A kötény ára – Somogyi Zsolt jegyzete

Sajnos egyre lejjebb adjuk... A régebb óta szurkolók, ugye, még a magyar válogatottnak drukkolhattak a világbajnokságon, sőt vannak olyanok, akik a saját élményeikről mesélhetnek, milyen volt több vb-n is a magyar csapatért izgulni. Aztán jött a negyven szűk esztendő, hiszen 1986 óta nem sikerült a kvalifikáció, így aztán az 1978–1980 után születetteknek alig vagy egyáltalán nincs élményük arról, milyen a vb-n a saját csapatodnak szurkolni, míg egy mai nyolcéves gyerek nagyjából azt már értelmezni tudja, mi ez az egész felhajtás – de melyik a mi csapatunk?! Az Európa-bajnokság e tekintetben jó teszt volt, mert az élmény hasonló lehet, tömény izgalom és fesztiválhangulat – de lehangoló, hogy legkorábban 2026-ban, vagyis négy évtizeddel Mexikó után játszhat a magyar együttes világbajnokságon. A régről elhúzódó vb-hiányzás pedig elhozta magával, hogy hazánkban minden korábbinál jobban megnőtt a brazil, argentin, német szurkolói létszám, idővel annak is örültünk, hogy játékvezetők képviselik hazánkat a világ legnépszerűbb eseményén: Puhl Sándor 1994-ben a döntőt vezette, Vágner László 1998-ban kapott fel­adatot, Kassai Viktor 2010-ben a német–spanyol elődöntőn dirigált – és most mehetünk még lejjebb, se csapatunk, se játékvezetőnk nincs Katarban.
Illetve...
Illetve...

Aissa Laidouni maradt a „megmentő”: a magyar futballt ő köti össze a katari eseménnyel. Noha a Ferencvárosban arra gondoltak, Samy és Ryan Mmaee is ott lehet a tornán, őket végül nem jelölték a marokkóiak katari keretébe. Szóval minimális szál köti az OTP Bank Ligát a katari futballpályákhoz, de a tunéziai középpályás sok pénzt kereshet a Fradinak a csoportmérkőzéseken. Dánia ellen a mezőny legjobbja volt, s ennek máris volt hatása a Népligetben: menedzserek, a klubok képviselői jelentkeztek, érdeklődtek: mozdítható-e, s milyen kondíciókkal lehetne elvinni a Fradiból? Miatta is figyeltük tehát Tunézia Franciaország elleni mérkőzését – a Real Madrid játékosának, Eduardo Camavingának adott köténye igazán pengés megoldás volt.

Szóval, Aissa Laidouni el is adhatta magát a vb-n, mi pedig reménykedjünk tovább, hogy talán négy év múlva néhány magyar futballista is a világbajnokságon cselezhet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!