Himnusz és hitel – Deák Zsigmond jegyzete

Ez a hitel nem az a hitel, amelyet vissza kell fizetni a banknak, mert ha nem teszi az ember fia, olyan adósságspirálba kerül, hogy arról kódul. Ez a hitel az, amikor valakinek érdemes és üdvös odafigyelni a szavára, mert hiteles és valós a véleménye, a mondanivalója. Az ilyen ember általában okos vagy inkább bölcs, s a sporton belül még ez sem feltétlenül elég, ezenfelül nem árt a jelenlegi vagy a múltbeli eredményesség. Hányszor gondoljuk, vagy ki is mondjuk, egy-egy szakértést hallgatva, hogy: ez meg minek dumál, amikor sohasem volt képes még csak a közelébe sem jutni annak a teljesítménynek, amelyet épp kritizál?

Többek között ezért mennek el a televíziós kommentárok és kommentátorok inkább a számok, a statisztikák világa felé, mert onnan legalább támadhatatlanok, feltéve, hogy jókor emlegetnek pontos adatokat. Melléjük viszont mindig szükséges egy szakember, akinek megvan a hitelessége. Most ilyeneket citálnék, akik ugyan nem a tévéközvetítés alatt „okoskodnak”, viszont egykori élsportolóként őszintén elmondták a véleményüket a Nemzeti Sportnak abban a témában, sportágban, amelyhez értenek.

Ifjabb Albert Flóriánnál akadt már jobb magyar labdarúgó a történelemben, például az édesapja, de a válogatottságait, BL-főtáblás szereplését a Ferencvárossal, gólját a Real Madridnak senki sem veheti el tőle. Ha ő hiányolja a kreativitást és az állandóságot a mai Fradiból, akkor illik ebbe belegondolni, esetleg megpróbálni rajta javítani, s felesleges nemtelen támadásnak venni, főképp a csütörtöki litvániai meccs alapján. Wladár Sándornak pedig még inkább lehet hitele és szava a medencék világában, elvégre egyrészt olimpiai bajnok, másrészt a Magyar Úszószövetség elnöke. Szerinte sorozatosan sikeres világversenyeket rendezni van akkora stressz és energiabefektetés, mint felkészülni egy aranyat hozó olimpiára, s mivel mindkettőben volt része, előfordulhat, hogy igazat beszél. Ahogy plasztikusan fogalmazott, „én már nemcsak a Himnuszt hallom, hanem látom mögötte az elvégzett munkát és a teljesítményt is”.

A szurkolóknak valóban nincs felemelőbb, mint a Himnuszt hallgatni egy honfitársunk tiszteletére, esetleg újra magyar futballcsapatot látni valamelyik nemzetközi sorozat főtábláján. S ha egy hiteles sportember segít a siker mögé kukkantani, vagy egy másik rámutat a meglévő erények mellett a hiányosságokra is, azért csak köszönet jár.