Védjük meg a magyar sportot! – Szöllősi György jegyzete

TÖBB, afféle eltartott kisujjas óvatoskodó megnyilatkozást is hallottam a magyar sportra leselkedő végzetes veszéllyel kapcsolatban az elmúlt napokban olyanoktól, akik kivétel nélkül évek óta élvezik a 2010 óta tartó nagyarányú és intenzív hazai sportfejlesztés előnyeit, akár egzisztenciális szempontból (magyarul: e ráfordítások nélkül már évek óta nem lenne munkájuk, legalábbis nem a sport területén), akár egyszerű sportszerető polgárként (értsd: már régóta nem lenne kinek és nem lenne hol szurkolniuk, érdemi magyar versenysport, csarnokok, uszodák, stadionok és persze nemzeti sportmédia és sporttelevízió hiányában), akár rendszeresen sportoló honfitársunkként (ami a rengeteg új bicikliút, a felújított túraútvonalak és turistaházak, az ezernyi, 2010 óta renovált vagy újonnan épített sportpálya, tanuszoda, sportlétesítmény nélkül sokkal nehezebb lenne), akár – és talán ez a legkülönösebb – sportoló gyerekek szüleiként (amiként az egyesületben sportolás, versenyzés költségeinek taoforrásokból történő radikális csökkentése, a mindennapos iskolai testnevelés bevezetése, az új és megújult sportpályák ezrei nélkül megint csak jóval nehezebb helyzetben lennének).

A tartózkodó magatartás magyarázataként hozzáteszik ilyenkor: sportolóként, sportújságíróként, sportorvosként, sportszülőként (és így tovább) nem akarnak politizálni, nem akarnak napi politikai csaták részeseivé válni. Ami úgy általában érthető, sőt, sok esetben kimondottan dicséretes. Csakhogy itt a magyar sport létéről vagy nemlétéről van szó. Akik átéltük és közelről láttuk, hogy a baloldali kormányok miként viszonyultak a sporthoz (a folyamatos pusztulást tétlenül néző pártállami elődeiknél is többet ártva neki: felélve, kifosztva, kiárusítva a még meglévő sportingatlanokat is, csaknem megszüntetve az utánpótlást és az iskolai sportot), pontosan tudjuk, hogy mi következne az ellenzék hatalomra kerülése esetén ezen a területen: a negédes ígéretek, hangzatos jelszavak mögött a pénzcsapok azonnali és teljes elzárása, a fejlesztési, működési pénzek drasztikus megvonása, a korábban évtizedeken át csak pusztuló, de 2010 után végre talpra és fejlődési pályára állított magyar (sőt: Kárpát-medencei magyar) sport ismételt kivéreztetése. Aminek a szörnyű következményeit nem egyszerűen a sportolóknak, a sportban élőknek, dolgozóknak kell majd elszenvedniük, hanem mindannyiunknak, hiszen – és ezt nem értik sokan – sikeres sportstruktúra nélkül nincs sikeres oktatás, nincs sikeres egészségügy és nincs sikeres, magabíró nemzet sem.

Ezért a Nemzeti Sport nem pártpolitizál, amikor felemeli a szavát a megint veszélyben lévő magyar sport érdekében, hanem éppen elsődleges feladatát, sőt, kötelességét teljesíti: lapunk 123 éves létének legfőbb célja és értelme a magyar sport ügyének szolgálata. Ezért csatlakozunk a Sportegyesületek Országos Szövetsége által indított és máris a magyar sport sok szereplője által támogatott petícióhoz: Mentsük meg a magyar sportot! A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat a honlapunkon megtalálható petíció aláírásával.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

PETÍCIÓ A MAGYAR SPORTÉLET JÖVŐJÉÉRT