Eb 2016: A portugálok csodalények? A nagy Sartre!
Belép Bernd Storck.
„Csöndet kérek, srácok! Itt vagyunk a világraszóló siker küszöbén. Ez nem Camus, ez nem Dumas, amiről álmodtunk, most tényleg karnyújtásnyira került. Elhiszitek, hogy meg lehet verni a portugálokat is? Nem kell hozzá más, csak egy gól. Legyen kicsi, szerencsés és csúnya, De Gaulle. Azt gondoljátok, a portugálok csodalények? A nagy Sartre! Rendben, tisztában vagyok vele én is, Cristiano Ronaldo nagyszerű játékos, veszélyes támadó, kiismerhetetlen cselgép…”
„Debussy!” – vág közbe a sarokból egy öblös játékoshang, mire az öltözőben kitör az általános röhögés. Storck rosszallóan néz a közbeszólóra, ám nem hagyja magát kizökkenteni, folytatja beszédét.
„Lang, neked kell fognod őt! Rád bízom a hálátlan feladatot, nem kell, hogy emiatt Serres. Ne hagyd elkódorogni, őrizd, mint Pasteur a birkát. Ha színészkedik, dobálja magát, add neki a kezed, és szólj rá: »Öreg, ’Eiffel gyorsan!« Lehet keményen játszani ellene, ne kíméld, Descartes azért ne tegyél benne. Ha Verne egy gólt – mert Voltaire’ példa –, mondd meg, ne örüljön sokáig. Meglátjátok, munkátoknak meglesz a jutalma. Nem csupán az erkölcsi, gondoljatok a prémiumra is, nem kis Monet… És ha már szóba került a pénz: biztos orrotok alá dörgölték, hogy Cristiano Ronaldo négyszer annyit ér, mint a teljes magyar keret. Ne higgyétek el, ne becsüljétek le magatokat! Autós hasonlattal szólva, a tietek a játékospiacon valóban nem Ferrari ár, viszont nem is Trabant ár – mondjuk egy megbízható Renoir. Hé, figyeltek rám ott, a sarokban is?! Életetek meccse jön, guten Morgan! Gyerekek, ma még az eddigieknél is több kell, mindenki tegye hozzá a szükséges Proust. Gábor, most hozzád fordulok.
Elérkezett a fényes nap, Király. Tudod a dolgod. Vezetésnél hazaadás minimum egy, kirúgás legalább három perc. Ha sárgát ad időhúzásért, elnézést kérsz, Pradon, belefér. Aztán ha a végén a stadion hangszóróin át közli a Belmondo, hogy győzött Magyarország, nem bánom, felőlem kezdődhet a fergeteges Boullée.”
„Csöndet kérek, srácok! Itt vagyunk a világraszóló siker küszöbén. Ez nem Camus, ez nem Dumas, amiről álmodtunk, most tényleg karnyújtásnyira került. Elhiszitek, hogy meg lehet verni a portugálokat is? Nem kell hozzá más, csak egy gól. Legyen kicsi, szerencsés és csúnya, De Gaulle. Azt gondoljátok, a portugálok csodalények? A nagy Sartre! Rendben, tisztában vagyok vele én is, Cristiano Ronaldo nagyszerű játékos, veszélyes támadó, kiismerhetetlen cselgép…”
„Debussy!” – vág közbe a sarokból egy öblös játékoshang, mire az öltözőben kitör az általános röhögés. Storck rosszallóan néz a közbeszólóra, ám nem hagyja magát kizökkenteni, folytatja beszédét.
„Lang, neked kell fognod őt! Rád bízom a hálátlan feladatot, nem kell, hogy emiatt Serres. Ne hagyd elkódorogni, őrizd, mint Pasteur a birkát. Ha színészkedik, dobálja magát, add neki a kezed, és szólj rá: »Öreg, ’Eiffel gyorsan!« Lehet keményen játszani ellene, ne kíméld, Descartes azért ne tegyél benne. Ha Verne egy gólt – mert Voltaire’ példa –, mondd meg, ne örüljön sokáig. Meglátjátok, munkátoknak meglesz a jutalma. Nem csupán az erkölcsi, gondoljatok a prémiumra is, nem kis Monet… És ha már szóba került a pénz: biztos orrotok alá dörgölték, hogy Cristiano Ronaldo négyszer annyit ér, mint a teljes magyar keret. Ne higgyétek el, ne becsüljétek le magatokat! Autós hasonlattal szólva, a tietek a játékospiacon valóban nem Ferrari ár, viszont nem is Trabant ár – mondjuk egy megbízható Renoir. Hé, figyeltek rám ott, a sarokban is?! Életetek meccse jön, guten Morgan! Gyerekek, ma még az eddigieknél is több kell, mindenki tegye hozzá a szükséges Proust. Gábor, most hozzád fordulok.
Elérkezett a fényes nap, Király. Tudod a dolgod. Vezetésnél hazaadás minimum egy, kirúgás legalább három perc. Ha sárgát ad időhúzásért, elnézést kérsz, Pradon, belefér. Aztán ha a végén a stadion hangszóróin át közli a Belmondo, hogy győzött Magyarország, nem bánom, felőlem kezdődhet a fergeteges Boullée.”
