– Két-két döntős versenyző, egy-egy top tízes helyezés, harc a dobogóért mindkét nemnél, Guzi Blanka vébéezüstérmes Kaunasban. Elégedett a látottakkal?
– Három-három döntősben reménykedtem, de a betegségekkel nem lehetett kalkulálni (Koleszár Mihály emiatt nem is indult el a selejtezőben – a szerk.). Viszont a dobogóért küzdöttünk, az elsődlegesen kitűzött célt tehát elértük – értékelt Belák János, a magyar öttusa-válogatott sportszakmai vezetője. – Guzi Blanka ezüstérme csodálatos eredmény, olyan, amire szüksége van a magyar öttusának, a magyar sportnak. Külön örülök, hogy két olimpikonunk érte el a legjobb eredményt a férfi- és női mezőnyben egyaránt (Szép Balázs ötödik lett a férfiaknál – a szerk.), mégpedig azért, mert messziről indultak: a sportágban bekövetkező óriási változásokhoz kellett alkalmazkodniuk, és az elmúlt hat hónapban igen magas szintre jutottak. Amellett, hogy sokat fejlődtek az akadálypályán, kiemelném a legnagyobb erősségüket, a kombinált számot, mindketten abban léptek előre több pozíciót, amihez mindenképpen szükség volt a jó fizikai felkészülésre.
– Guzi Blanka elmondása szerint a selejtezőkkel egész évben bajlódott, a folytatásban azonban szinte hibátlanul versenyzett. Mikor kezdte sejteni, hogy ilyen szép eredményt ér el?
– Már a júliusi Európa-bajnokságon is látni lehetett benne a potenciált (Madridban egyéniben negyedik, vegyes váltóban Koleszár Mihállyal aranyérmes lett – a szerk.). A stopperóra nem hazudik. Az új formátumban ismét ki kellett tapasztalnia, hogyan képes végighaladni a selejtezőtől a döntőig, mennyire terheli meg az OCR a felső végtagi izmait, és utána mire megy a többi számban, de Szép Balázzsal együtt remekül felépítették magukat az év során, a formaidőzítésük is kiváló volt.
– Az áprilisi budapesti világkupaversenyen kívül majdnem minden viadalt utcahosszal megnyerő Farida Halil ezúttal lőtávolságban volt…
– Optimisták lehetünk – Farida kétségtelenül nagyon ügyes és tehetséges lány, de túl nagy fejlődési potenciált jelenleg már nem látunk benne. Eddig az OCR-ben szerzett jelentős előnyét őrizte meg a verseny további részében, de a nemzetközi mezőny valószínűleg felzárkózik rá ebben a számban jövőre, akkor pedig nem biztos, hogy a futásban képes megtartani a vezető helyet. Mindenki őt próbálja majd legyőzni, egyre nehezebb dolga lesz.
– Szép Balázs, bár az OCR-ben még nincs az élmezőnyben, már egészen közel került a tavalyi formájához. Akkor a budapesti világkupaversenyen és a csengcsoui világbajnokságon is ezüstérmes lett, láthatóan felgyorsult a fejlődése.
– A válogatott tagjai közül talán ő lépett előre a legtöbbet az év elejéhez képest. Ne feledjük: hosszan elhúzódó betegséggel küzdött, amikor a többiek már javában OCR-eztek, ő még az általános erősítő feladatoknál és a gyógytornánál tartott. De kezdi utolérni a mezőnyt – bizakodva várom, meddig jut el.
– A döntőig egyaránt magabiztosan versenyző, tizenhetedikként záró Bauer Blankát és az első felnőttvébéjén döntős, tizennyolcadikként végző Gáll Andrást az akadálypályán ejtett egy-egy apróbb tévesztés fosztotta csak meg, hogy előkelőbb helyekért küzdjenek.
– A tehetséges fiataljainkat éppen ezért kell gyakran versenyeztetnünk, mert az eredménypotenciáljuk megvan, de minél több versenytapasztalatra van szükségük, hogy szokják a téthelyzetet, vagy a nagy nézőközönséget. Csak kis hibákról van szó – egy rosszul indított lépésről, rosszul megfogott akadályról –, de döbbenetes hátrányt okozhatnak, ezért kell belőlük tanulnunk.
– Mi következik a válogatott életében a decemberi Los Angeles-i edzőtáborig?
A nagyon hosszú idény után a kerettagok kapnak egy kis pihenőt, de az alapozó időszakot különböző blokkokra bontva még szeptemberben elkezdjük. Ősszel a sportágspecifikus módszertan kereteiben elvégezzük a méréseket, amelyekkel egyénre szabott edzéstervet, szakmai támogatást nyújtunk a válogatott versenyzőknek. Akklimatizációs és meleg égövi edzőtáborral is tervezünk, amint a Nemzetközi Öttusaszövetség nyilvánosságra hozza a jövő évi versenynaptárat.