Péni István újabb mérföldkőhöz ért

– Az olimpia után egy évvel ismét a franciaországi Chateauroux-ban versenyzett, ahonnan pályafutása negyedik Európa-bajnoki aranyérmével távozott. Milyen érzés volt visszatérni?
– A szállásunkon sokkal barátságosabb körülmények fogadtak minket, mint egy évvel ezelőtt, de az ingerszegény környezet miatt továbbra sem Chateauroux a kedvenc versenyhelyszínem. A lőtér megközelítése is nehézkes, mert három-négy órára található a legközelebbi repülőtér, szóval majdnem annyi idő volt odajutni, mintha autóval indultam volna el Budapestről – hangsúlyozta az Újpesti TE 28 éves puskása, Péni István. – Az olimpián elsősorban a betegségem és a fegyverproblémám okozott nehézséget, de azért mindenből igyekeztem tanulni, ezúttal a szélzászló legapróbb rezdüléseire is odafigyeltem. A tavalyi puskaváltásom óta a világkupában sikerült érmeket szereznem, az Európa-bajnokságra is nagyon jó formában érkeztem.

– Hogy mást ne mondjunk, a felkészülést is szolgáló rangos budapesti versenyen, a Masped-kupán 468.7 körös országos csúccsal nyerte meg a három testhelyzetű számot. Jól sejtem, hogy az eredmény önbizalmat adott a kontinensviadalra?
– Mindenképpen jó visszaigazolást jelentett, de azért az ilyen eredmények némi teherrel is járnak, mert értelemszerűen újra meg újra szeretném megismételni. A Masped-kupán rendkívül erős mezőnyben nyertem magabiztosan, viszont ritkán fordul elő, hogy két egymást követő verseny döntőjében kimagaslóan teljesít az ember. Örülök, hogy az Eb-n is kijött a lépés – az országos rekordomat nem tudtam megjavítani, de az Európa-csúcs és az aranyérem meglett.

– Tehát az a faramuci helyzet állt elő, hogy a magyar csúcs nagyobb, mint az Európa-rekord – és mindkettőt ön tartja.
– Igen, mert Európa-csúcsot csak Eb-n, vébén, olimpián és világkupán lehet elérni.

– Vegyük sorra a testhelyzeteket: térdelőben rengeteget fejlődött, a fekvőt már-már üzembiztosan hibátlanul lövi, állóban pedig hagyományosan nagyon erős. Vagyis mondhatjuk, hogy minden összeállt?
– Az elmúlt másfél év alapján így érzem. Korábban a térdelő után általában a mezőny második felében voltam, aztán az erős fekvőmmel és állómmal előztem meg az ellenfeleimet, mostanában viszont inkább megtartanom vagy növelnem kell az előnyömet, ami könnyebbséget jelent. Az Európa-bajnokságon az alapversenyben volt két olyan lövésem, amelyeket nem kellett volna elengednem, úgyhogy szükség volt a kétszáz körös fekvőre a döntőbe jutáshoz. A közelmúltban többnyire sikerült hibátlanul lőnöm, ezúttal is így történt, és az állóval is elégedett voltam.

– Mit jelent önnek, hogy a légpuskával és nagyöbű puskával nyert aranyai után Franciaországban az ötvenméteres számban is Európa-bajnok lett?
– Ez egy újabb mérföldkő a pályafutásomban. Ez volt a harmadik Európa-bajnokság, amelyen olimpiai számban állhattam a dobogó tetején, nagyon büszke vagyok rá, hogy tíz és ötven méteren egyaránt sikerült aranyat nyernem. Jóleső érzés, hogy sorra pipálom ki a céljaimat, és bár még van, ami hiányzik, szerencsére egyre kevesebb.

– A novemberi világbajnokságot még a jelenlegi rendszerben rendezik meg, de úgy hírlik, jövőre változnak a szabályok, a döntőben például csak álló testhelyzetben versenyeznének. Mit szól a tervekhez?
– Még előnyömre is válhat a változtatás, de nem tartom igazságosnak, mert mégiscsak három testhelyzetű versenyszámról beszélünk. Régen, amikor csak állót lőttünk a döntőben, vittük magunkkal az alaperedményünket, vagyis a többi testhelyzetben nyújtott teljesítményünk is befolyásolta a végső sorrendet. A jelenlegi tervek alapján viszont azok zárnának az élen, akik állóban jók, márpedig a skandináv országok versenyzőinek például a szíjas számok az erősségeik, őket ez biztosan hátrányosan érintené. Rebesgetik, hogy a ruhára vonatkozó előírásokon is változtatnak majd, ami a felszerelésgyártóknak is kihívást jelent, mert rövid időn belül kell alkalmazkodniuk. A világbajnokságra terveznek fórumot a témában, de az már igencsak késői lesz, ha néhány hétre rá az új szabályok szerint kell versenyeznünk…