt gondolom, amikor elkezdődik a világbajnokság, és a válogatott pályára lép az Aztecában, valamiféle egység képződik.”     

Raúl Pérez korábbi munkájából adódóan különösen érdekes szemszögből látja a futball és a média kapcsolatát, ezért a válogatott körüli közbeszédről is kérdeztük. Szerinte a mexikói sajtó kulcsszerepet játszik a tornát övező hangulat alakításában.

 „Téves az a gyakran hallható vélekedés, amely szerint a jelenlegi válogatott gyengébb a korábbiaknál. A jellemzően kritikus médiának nagy szerepe van abban, hogy ez az általános álláspont. Az emberek szeretnek nosztalgiázni, pedig Mexikónak ma is vannak kiváló játékosai – elég csak Raúl Jiménez, Johan Vásquez vagy Edson Álvarez nevét említenem. Nem feltétlenül a futball színvonala romlott, hanem a játékosok és a szurkolók közötti kapcsolat változott meg. A korábbi generáció labdarúgói közelebb álltak az emberekhez, bátrabb karakterek voltak, a szurkolók könnyebben tudtak azonosulni velük. A mostani válogatott futballistái más típusú személyiségek, de szerintem ez nem csak Mexikóban van így, az egész világon megfigyelhető a jelenség.”     

Javier Aguirre kapitány jól kezeli a sajtófelhajtást

Az elemző szerint kevés szereplő kap akkora figyelmet a mexikói futballban, mint Javier Aguirre szövetségi kapitány.

„Nekem úgy tűnik, a média támogatja, ugyanakkor kritikus a válogatottal szemben: meglehet, a mester mögött ott áll, de a játékosokkal vagy akár a rendszerrel kapcsolatban már sokkal élesebb bírálatokat fogalmaz meg. Javier Aguirre megítélésében közrejátszik, hogy az elmúlt évek egyik legjobban kommunikáló mexikói kapitánya, mert sokat beszél a sajtó képviselőivel, közvetlen az emberekkel, jó a kapcsolata az újságírókkal. Remélem, sikeres lesz a világbajnokságon a csapattal.”     

Ha már a kommunikáció szóba került: Mexikó a torna rajtjához érve egyszerre próbál beszélni a világhoz és önmagához. Az állam a rendezésen keresztül magabiztos, erős és büszke ország képét kívánja közvetíteni, miközben a társadalom jelentős része továbbra is a mindennapi problémáival küzd, s különböző eszközökkel próbálja felhívni rájuk a figyelmet. A világbajnokság hetei talán azt mutatják majd meg a legpontosabban, melyik történet hangzik hitelesebben.

LABRARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
21.00: Mexikó–Dél-Afrika, Mexikóváros (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!