Már nem a sör, a pénz folyik – Moncz Attila publicisztikája

Péntektől vasárnapig rendezik meg a darts European Tour magyarországi versenyét, a Hungarian Darts Trophyt. A győztes 30 ezer fontot vihet haza, de aki csak egy mérkőzést tud megnyerni, szintén zsebre vághat 2500 fontot. És igazából ez a 2500 font az árulkodó, hova is jutott el a sportág úgy két évtized alatt. Ennek az időszaknak az egyik szemtanúja, egyben főszereplője a 11 kiemelt tornát megnyerő James Wade, aki a múlt héten az egyik holland internetes oldalnak adott interjújában így fogalmazott: „Még emlékszem, hogy nem is olyan régen milyen füstös pubokban játszottunk. A győztes 2500 fontot kapott, és ez addig tartott, amíg végre Barry Hearn életet lehelt a sportágba és modernizálta.”

Több mint két évtizede még egy tornagyőzelemért fizettek annyit, amennyit ma egy mérkőzés megnyerése ér a major tornák alatti kategóriába tartozó viadalokon. A teljesen más szinthez tartozó világbajnokságon pedig már az első körös vesztes is 15 ezer fonthoz juthat hozzá. Az idén ötmillió fontra ugró összdíjazásból futja rá. Nyilván már évek óta nincs így, de érdemes rögzíteni, a darts levetkőzte azon imázsát, hogy cigivel és sörrel játsszák füstös kocsmákban. Ez mára annyira kőkemény üzlet lett, hogy egyelőre még a támogatók sem látják, meddig mehet felfelé a spirál.

A szponzorok számára létezik egy objektív mutató, a ROI, ami a befektetések hatékonyságát és jövedelmezőségét méri, megmutatva, hogy egy adott befektetés mennyi nyereséget hoz az elköltött költségekhez képest. A sporttámogatások kapcsán abban bíznak az érintettek, hogy minden befektetett 100 fontjuk 200 fontot hoz. Azaz duplán jön vissza az összeg. Nos, a darts esetében ez egyelőre inkább háromszoros vagy négyszeres… Aligha véletlen, hogy például a Paddy Power fogadóiroda simán odaállt a világbajnokság mellé milliós szponzori belépővel, sőt, még akciót is „hozzácsomagolt”. A vb-n minden egyes kilencnyilasért 180 ezer fontot ajánlott fel, egyformán szétosztva a dobó játékos, egy szerencsés néző, valamint egy rákellenes alapítvány között. Csak a torna alatt 25 százalékkal nőtt az említése a közösségi médiában. De például a 2023-ban a vb-t, 2024-ben pedig a Masterst támogató online használtautó-kereskedés, a Cazoo ismertsége is 20 százalékkal emelkedett a darts segítségével, míg a BetMGM-nél 32 százalékkal növekedett a fogadási hajlandóság, hogy a cég a Premier League mellé szegődött.

Persze megéri hirdetni, ha a helyszíni és a televíziós nézettség is folyamatosan emelkedik. Az, hogy minden kiemelt torna döntője telt házas, ugyanúgy alap, mint a vb minden játéknapjának táblás háza. De több European Tour-helyszínen is az utolsó nap(ok)ra elfogynak a jegyek, így például Budapesten is. Ma már ott tartunk, hogy a Sky Sportson a „futballon kívüli” világban a darts a legnézettebb sportág (a legutóbbi vb-döntő például minden idők legnézettebb közvetítése volt, ami nem futballhoz köthető), továbbá a fizetős csatornák, illetve a streaming-szolgáltatók legnagyobb vonzereje. Legutóbb a Sky és a DAZN is 40 százalékos előfizetői növekedésről számolt be, amit mindkét cégnél a dartsszal „azonosítottak”.

Kiderült, a sportág nagyon jól piacosítható, csak érteni kell hozzá. Egyszerű, legyen szó a felszerelésről vagy a szabályrendszerről, ha erre hatékony marketingstratégiát épít valaki, illetve eléri, hogy növekedjen az emberekben a darts iránti elkötelezettség, nyert ügye van. Nagyjából így lett nyert ügye Barry Hearnnek és csapatának. A sznúkert addigra már sínre tették, és elmondható, a darts talán még jobb vágányra került.

