Ez volt a hatodik finálé két angol együttes részvételével a nagy európai sorozatok történetében – emelte ki csütörtöki értékelésében az IFFHS, hetedik angol házidöntőként említve meg a 2019-es európai szuperkupát, amelyet BL-győztesként a Liverpool az El-győztes Chelsea-vel vívott.
A labdarúgás históriájával és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet összefoglalójában felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben Postecoglou második szezonjában – elsőként az ausztrál futballedzők közül – El-elsőséget szerzett csapatával, aközben a bajnokságban nagyon rosszul áll a Tottenhammel, amely a záró forduló előtt csak a 17.
A Spurs az MU 1–0-s legyőzésével 2008 után gyűjtött be ismét trófeát (a szerda előtti utolsó siker az Angol Ligakupa elhódítása volt), és 41 esztendőt követően diadalmaskodott kontinentális kupasorozatban. A mostani a negyedik nagy címe, miután Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert 1963-ban, UEFA-kupát 1972-ben és 1984-ben. A Tottenham jelenleg a negyedik legeredményesebb angol klub az európai kupákban a négy serlegével, a Liverpool (13), a Chelsea (8) és a Manchester United (6) mögött.
A bilbaói döntőben vesztes Manchester United – amely a Tottenhamhez hasonlóan az alsóházban végez a Premier League-ben – kénytelen kihagyni a következő európai kupasorozatot, ami mindössze másodszor esik meg vele az elmúlt három és fél évtizedben.
„Győztes vagyok, haver” – így látta az El-döntőt a brit sajtó
„Eddig mindig nyertem valamit a második évemben” – Postecoglou szavaira emlékeztek játékosai
Szon Hung Min: Most már elmondhatom, hogy a klub legendája vagyok
Ruben Amorim: Jobbak voltunk, mint a Spurs, de nem tudtunk gólt szerezni
