Hétköznapi kupapolgár – Malonyai Péter jegyzete

Betartva az illemet, finoman, feltételes módban fogalmazza meg hozzáértő kollégám, Zombori András, hogy a Puskás Akadémia egy kört máris ment a Konferencialigában. A jólneveltséggel nálam sincs gond, mégis elefántként rontok a porcelánboltba: nincs hivatalos bejelentés, de a felcsúti csapat kételyek nélkül várhatja a következő ellenfelet

Nem rajta múlott, aligha hiszem, hogy gyakorlatilag ellenfél híján kívántak menni egy kört. Ám ahol nincs klub, nincs csapat, ott futball sincs. A Dnipro-1 élt nem egészen kilenc esztendőt, megszűnésének oka egyszerűen annyi, hogy üres a kassza, tartozás viszont van.

Igyekeztek befektetőt keresni, ami sohasem könnyű feladat. Ukrajnában persze különösen, a háború közepette aligha a futball érdekli legjobban az üzleti élet jeleseit. Én már azért is megemelem a kalapomat, amit a válogatott véghez vitt, véghez visz, kizárólag idegenben játszva igyekszik egyről a kettőre jutni. Sőt. Inkább a háromra, mert ilyen körülmények között több mint hőstett, hogy az Európa-bajnokság E-csoportjában ugyanúgy négy pontot szerzett, mint a többiek, gólkülönbséggel maradt le a nyolcaddöntőről. A románok elleni nyitó blama (0–3) volt a sorsdöntő, amikor jóval a képességei alatt teljesített mindenki a csapatban.

Szerhij Rebrov szövetségi kapitány gyakran nyilatkozza, hogy a sikereik erőt adnak az otthoniaknak a kitartáshoz, ám én ezt csak szándék szintjén fogadom el, mert ugyebár a háború, az háború. Máig nem értem például a magyar futballvezérkar jelszavait 1944-ből, amikor a világháború hatodik évében kizárás terhe mellett közölte, hogy minden bajnokit le kell játszani, mert a futball is honvédelem, a folyamatosság a hátország erejét, eltökéltségét bizonyítja. Megjegyzendő, 1944. október 29-én, túl a német megszálláson, Szálasi-puccson, 15 ezren jöttek össze az Üllői úton a Fradi–Újpestre, a meccs 1:1-nél félbeszakadt – légiriadó miatt.

Nálam az ilyesmi nem fér bele, túl sok, csak azért hoztam elő, mert nem érdemes rápirítani az ukrán üzleti körökre, kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy mi lesz a Dnipro-1-gyel. És bevallom, jobban örülnék, ha nem lenne háború, és – esetleg – a Puskás Akadémia becsületes csatában alulmarad az ukránok ellen.

Ez már nem elefánt a porcelánboltban, hanem egy hétköznapi polgár álláspontja.

Már ha egy polgár – túl háborún, politikán, válságon – lehet egyáltalán hétköznapi.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!