A közvetítések egyszerűsítése és átalakítása jól sikerült, ahogyan a fiatalok és a nők bevonása is, elsősorban a közösségi médiára érzékeny tartalmakkal. A darts formátuma eleve kedvez ennek, hiszen a nettó játékidő általában kevesebb 30 percnél, a jó karaktereknek köszönhetően abból mindig lehet elegendő mennyiségű anyagot készíteni a Twitterre, az Instagramra vagy a TikTokra. Persze jót tett Fallon Sherrock (2019-ben első nőként nyert mérkőzést a világbajnokságon) vagy Luke Littler (róla még Hearn is azt mondta, ő az igazi aranybányája) megjelenése, mert ők csak gyorsították a folyamatokat. A Sky Sportson a nézők harmada már nő, részben ennek is köszönhető, hogy a világbajnokság nézettsége másfél évtized alatt megnyolcszorozódott.

Ugyancsak fontos elem, hogy a Matchroom nem bonyolult nagyvállalat, még ha a méretei adott esetben ezt indokolhatnák is. Ez még mindig inkább családi biznisz, Barry Hearnnel és a fiával, Eddie-vel, na meg a megbízható embereikkel. Mivel nincs körülményes cégháló, vállalaton belüli komplikált hierarchia, egymás hátsóját védő vezetőségi tagok, sokkal könnyebb és egyszerűbb a döntéshozatali folyamat. És mindenekelőtt jóval gyorsabb. Nem kell 555 véleményt és ellenvéleményt meghallgatni arról, okos ötlet-e például elvinni Belgiumba egy Premier League-fordulót, ha már az angol helyszínek közül van, amelyiket senki sem szeret. Naná, hogy 2026-ban egyet elvisznek, mert a sportágnak ez a jó. Vagy az, hogy jövőre már négy kelet-európai helyszínen lesz European Tour-verseny, hiszen Prága és Budapest mellett Pozsony és Krakkó is belép a házigazdák közé. Ez a régió még nincs ott a végképp meghódított területek között, itt még játékosban és pénzben is van tartalék. Sőt, ha hihetünk a világranglista-vezető Luke Humphriesnek, nem is kicsi, mert ő bevallotta, az álma, hogy a mai németcentrikusság (még mindig hat tornát ott tartanak meg) helyett néhány éven belül a 15 verseny 15 országban legyen.

Az viszont igaz, hogy a tornák számában nagyjából sikerült elérni a plafont. A következő évi versenynaptárban rekordot jelentő, több mint 130 rangsoroló viadal szerepel, amelyen – szintén új csúcsként – több mint 25 millió fontot osztanak szét pénzdíjként. A formátumváltások bejöttek (gondoljunk a Premier League-re vagy a World Cup of Dartsra, a nem hivatalos csapat-világbajnokságra), ahogyan az is, hogy a PDC a nagyobb bevételi esély dacára egyelőre ragaszkodik az ikonikus helyszínekhez (a vb már biztosan megtöltene az Alexandra Palace-nál nagyobb csarnokot is, ahogyan a World Matchplayt is el lehetne vinni egy hodályba, de a blackpooli Winter Gardens „örök”), mert ott működik minden. Ott lehet megadni azt a helyszíni élményt (hangos zene, show, bevonulás, mezek), amiért sokan kijönnek. A kivetítőn legfeljebb úgy lehet látni, mint a televízió képernyőjén, de az élmény maradandó.

Ezért fizetnek, ahogyan a szponzorok is, ebből pedig a játékosok profitálnak. Manapság főleg Littler, aki 18 éves korára milliomos lett. Fontban. Ő az egyik legnagyobb haszonélvezője a Hearnék által lerakott alapoknak, na meg a játékosok közül főleg Phil Taylor és Michael van Gerwen által végrehajtott felfuttatásnak. A brit cégjegyzék szerint Littler már a 2024-es évet is 1 074 971 fontos nyereséggel zárta (igaz, ebből még a stábja és a menedzsmentje részesedik), az idei rekordéve pedig még nem szerepel a könyvekben. Ahogyan a Nuke Merchandise Shop termékei sem, ahol nyilakat, mezeket és aláírt fotókat (akár 200 fontért is…) lehet rendelni. És már az a régi nóta sem kerül elő, hogy „jaj, de jó, legalább lesz mit elinni a kocsmában”. Merthogy ezeket a srácokat, fiatalembereket már gazdasági alapon is segítik, Littler például ingatlanbefektetési céget is alapított. A kőbe fektetett pénz nem folyik el…

Már csak egy igazán nagy lépés van hátra. Az Egyesült Államok meghódítása. Littlernek is, a PDC-nek is. Mindketten próbálkoznak, de még nem értek célba. Littler például azért, mert a formanyomtatványokat hibásan, illetve kevés adattal töltötték ki (nincs például amerikai képviselője és mail-címe…), a PDC pedig azért, mert még egy World Series-tornánál többre nem vállalkozik. Neki még nem elég, ahogyan a The Theater bizonyított eddig. Neki az „anyacég”, a Madison Square Garden meghódítása a cél. Annál feljebb már tényleg nincs.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!