Az ezredforduló óta a spanyolok megnyerték a kosárlabda világ- és Európa-bajnokságot, teniszválogatottjuk négyszer hódította el a Davis Kupát, Rafael Nadal nyolc Grand Slam-trófeát haraphatott meg a védjegyének számító gesztussal, három spanyol kerekes diadalmaskodott a Tour de France-on, Fernando Alonso kétszer lett a Formula–1 világbajnoka, és Pau Gasol elévülhetetlen érdemeket szerzett a Los Angeles Lakers két NBA-bajnoki címének megszerzésében.
A labdarúgás eddig sem volt alulreprezentált az ibériai országban, de a Real Madrid és az FC Barcelona klubsikerei után 2008-ban a válogatott is bizonyított az Eb megnyerésével. A közelmúltbeli aranyak hátterében a 90-es évek gazdasági fellendülése áll, amikor példátlan mennyiségű pénz került a spanyol sportéletbe. Az edzőképzés előretörését érzékelteti, hogy az országban jelenleg 23 995 futballtréner rendelkezik UEFA-licenccel, ugyanez a népesebb Franciaországban 17 588, míg Angliában csupán 2769. A vb-rendezési törekvéseknek is jót tehet a johannesburgi diadal, Spanyolország ugyanis – Portugáliával közösen – jelentkezik a 2018-as vagy a 2022-es seregszemle lebonyolítására.
A legutóbbi olimpián ugyanakkor kevesebb okuk volt az örömre a spanyoloknak: sportolóik csak 15-ödikek lettek az éremtáblán, aminek az lehet a magyarázata, hogy az ötkarikás játékokon azok a nemzetek a legeredményesebbek, amelyek a több számot felölelő sportágakban – atlétikában, úszásban, kajak-kenuban – jeleskednek.
A nyár tovább „aranyozódhat" a spanyolok számára, mivel Alberto Contador a most zajló Tour de France-on, míg a férfi kosárválogatott a törökországi vb-n készül címvédésre...
