Szon Hung Min: Most már elmondhatom, hogy a klub legendája vagyok

„Nagyon boldog vagyok, erről szól az egész labdarúgás, ez a klub tizenhét éve nem nyert trófeát, ez most nagyon sokat jelent. Amióta idejöttem mondogatják, hogy a Tottenham jó csapat, de sosem ér a csúcsra, nekünk most sikerült” – mondta Brennan Johnson. A mérkőzés egyetlen gólját szerző támadó így emlékezett vissza találatára: – Tudtam, hogy hozzáértem a labdához, aztán egy pillanatra megálltam, mert nem fogtam fel, mi történik. A labda a kapuba gurult, ezt az érzést nem tudom leírni.”

„Szörnyű volt, nem tudtam nézni. Folyamatosan kérdezgettük, mennyi van hátra. Amikor a végén kivédekeztük azt a szögletet, akkor már tudtam, hogy ez meglesz. A megkönnyebbülés mértékét pedig nem tudom leírni” – idézte vissza a meccs hajráját Johnson. – A szurkolók nagyon sokat segítettek, minden hazai és idegenbeli mérkőzésre elkísértek, ahogy most is. Már órákkal a meccs előtt a nevünket skandálták, ez végig segített a meccsen.” 

A Tottenham az Európa-ligában idén 15 mérkőzést játszott, ezeken tíz győzelem, három döntetlen és két vereség a mérlege. A londoniaknak ez volt a 98. győzelmük az Európa-ligában és az UEFA-kupában, ezzel az AS Romát (97) megelőzve egyedüli rekorderek a sorozat történelmében.

A csereként beálló Szon Hung Min már több mint 450 mérkőzésen lépett pályára a Tottenham színeiben, de most nyerte első trófeáját a londoni csapattal. „Most már elmondhatom, hogy a klub legendája vagyok. Csodálatos érzés, ez az, amiről mindig is álmodtam, most pedig valóra vált. Az idény során voltak nehéz pillanatok, de mi, játékosok, mindig összetartottunk, a fiatalok mindig felléptek, én meg igyekeztem jó tanácsokkal ellátni őket.”

„Éreztem a nyomást, mert nagyon akartam a trófeát. Az elmúlt hét napban minden egyes nap erről a meccsről álmodtam. Végre megtörtént, győztünk, és már nyugodtan alhatok” – mondta a dél-koreai válogatott támadó.

Guglielmo Vicario, a Tottenham kapusa így értékelt: „Még mindig nem tudom elhinni azt, amit az este elértünk. Történelmet írtunk, a szó legszorosabb értelmében. Tudtuk a meccs előtt, hogy mindenkitől a maximumot kell nyújtani, és ez sikerült. Most pedig jöhet az ünneplés.”

Hasonlóan nyilatkozott Ange Postecoglou, a Tottenham vezetőedzője. „Még mindig próbálom feldolgozni az egészet, tudom, mit jelent ez ennek a klubnak. Sajnos minél tovább tart, annál nehezebb megtörni ezt a kört. Éreztem az idegességet mindenkiben a klubnál, mert voltunk már hasonlóan közel trófeához. Nehéz szavakba önteni az érzelmeket, szuper büszke vagyok a csapatra. Januárban döntöttem el, hogy ez az a trófea, amelyért harcolni fogunk. Emiatt több emberrel is szembe kerültem a klubnál, de úgy éreztem, hogy megnyerhetjük ezt a trófeát. Azt gondoltam, hogy az a végcél, hogy nyerjünk valamit, ez mindennél fontosabb.” 

„Az apám még mindig velem van. A hangja itt van a fejemben, és ahogy öregszem, néha belenézek a tükörbe, és látom az arcát. Drága édesanyám Görögországban van a nővéremmel és az unokaöcsémmel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldogok, Görögországban és Ausztráliában is hatalmas a felhajtás” – árulta el a Tottenham vezetőedzője.

„Hihetetlen érzés, mindig is hittünk ebben a csapatban. A klubnál és a szurkolóknál is mindenki megérdemelte ezt – vélte Micky van de Ven, aki a hatalmas mentéséről is beszélt – A labda magasan jött, és először azt gondoltam, hogy hogyan fogom ezt védeni? A hátam fáj, a talaj egyáltalán nem volt puha. Még nem néztem vissza a jelenetet, de örülök, hogy segíthettem a csapatnak.”

EURÓPA-LIGA
DÖNTŐ
Tottenham Hotspur (angol)–Manchester United (angol) 1–0 (1–0)
Bilbao, San Mamés Stadion, 53 289 néző. Vezette: Zwayer (német)
Tottenham: Vicario – Pedro Porro, Romero, Van de Ven, Udogie (Spence, 90.) – P. M. Sarr (A. Gray, 90.), Bissouma, Bentancur – Johnson (Danso, 78.), Solanke, Richarlison (Szon Hung Min, 67.). Menedzser: Ange Postecoglou
MU: An. Onana – Yoro, Maguire, Shaw – Mazraui (Dalot, 85.), Casemiro, Bruno Fernandes, Dorgu (Mainoo, 90.) – A. Diallo, Höjlund (Zirkzee, 71.), Mount (Garnacho, 71.). Menedzser: Ruben Amorim
Gólszerző: Johnson (42.)